A világ első mesterséges édesítőszere: az ólom

2015.05.15. 13:34

A mesterséges édesítőszerek körül évtizedek óta állandóak a botrányok, az ijesztő kutatási eredmények, és azok cáfolatai. Mindjárt másképp nézünk azonban a szacharin vagy az aszpartám állítólagos rákkeltő hatásaira, ha megtudjuk, mi volt a világ első mesterséges cukorpótléka: az ólom. Pontosabban az ólom(II)-acetát, a köznyelvben ólomcukor, kémikusul Pb(C2H3O2)2. Ez egy kristályos, színtelen vegyület, a kristálycukorra emlékeztet kinézetre, és az édes ízében is. Csak persze mérgező a nehézfémtartalma miatt, de az ókori rómaiak erről mit sem tudtak.

Az ólomcukrot a rómaiak véletlenül fedezték fel, amikor észrevették, hogy az ólomedényben tárolt bor édesebbé, és finomabbá válik idővel – lévén a borban levő ecetsav reakcióba lépett az ólommal, és ólomcukrot hozott létre. Ez az effekt még erősebb volt, ha a bort felforralták az ólomedényben. Az így édesített bort nevezték defrutumnak, a további forralás és lepárlás után visszamaradt ólomcukor-szirupot pedig sapának. Ezt gyümölcsök édesítésére, illetve tartósítására használták. Az ólomcukor hamarosan elterjedt a római arisztokrácia köreiben, mivel volt olyan finom mint a méz, de attól eltérően az év minden szakaszában rendelkezésre állt.

Csakhogy az ólomcukor erősen mérgező, a rómaiak pedig elég sok bort fogyasztottak (egyes történészek szerint a napi 1-2 literes átlag is megvolt a nemesi körökben), és ezzel folyamatosan mérgezték magukat. A 4.-5. század környékére az ólomcukor használata egészen hétköznapivá vált Rómában, egy korabeli szakácskönyvben a receptek nagyjából negyede ezt ajánlotta az étel ízesítésére. Vagyis gyakorlatilag az egész város és a fél birodalom ólommal mérgezte magát – minél gazdagabb volt valaki, annál intenzívebben (megjegyzendő, hogy a híres római vízvezetékben is ólomcsövekben közlekedett a víz). Az ólommérgezés tünetei, a vese- és idegrendszeri károsodás, a nemzőképesség elveszítése a kutatók szerint a római császárok közel kétharmadán megfigyelhetők, többek között Claudiuson, Caligulán és Nérón. Történészek szerint a társadalom felső rétegeiben a tömeges ólommérgezés végső soron a Római birodalom összeomlásának egyik fontos kiváltó oka lehetett.

Szerencsére mára a tudósok kimutatták, hogy az ólom mennyire veszélyes anyag, így az ólomcukorral sem találkozhatunk többé a mindennapi életünkben. Gondolná az ember naivan, de ez nem egészen így van: az ólom(II)-acetát hajfestékek és rúzsok összetevőjeként ma is kapcsolatba kerülhetünk vele, persze sokkal kisebb dózisban, mint a régi rómaiak.