Egy igazi gyilkos is szerepel Az ördögűzőben

További Ma Is Tanultam Valamit cikkek

Rengeteg rémisztő jelenet van Az ördögűzőben, engem mindig leginkább az szokott kikészíteni, amikor pár képkockára bevillan a démon félelmetes arca, de azok, akik érzékenyebbek az orvosi beavatkozásra, biztos emlékeznek arra, amikor az állítólagosan megszállt Regant mindenféle szörnyű kísérletre viszik. Az egyik ilyen során a kislány ereit térképezik fel angiográfiával, Friedkin pedig nem akarta színészekre bízni, hogy hitelesen legyenek, és a New York-i Egyetem medikusait kérte fel, hogy szerepeljenek. Az egyikőjük pedig nem volt más, mint Paul Bateson, aki évekkel később a város egyik újabb feltételezett sorozatgyilkosa lett, és nem mellesleg Friedkin következő filmjének ihletője. (Ő a szakállas asszisztens a jelenetben.)

A gyilkosságok 1973 januárjában kezdődtek: egy ismeretlen férfi szadomazo-tematikájú melegbárokban szedte fel az áldozatait, akiket vagy a lakásukon, vagy olcsó motelszobákban megkötözött és többször is megkéselt, a testrészeiket pedig zsákokban a Hudson folyóba dobta. A rendőrség nem vitte túlzásba a nyomozást, a halálok okait nem állapították meg egyértelműen. Ez persze nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem foglalkoztak vele: egy Randy Jurgensen nevű nyomozó beépült a helyi fétisbárok közösségébe, azzal a céllal, hogy lefülelje a gyilkost. Jurgensen ugyanis pontosan olyan típus volt, mint az addigi áldozatok.

Bateson gyilkossági sorozata évekig nem szakadt meg, az egyetlen áttörést az hozta, amikor a Variety filmkritikusa, Addison Verrill is az áldozata lett 1977-ben. Erre válaszul a Village Voice újságírója, Arthur Bell folyamatosan cikkezett a helyi melegközösségben lappangó paranoiáról és az őket érő erőszakról. Bellnek végül leadták a drótot, hogy Paul Bateson, egykori röntgenasszisztens lehet a feltételezett elkövető. A rendőrség elkapta az akkor már egy pornómoziban dolgozó, kőkeményen alkoholista férfit.

William Friedkin rendező ekkor látta meg a New York Daily News címlapján Batesont, és azonnal felismerte, hogy volt egy apró szerepe Az ördögűzőben. Friedkin kapcsolatba lépett a gyilkossal, és a fogdában találkozhatott vele. Ott csak Verrill meggyilkolását vallotta be, de azt részletesen elmondta a rendezőnek. Friedkin egy 2012-es interjúban úgy beszélt a férfiről, hogy bár agysebészekkel dolgozott, ő maga nemigen volt az: a rendőrség egyik fő bizonyítéka az volt, hogy a a testrészeket olyan zsákokban dobta a folyóba, amik csak a New York-i egyetemről származhattak.

Friedkin aztán a találkozó hatására elkezdett érdeklődni a város szadomazo klubjai iránt, beleásta magát a működésükbe, személyesen is elment oda, találkozott a más korábban említett Jurgensennel, elolvasta Arthur Bell cikkeit. És aztán elkezdte írni a Cruising (magyarul: Portyán) forgatókönyvét, amiben egy sorozatgyilkos bőrfetisiszta melegbárokban szedi az áldozatait, egy beépített rendőr (Al Pacino) pedig próbálja minél gyorsabban elkapni. A sors fintora, hogy Arthur Bell, akinek a cikkei nélkül nem létezne a Cruising, homofóbnak és túl erőszakosnak ítélte a filmet, és tüntetéseket is szervezett ellene.

Bateson hivatalosan sosem ismerte el, hogy ő lett volna a zsákos gyilkos, bár a pletykák szerint fogságban többször is eldicsekedett azzal, hogy mennyi férfit ölt meg is darabolt fel. Végül 2004-ben szabadult.

(Források: Blumhouse, Ididitforjodie)