A média történetének leghíresebb tömegpánikja csak egy városi legenda

1938. október 30-án, Halloween előestéjén az amerikai CBS rádió leadta HG Wells híres scifi-regényének, a Világok harcának egészen újszerű rádiójáték-verzióját. A zseniális író-rendező, az akkor még csak 23 éves Orson Welles úgy dolgozta át a klasszikus sztorit, hogy valósnak tűnő rádióhíreken keresztül bontakozott ki a földönkívüliek inváziója. A folytatást mindenki ismeri: a rádiójáték túl élethűre sikerült, New Yorkban tömegpánik tört ki, és milliók menekültek el az otthonaikból, az idegenektől rettegve.

Akkor sem, ha a Világok harca-pánik azóta a popkultúra része, pszichológia- és szociológia-tankönyvekben idézett és elemzett eset a média hatalmáról.

A sztori annyira mélyen gyökeredzik a közös emlékezetben, hogy egészen a 2010-es évekig, a legendás rádióműsor 75. évfordulóig senkinek nem jutott eszébe komolyabban utánanézni, hogy tényleg megtörtént-e a tömegpánik. Amikor aztán szociológusok és médiakutatók elkezdték feltúrni az archívumokat a híres eset rekonstruálásához, zavarba ejtő dolgokat tapasztaltak:

• Egyetlen rendőrségi vagy kórházi dokumentum sem támasztotta alá, hogy a tömeges pánik valójában megtörtént volna
• A korabeli hallgatottsági adatok szerint a rádiójátékot elenyészően kevesen követték élőben, mindössze 2%-os hallgatottsága volt (a konkurens NBC-n éppen a kor legnépszerűbb varietéműsora, a Chase and Sanborn Hour ment, mindenki azt hallgatta)

Az országos pánik, és a keleti parti nagyvárosok tömeges elhagyása viszont a másnapi, október 31-i napilapok címlapjain tűnt fel először. A szalagcímek nem finomkodtak: terror, rettegés, pánik, tömeges sokk. Érdekes módon a sztori egy-két napon belül kifújt, és nem foglalkozott vele tovább a sajtó, egészen másfél hónapig, amikor megjelent az American Institute of Public Opinion közvélemény-kutató felmérése. Ebben olyan, utólag bevallottan légből kapott adatok szerepeltek, mint hogy a rádióadást 1-1,5 millió ember hallgatta, ennek 28%-a értelmezte komoly hírként, és százezres nagyságrendűre tette azok számát, akik pánikba estek. Ezekre a hamis adatokra építette két évvel később az elemzését Hadley Cantril pszichológus, aki már hatmillió hallgatóról írt és legalább egymillió menekülőről.

Cantril egyébként jó nevű kutató volt, és a tanulmánya beemelte a tankönyvekbe is a sosem volt tömegpánikot, amit aztán sokan analizáltak, és mutatták be rajta keresztül a média tömegmanipulációs erejét. Egy idő után belépett a képbe a pszichológiában Mandela-hatásnak nevezett jelenség is, és az emberek elkezdtek úgy emlékezni a közismert sztorira, mintha az valóban megtörtént volna, és ők is a részesei lettek volna.

De hogy került a fiktív sztori a hétfői lapokba?

A napilapok eltúlzott, és anekdotákra épülő hírügynökségi jelentések, és néhány betelefonáló rádióhallgató ellenőrizetlen történetei alapján írták meg a cikkeiket. És persze kapva kaptak a vasárnap késő este beesett sztorin, mert az unalmas és eseménytelen hétvége után hétfő reggelre nem nagyon volt semmi jó címlapsztorijuk - a Világok harca-pánikot pedig alaposan kiszínezve szenzációvá tudták felfújni. Ráadásul a rádiós botrány jó alapot adott magának a rádiónak az ostorozásához is. A New York Times például rögtön egy publicisztikával támogatta meg a pánikról szóló cikket, amiben úgy általában a rádiózást támadta, hogy milyen felelőtlenek a szerkesztők, és mennyire megbízhatatlan maga a médium. Ennek jó oka volt: a rádió akkoriban éppen teljes fordulatszámmal szipkázta el a nyomtatott sajtótól a közönséget és a hirdetési bevételt egyaránt. Az újságoknak tehát nagyon jól jött, hogy tudják egy kicsit hitelteleníteni a rádiót.

És a legbizarrabb csavar a végére: 1949-ben Ecuadorban a Radio Quito nevű helyi rádió a műsorára tűzte Welles rádiójátékának spanyol nyelvű, helyi viszonyokra igazított átdolgozását. Még egy helyi lapot, az El Comerciót is belevették a buliba, ami a műsor előtti napokban a környéken feltűnt gyanús, azonosítatlan repülő tárgyakról írt a híreiben. A rádiójáték ezúttal valóban pánikot okozott, a legbátrabb helyiek mellett a rendőrség és a tűzoltóság vonult ki felfegyverkezve a város határára megküzdeni a földönkívüli betolakodókkal. Amikor kiderült, hogy átverés volt az egész, lincshangulat lett úrrá a tömegen. Az újság szerkesztőségét, és a rádió épületét felgyújtották, a zavargásokban hét ember halt meg.

És ha már ennyit olvasott róla, igazán meg is hallgathatja magát az eredeti rádiójáték archív felvételét. Nagyjából egy óra, és háromszor hangzik el közben figyelmeztetésként, hogy kedves hallgató, ez nem komoly, csak egy scifi-történet.