Évekig büdösödött egy 640 kilós sajt a Fehér Házban

Az egész úgy kezdődött, hogy pár lelkes patrióta ki akarta mutatni a háláját az ország harmadik elnökének. Thomas Jeffersonnak. Mivel ezek az elhivatott hazafik a massachusetts-i Chesire-ben éltek, ahol történetesen isteni sajtot gyártottak, a következő ötlet született:

Így is tettek: a sajttömb 560 kilós lett (külön prést építettek a gyártásához), rágravírozták Jefferson egyik mottóját, miszerint „Zsarnokok ellen lázadni annyit tesz: Istennek engedelmeskedni” - és azzal elküldték Washingtonba. Jefferson örömmel fogadta, és legalább két évig a Fehér Házban tárolta, miközben akit csak tudott, megvendégelt belőle. A sajt eleinte kiemelt dísze volt az intézménynek, aztán máshova tették (mert kellett a hely annak az óriási cipónak, amit a tengerészet sütött egy egész hordó lisztből, és most nem viccelünk), 1804 utáni sorsa viszont ismeretlen. Egyes források szerint végül elfogyott - bár már nagyon rossz volt a végén -, mások szerint bedobták a Potomac folyóba a maradékát.

De ez a poszt nem Jefferson sajtjáról szól. Hanem arról, amit az Egyesült Államok hetedik elnöke, Andrew Jackson (akiről már megírtuk korábban, hogyan tángálta el a merénylőt, aki meg akarta ölni őt) kapott 1835-ben. Ezt a sajtot egy Sandy Creek-i farmer, Thomas S. Meacham készítette, akinek a fülébe jutott Jefferson ajándékának híre, és úgy gondolta, Jackson is megérdemel ennyit. Vagy inkább még többet. Így hát Meacham készített egy még nagyobb cheddar sajtot – ez 1,2 méter átmérőjű, 60 centi vastag és 640 kilós volt – és még kilenc kisebbet. És ha már így belejött, préselt még öt sajttömböt, amik feleakkorák voltak, mint Jacksoné, és más potentátok kapták, például az akkori alelnök, Martin Van Buren és New York kormányzója, William L. Marcy egy-egy 340 kilós cheddart guríthatott haza.

Jackson jó képet vágott a dologhoz, és megköszönte az ajándékot, ami onnantól kezdve a Fehér Ház előcsarnokában erjedt (illetve egy ponton túl rohadt) tovább. Jackson életrajzírója, James Parton szerint az elnököt később egyre többet foglalkoztatta a „mi a bánatos úristent kezdjek ezzel a túlméretezett tejtermékkel” probléma. Bár mindent megtett, hogy a sajt a hozzá tartozó kisebb installációkkal együtt elfogyjon – kilónyi darabokat ajándékozott tovább –, a sajt csak nem akart eltűnni. Andrew Jackson az utókornak úgy maradt meg, mint az egyetlen elnök, aki kihúzta az országot az államadósságból és teljesítette minden választási ígéretét – de nem bírt el pár mázsa cheddarral.

Aztán amikor kezdett lejárni a második ciklusa, 1837 tavaszán Jacksonnak mentőötlete támadt: városra szóló partit rendezett, ahova bárki elmehetett egy jó fondüre. Ezzel ugyan megszabadult a sajttól, de a szagától nem. Addigra ugyanis a cheddar már kicsit túlérett (több mint egy éve állt a Fehér Házban), és több háztömbnyire lehetett érezni az illatát. Egy korabeli leírás a „gonoszul bűzlő borzalom” szavakat használta. Márpedig ha egy büdös étel elég sokáig áll egy helyiségben, a helyiség tárgyai is kezdik átvenni a szagát. Így amikor Jackson átadta a stafétát utódjának, a már említett Martin Van Burennek, az új elnök azzal szembesült, hogy

John Davis szenátor feleségének elmondásában maradt fenn, mi történt ezután: Van Buren leszedette és többször kimosatta a függönyöket, a szőnyegeket hetekig szellőztette, több helyiséget kimeszeltetett és újrafestetett, csak így tudta nagy nehezen lélegezhetővé tennie a Fehér Ház levegőjét. Sőt, egy 1908-as, a Fehér Ház történetéről szóló könyv szerint Van Buren még egy kellemetlen meglepetést talált: Jackson sajtjának maradékát, ami ezek szerint mégsem fogyott el teljesen, az előző elnök pedig egyszerűen otthagyta az utódjának. A könyv szerint Van Buren csak 1839-ben, egy jótékonysági árverésen szabadult meg végleg az elnöki cheddar maradékától (és aztán többet valószínűleg soha nem nézett még tehénre sem).

Jackson sajtjának története később Az elnök emberei című tévésorozat alkotóit is megihlette, és a városra szóló partiból asszociálva (ahol mindenkit szívesen láttak) az egyik epizódban megalkották a Nagy Sajtnap nevű kitalált ünnepet, amikor az elnöki személyzet tagjai fogadtak bármilyen őrült ötlettel érkező állampolgárt. Most jön az újabb csavar: a sorozat (és persze a Jackson-sajt története) annyira megtetszett az Obama-adminisztrációnak, hogy 2014 eleje óta tényleg megrendezik minden évben a Nagy Sajtnapot (idén volt a harmadik), és aznapra bizonyára kineveznek egy külön sajtreferenst is.