Pár évtized, és minden kínai szemüveges lesz

További Ma Is Tanultam Valamit cikkek

A rövidlátók aránya a világ népességében nagyjából 10 százalék körül van. Bizonyos csoportokban (például egyetemistáknál) magasabb, másoknál alacsonyabb. Ez a jó ideje állandó arány most felborulni látszik, ugyanis Kínában és Kelet-Ázsia több más országában is valóságos járvány lett a rövidlátásból. A hatéves gyerekek körében 40, a 18 éveseknél már 80 százalék a rövidlátók aránya, nagyvárosokban még ennél is magasabb, 90 százalék feletti. Vannak iskolák, ahol igazi különlegességnek számít, ha egy diák nem szemüveges.

A rövidlátás elterjedtsége csak az elmúlt pár évtizedben lett ennyire drámai. Az Economist és a New Scientist két felmérést idéz, az egyik az 1970-es évekből való (akkor a 16-18 évesek között 25 százalék körül mozgott a szemüvegesek aránya), a másik 2000-ből, amikor a 6 évesek között minden ötödik volt rövidlátó. Ma ugyanennyi a súlyos, mínusz hat dioptriánál erősebb lencsével korrigálható esetek aránya. De mi lehet ennek a hátterében?

A közhiedelem az ázsiaiaknál genetikai okokra vezeti vissza a rövidlátást, mint például a laktózérzékenységet, vagy azt, hogy a kelet-ázsiaiak kevésbé bírják az alkoholt. Az új kutatások, illetve az elmúlt pár évtized drasztikus növekedése azonban cáfolja ezt a teóriát. A kutatók szerint egyszerűen arról van szó, hogy a gyerekeket hülyére tanultatják, és emiatt elromlik a szemük. Persze ez sem ennyire egyszerű.

Kelet-Ázsiában főleg városi környezetben jellemző, hogy a gyerekek rengeteget tanulnak, és nagyon keveset töltenek a szabad levegőn (ami a borzasztó kínai légszennyezés miatt amúgy sem szokás arrafelé). Amikor az ember még növésben van, a szeme is nő, az pedig egy elég bonyolult, precíziós folyamat, hogy növekedés közben is tökéletes maradjon a látás. A retina természetes napfény hatására bocsát ki egy olyan vegyületet, ami szabályozza a szemgolyó, a szemlencse és a szaruhártya növekedését. Ha a gyerekek nem kapnak elég természetes fényt, utóbbiak túlságosan domborúak lesznek, előbbi túl hosszú, így a szem fénytörő képessége nem lesz optimális, a távoli tárgyakat, alakokat elmosódottan látja a szem – ez a rövidlátás.

A kínai városi gyerekek gyakorlatilag nulla időt töltenek természetes fényben, így a szemük fejlődésében pontosan ez a zavar áll be. A helyzetet tovább rontja, hogy a tanulás, illetve az olvasás, az okostelefonok, tévé, videojátékok a szemtől mind ugyanazt követelik meg: hosszú ideig pontosan ugyanolyan, aránylag rövid távolságra fókuszálást. Ez túlerőlteti a szemizmokat, ami szintén rontja a látást.