Mit jelent a D a D-napban?
72 évvel ezelőtt, 1944. június 6-án hajnalban a főleg amerikai, brit és kanadai, elszórtan francia és lengyel katonákból álló szövetséges erők partra szálltak Normandiában, ezzel megkezdődött a második világháború nyugat-európai hadszínterének végjátéka. Az invázió kezdete D-napként vált ismertté, de sokan nem tudják, miért pont D, és miért nem mondjuk I, mint invázió, vagy T, mint támadás.
A megoldás az amerikai katonai nevezéktanban található meg. Ott ugyanis minden nagyobb katonai hadművelet kezdetének napját D-day-ként hívják, és nem azért, mert a D bármit is jelentene (tehát nem departure, mint indulás, vagy doomsday, mint a végítélet napja). A D-nap egyszerűen helyettesíti a dátumot, hogy mikor is indul a támadás.
A D betűnek persze főleg angolul van értelme, pláne akkor, ha a D-day mellett van még H-hour és M-minute, vagyis egy hadművelet tervezett vagy végrehajtott kezdetét meg lehet adni úgy, hogy D-nap, H-óra, M-percként hivatkozunk rá. Ez aztán afféle időszámítási mód is lehet, a D+2 nap a D-nap utáni második nap, a H-2 óra pedig a D-nap H-órája (vagyis a partraszállás kezdete) előtt két órával lévő eseményekre utal. Nem amerikai találmány a dolog, pláne nem a második világháború ötlete: már az első világháborúban is használta több nemzet ezt a jelölést. Nyilván a franciáknál J-nap (J-jour) volt D helyett, a britek pedig Z-napként és Z-óraként határozták meg az indulás idejét, ahol a Z a zérót jelentette. Magyarul talán az N-napnak lenne értelme, Ó-órával és P-perccel.
Az, hogy a D-napot nem pontosan június 6-nak hívták, két szempontból is fontos. Egyrészt csak a legmagasabb vezetés tudta, hogy pontosan mikor is indul a támadás, ráadásul (és ez a másik ok) ők is csak sejtették: a D-nap a tervezetthez képest 24 órát csúszott a rossz időjárás miatt. Mekkora szívás lett volna minden tervet aktualizálni ezért – szerencsére erre nem volt szükség, hiszen mindenki csak a D-napként hivatkozott a támadás kezdetére.
Rovataink a Facebookon