Az olimpiai falu, amiből börtön lett

További Ma Is Tanultam Valamit cikkek

Lake Placid egy 2500 lakosú amerikai kisváros, jó 4-5 órás autóútra a keleti part nagyvárosaitól, és kettőre a kanadai oldalon Montrealtól. A hűvös, de párás klíma (= sok hó télen), és a környékbeli hegyek igazi síparadicsommá teszik, nem véletlen, hogy itt rendezték annak idején, 1932-ben az első Európán kívüli téli olimpiát. 1980-ban aztán újra ide tértek vissza a téli játékok, de ekkor már elég súlyos problémák árnyékában rendezték a versenyeket. Még élénken élt a '72-es müncheni terrortámadás emléke, pláne a '76-os olimpia miatt kis híján csődbe ment Montreal története, és már ott volt a kanyarban a '80-as moszkvai játékok bojkottja a nyugati országok felől.

Szóval nem voltak túl jók az előjelek az 1980-as téli olimpia előtt, és rögtön a rendezés elnyerése után felmerült a rendezők legkomolyabb problémája: az oké, hogy a sportlétesítmények már szinte mind megvannak, de fel kéne építeni a sportolókat befogadó olimpiai falut – és mi a fenét kezdenek majd vele utána? Olimpiát általában nagyvárosok rendeznek, ahol aztán a sportolók szálláshelyeként felhúzott épületeket simán értékesítik lakótelepként. Lake Placidben ez nyilván nem volt járható út, hiszen a 2500 fős, és a második világháború óta folyamatosa fogyatkozó népességének nem volt szüksége még 1800 embernyi lakóépületre. És akkor jött a nagy ötlet:

börtön.

A hetvenes években Amerikában nem csak a bűnözés hullámai csaptak magasra, de ezzel párhuzamosan a letartóztatottak és elítéltek száma is. A börtönök hamar túlterheltté váltak, amire a Nixon-adminisztráció börtönépítési programmal reagált. Meg is lett az eredménye: 1969 és 1979 között 24 új szövetségi börtönt adtak át az USA-ban. A Lake Placid-i olimpiai falura a kongresszus 28 millió dollárnyi közpénzt adott, de kikötötte, hogy az épületeknek később másodlagos felhasználása is legyen. Az olimpia szervezői így három legyet üthettek egy csapásra a börtönné átalakítható faluval:

Felvehették rá az állami támogatást.
A síszezonon kívül komoly recesszióval küzdő környéknek be tudtak ígérni 200 új hosszú távú állást, korrekt fizetéssel.
New York állam metropoliszai pedig örültek, hogy az új börtön nem valamelyik nagyváros mellé, hanem az isten háta mögé kerül.

Apró bökkenő volt, hogy az olimpikonok szálláshelyét így már eleve úgy kellett felépíteni, hogy az megfeleljen a börtönökre vonatkozó előírásoknak. A szobák, vagyis a leendő cellák 2,5*4 méteresek voltak, rideg betonfalakkal és emeletes ágyakkal – egy ilyen szobában 2 vagy 4 sportoló, illetve később elítélt lakott. A szobáknak egyetlen szűk, ráccsal fedett ablaka volt, néhány pedig teljesen ablaktalan. A biztonsági acélajtókon már megvoltak a kívülről nyitható kukucskálóablakok, amin át később a börtönőrök benézhettek a cellákba, a lakóépületeket pedig 3 méter magas elektromos kerítés vette körül. A hivatalos verzió szerint minderre a potenciális terrortámadások miatt, a biztonság érdekében volt szükség, de persze hamar kiderült, hogy az olimpikonok valójában egy leendő börtönben vannak elszállásolva.

A botrány borítékolható volt, a média lecsapott a témára, és drámai riportokban számolt be arról, milyen nyomasztó a hangulat az olimpiai börtönben, akadtak akik egyenesen koncentrációs táborhoz hasonlították. Mozgalmak indultak, tüntetések szerveződtek, és persze az oroszok sem voltak restek, nagy csinnadrattával mutatták be, hogy ők bezzeg milyen fényűző olimpiai falut építenek Moszkvában a nyári játékokra, amit a versenyek után 14 ezer jó szovjet elvtárs fog majd megkapni lakóhelyül. A nagyobb sztárnak számító sportolók visszautasították, hogy a börtönben lakjanak, és alternatív szállások után néztek. A Sports Illustrated korabeli tudósítása szerint a szobaárak Lake Placidben a 15-20-szorosukra emelkedtek.

Aztán eljött az olimpia, és a legendás jégkorongmeccs, ahol az amatőrökből álló amerikai csapat heroikus küzdelemben megverte a legyőzhetetlennek tartott szovjeteket, és innentől senkit nem érdekelt az olimpiai falu. Amit a játékok után valóban átalakítottak börtönné, ma is üzemel, Ray Brook Szövetségi Korrekciós Intézet néven, 1200 elítélt lakik benne. Az ötkarikás dekorációk nyoma itt-ott még látszik, a börtönőrök szerint ha jó szögből pillantunk rájuk, stilizált bilincsnek is nézhetjük őket.