Na, melyik amerikai elnök akart részegen atomot dobni Észak-Koreára?
További Ma Is Tanultam Valamit cikkek
- Megtudtuk, hány nő várja, és hány menekül a locsolóktól
- Nem ismerték az operát, de királyt buktattak a történelem első sztrájkolói
- Új évaddal jelentkezik a Ma is tanultam valamit podcast
- Nem sokon múlott, hogy Petőfi túlélte március 15-öt
- Leleplezték A titok titkát, áltudomány tarolhatta le a világot
1969. április 15-én egy észak-koreai Mig-21-es vadászgép lelőtt egy felderítő küldetésen levő amerikai Lockheed EC-121 Warning Star kémrepülőt a Japán-tenger felett, kb. 160 kilométerre Észak-Korea partjaitól. A gép a tengerbe zuhant, a teljes legénysége, 31 katona meghalt. Éppen a hidegháború legsúlyosabb szakasza után jártunk, pár évvel a kubai rakétaválság után, a vietnami háború kellős közepén, 3 évvel Nixon legendás kínai látogatása, és azzal az enyhülés megindulása előtt. A kőkemény amerikai válaszlépés borítékolható volt, de arra azért senki nem számított, hogy az alig pár hónapja beiktatott Nixon elnök elrendeli, hogy dobjanak egy 330 kilotonnás, a hirosimainál 22-szer nagyobb atombombát egy észak-koreai katonai reptérre.
A bombát egy Dél-Koreában állomásozó pilóta, bizonyos Bruce Charles juttatta volna célba egy F-4 Phantom géppel. A visszaemlékezései szerint riadókészültségbe helyezték, de a konkrét felszállási parancsot már nem kapta meg – Nixont a tanácsadói, Kissingerrel az élen rábeszélték arra, hogy aludjon egyet a dologra, ne hirtelen felindulásból reagáljon a kémrepülő elveszítésére. És józanodjon ki.
Anthony Summers Pulitzer-díjas újságíró oknyomozó munkáiból kiderül, hogy Nixont több esetben is a legbelsőbb tanácsadóinak kellett visszafogni, amikor alkoholos befolyásoltság alatt akart katonai parancsokat kiadni. Az észak-koreai atomcsapás volt a legdurvább ilyen eset, de előfordult, hogy az elnök a medencében iszogatva veszítette el a türelmét, és szólt oda telefonon a katonai vezérkarnak, hogy "bombázzák ki a szart is Kambodzsából". Kissinger több forrás szerint is gyakran emlegette, hogy heti rendszerességgel akadályozza meg az atomháború kitörését az elnök nemzetbiztonsági tanácsadójaként. Az elnök pechére minden telefonbeszélgetését rögzíti a Fehér Ház rendszere, és az archívumok megőrizték azokat is, amiken piásan beszél a vezérkarral.
Nixon előszeretettel beszélt arról, hogy egy atomcsapással könnyen pontot lehetne tenni a vietnami háború végére is a második világháborúhoz hasonlóan. Ez részben tudatos stratégia volt tőle, szerette volna elhitetni a szovjetekkel, hogy képes elmenni akár az atomfegyver bevetéséig is, ha provokálják – vagyis nem ajánlatos packázni vele.
Az amerikaiak végül semmilyen formában nem adtak válaszcsapást a lelőtt kémrepülőért; az elnök, a tanácsadói és a katonai vezérkar addig vitázott a megfelelő válaszon, míg kifutottak az időből, és már nem volt értelme a diplomáciai keménykedésen és a repülőgép-hordozók felvonultatásán túl konkrét katonai lépésnek.
Rovataink a Facebookon