Február 24. a szökőnap
További Tudomány cikkek
- Fidrich Róbert: Az Európai Bizottság javaslata teljesen tudománytalan
- Elnyeli a föld a kínai nagyvárosokat
- Az őskorallok minden élőlénynél előbb világítottak az óceánok mélyén
- Meglepő dolgok derültek ki az Alzheimer-kór okairól egy új kutatásból
- A légszennyezés lelassítja a kisgyerekek agyfejlődését
A csillagászati és a naptári év hossza nem esik egybe, a csillagászati év ugyanis 5 óra 48 perc 46,08 másodperccel hosszabb a naptári évnél. Ezért naptári évünket rendre ki kell ezzel az értékkel egészíteni, de ezt nem lehet évente elvégezni, mert a 0,2422 napot nem csatolhatjuk évente a december 31-i éjfél utáni pillanathoz. Meg kell várni, amíg egy teljes napra növekszik az érték, de sajnos a 0,2422 többszörösei sem adnak pontosan 24 órát. Egyedül a négyes szorzó jöhet számításba, de az 5 óra 48 perc 46,08 másodperc négyszerese 23 óra 15 perc 4 másodperc, azaz 44 perc 56 másodperccel kevesebb annál a 24 óránál, amit a szökőnappal a naptárunkhoz adunk.
A szökőnapok beiktatásával tehát nem a kellő mértékűre növeljük, hanem egy kicsit meg is nyújtjuk az évet. Ez a hihetetlenül kicsiny eltérés alattomosan növekszik, és 400 év alatt egy teljes napra növekszik. Ha ezt nem korrigálnánk, úgy a szökőnapok beiktatásával naptáraink négyévenként egy nappal hátrálnának, 400 évenként pedig egy nappal előre ugranának, írja a Magyar Csillagászati Egyesület híroldala. A hihetetlenül kicsiny eltérést egy 400 éves ciklus alatt úgy vesszük figyelembe, hogy a százzal osztható évek csak akkor szökőévek, ha négyszázzal is oszthatók (így volt pl. 2000 szökőév, 1900 pedig csak 365 napos év).
Melyik a szökőnap?
Február 24-e az a nap, amelyet a liturgikus naptárak szerint kétszer kell írni, és amelyrõl a régi, második vatikáni zsinat előtti liturgikus naptárban Mátyás napját február 25-re tették (ezt nevezik a Mátyás ugrásának). A mai liturgikus naptárban már nincs ilyen, a szökőnap továbbra is február 24., de már a Mátyás-nappal együtt, ezért az egyszerűbb egyházi naptárakban nem is jelzik. Talán éppen az a baj, hogy a zsinat itt egy meggondolatlan lépést tett: a Mátyás ugrásának elhagyása azt a látszatot kelti, hogy a szökőnapnak nincs igazi jelentősége. Ha ugyanarra a napra esik a Mátyás-nap, úgy talán nem is ez szökőnap, hanem a közönséges évekhez képest egy nappal meghosszabbított február utolsó napja. Így kerülhet még az egyházi kiadású kalendáriumokba is szökőnapként február 29.
A régi római naptárra lehet visszavezetni, hogy miért 24-e a szökőnap. A szökőnapot a március elsõ napját megelőző hatodik nap kétszer írásával iktatták a naptárba, úgy, hogy február 24. után ismét február 24.-ét írtak, így lett a szökőévi február hónap 29 napos. Tulajdonképpen ezt a két napot egyetlen napnak tekintették, mint ahogy mi a kétnapos ünnepeket lényegében egy ünnepnek tekintjük.
Nálunk a zavart a római gondolkodás különös logikája okozza: a napokat nem a hó elejétõl elõre, hanem a következő hónap elsõ napjától visszafelé számolták. Mi azt mondjuk, hogy 24 nap telt el a februárból, ők azt mondták, hogy még 6 nap van hátra március elsejéig. Amíg mi azt számoljuk, ami elmúlt, ők azt számolták, hogy hány napnak kell eltelnie még a következő hónap első napjáig.