A szerzetes, aki egy dinasztiát vitt magával a sírba

2016.06.10. 09:00
A Romanov-család egyik fő bizalmasát, Raszputyint egyesek szentnek, mások az ördög követének tartották. Abban csodálói és gyűlölői is egyetértettek, hogy a férfinak nem mindennapi karizmája volt. A cári család egyik legbefolyásosabb tanácsadójának tartott szerzetesről rebesgették, hogy jóstehetsége van; hogy hipnotikus erejű gyógyító; hogy nem mindennapi szerető; hogy orgiákat tart az otthonában. 1916 decemberében a féltékeny orosz nemesek merényletet terveztek Raszputyin ellen. De ez sem ment olyan simán, mint várták, és hamarosan valami még szörnyűbb dolog történt.

Grigorij Jefimovics Raszputyin 1860-70 között született Szibériában. Fiatalkorában kicsapongó életet élt, de később – feltehetőleg büntetésből – három hónapot egy kolostorban töltött, ahol megjelent neki Szűz Mária. Raszputyin ezután sztarecnek állt; Oroszországban így nevezték azokat a vallási gurukat, akik egy misztikus élmény hatására hittérítővé váltak.

Ahogy a sztarecek sem egy egyház vagy intézmény szolgálatában dolgoztak, úgy Raszputyin sem ragaszkodott formaságokhoz. Igaz, nem élt aszkéta életet, nem vált az isteni ige hirdetőjévé, mint a sztarecek. Ehelyett az hírlett róla, hogy hipnotikus erejű gyógyító.

Vándorlásai során eljutott Szenpétervárra is. A szent ember a cárné legjobb barátnőjén, Anna Virubován keresztül ismerte meg a Romanov-családot, a cári Oroszország akkori uralkodóit. A trónörökös Alekszejnek hemofíliája, azaz vérzékenysége volt; akár egy kisebb sérülésbe is belehalhatott. Amikor a cárevics egyik sebe két órán át vérzett, egyedül Raszputyin volt képes elaltatni és megnyugtatni a gyermeket.

A Romanovok már beletörődtek, hogy az orvosok nem segíthetnek a gyerekükön; nem csoda, hogy a cári család a miszticizmus felé fordult. Emiatt lehettek fogékonyak Raszputyin tanácsaira és tanításaira. Csakhogy Raszputyin nem kizárólag lelki-vallási kérdésekben, hanem politikai ügyekben is befolyásos tanácsadója volt II. Miklós cárnak; állítólag a balkáni háborúban tanúsított semlegesség is Raszputyin közbenjárásának köszönhető. Az első világháború előtt is arra biztatta, hogy maradjon ki a háborúból, de ezt a tanácsát már nem fogadták meg.

Az orosz nemesség nem nézte jó szemmel Raszputyin hatalmas befolyását. Két alkalommal is megpróbálták meggyilkoltatni (egyszer egy szerzetessel, máskor egy prostituálttal), de túlélte a merényleteket; ez is csak tovább erősítette a mítoszát. Raszputyin tehát tudta, hogy állandó veszélyben van az élete. Utolsó levelében, 1916 decemberében arról írt II. Miklós cárnak, hogy hamarosan meg fogják gyilkolni.

Amikor a harang háromszor megkondul majd, felséged tudni fogja, hogy engem meggyilkoltak. Ha egy közember keze által fogok elpusztulni, utódaiddal egyetemben még hosszú évszázadokig fogsz uralkodni Oroszországban; de ha gyilkosaim a te fajtádból kerülnek ki, családoddal együtt Oroszország népének áldozatává leszel!

December 16-án Feliksz Juszupov herceg, az összeesküvők vezetője meghívta magához Raszputyint, azzal az ürüggyel, hogy szép felesége, Irina szeretné megvendégelni. Ez valóban igaz volt: a Raszputyint fogadó terített asztalon egy megkezdett vacsora nyomait látták. Raszputyin falatozni kezdett a süteményekből és a borból, amibe annyi ciánt tettek, hogy az több emberrel is azonnal végzett volna. A szerzetesen azonban nem hatott a méreg.

Maradt a B terv: a fizikai megsemmisítés. Vendéglátói pisztolylövésekkel próbálták megölni Raszputyint, majd utána hosszú ideig ütötték-rúgták. Egy elmélet szerint a gyilkosságban a brit titkosszolgálat két tagja, Stephen Alley és Oswald Rainer is részt vett. A merénylethez használt dumdumgolyókat akkoriban kizárólag a brit titkosszolgálat használta. A holttestről készült fotó alapján Raszputyin fejlövést is kapott, de a boncolás azt mutatta, hogy neki még ez sem volt elég. A holttestét a jeges Néva folyóból fogták ki, a boncolásnál pedig vizet találtak a tüdejében – vagyis még életben volt, amikor vízbe dobták.

Valószínűleg sosem fog kiderülni, hogy mi történt. Az eredeti boncolási jegyzőkönyv eltűnt. Juszupov herceg pedig a Romanovok rokona volt, így hiába az ellentmondásos vallomások, soha nem vonták felelősségre a történtekért.

Raszputyin holttestét a cári sírboltba temették, de örök nyugalomról szó sem lehetett. 1917-ben kitört a polgári demokratikus forradalom. Raszputyin maradványait kivetették a sírból, és elégették. Július közepén a bolsevikok kivégezték a Romanov-család minden tagját – pontosan úgy, ahogy Raszputyin korábban megjósolta.

Az utolsó napok

(Részlet a Spektrum műsorából)

Ma is tanultam valamit 5

Megint 150 vadonatúj, izgalmas téma ismét meglepő válaszokkal

MEGVESZEM
Ma is tanultam valamit 1-2-3-4-5

5 könyv
Több mint 600 meghökkentő, érdekes és tanulságos történet!

MEGVESZEM