Szupertitkos misszión fedezték fel a Titanicot

Tudják, hol vannak a Titanic roncsai, nem? Mármint persze, nem tudják, szóval térkép és tengeralattjáró nélkül el se induljanak, de biztos láttak már felvételeket a tengerfenéken nyugvó roncsról, 900 kilométerre Új-Fundland déli partjaitól. (Ha nem bírnak magukkal, itt vannak a koordináták: é.f.sz. 41° 43' 32"; ny.f.h. 49° 56' 49".)

A maradványokat 1985-ben fedezte fel Robert Ballard, a Rhode Island-i Egyetem oceanográfusa. A technológiát is ő fejlesztette hozzá, a projektet az amerikai haditengerészet finanszírozta. Egy páratlan történelmi leletet sikerült felfedezni. Az ünneplésben senki nem gyanakodott arra, hogy

Ballard 1982-ben kereste meg a haditengerészetet, hogy támogassák egy egyedi tervezésű robotmerülő (robotic submersible) megépítésében; ezzel kutatott volna a Titanic roncsai után az óceán fenekén. Ronald Thunman, a tengeralattjárókkal foglalkozó műveletek helyettes vezetője azt mondta Ballardnak, hogy a hadsereget érdekelné a technológia, de nem azért, amire ő szánta: két eltűnt tengeralattjáró, a U.S.S. Thresher és a U.S.S. Scorpion után nyomoztak vele.

A robotmerülő elérhette volna a tengeralattjárókat, és fényképeket is készíthetett volna, így Ballard elfogadta az ajánlatot. Megkérte a haditengerészetet, hogy támogassák a Titanic keresésében is, ami – a korabeli adatok alapján – valahol a két tengeralattjáró roncsa között nyugodhatott a hullámsírban. Thunman ragaszkodott hozzá, hogy a küldetés az első, de felajánlotta Ballardnak, hogy ha marad idő, utána azt csinál a robottal, amit akar.

A haditengerészet egyik titkára, John Lehman tudott Ballard tervéről, de valójában nem számítottak rá, hogy megtalálhatják a hajóroncsot. Amikor végül mégis belefutottak,  frászt kaptak; biztosak voltak benne, hogy az eset nagy nyilvánosságot kap, és mindenki rájön, hogy mit is kerestek a tengerfenéken. Rosszul hitték: az embereket annyira lenyűgözte a Titanic legendája és a hajóroncs felfedezése, hogy az eltűnt tengeralattjárók eszükbe sem jutottak.

A Thresher és a Scorpion 3000-4600 méter mélységben feküdtek az Atlanti-óceán mélyén. A hadsereg tudni akarta, mi történt a hajók atomreaktorával. Kíváncsiak voltak, jelenthetnek-e környezeti veszélyt a sérült reaktorok, és abban sem lehettek biztosak, hogy nem egy szovjet tengeralattjáró süllyesztette-e el őket.

A robotmerülő vizsgálata szerint a Threshold légcserélő rendszere összeomlott, amitől meghibásodott az atomreaktor. A Scorpion sorsában már nem voltak ennyire biztosak. A tengeralattjáró eleje súlyosan megsérült és elöntötte a víz. A hátsó rész épségben maradt, de beomlott, amikor a süllyedő hajó egy bizonyos mélység alá ért. Ahogy a rendőrszlengben mondják: idegenkezűségre utaló jel nem volt.

Ballardnak már csak 12 napja maradt hátra az expedícióból. A meglévő adatok alapján megpróbálta rekonstruálni, hol történhetett a hajótörés. Úgy spekulált, hogy a Titanic süllyedéskor kettétört, így feltűnő roncsnyomokat hagyhatott maga után, ahogy a tengerfenékre süllyedt. Mint kiderült, igaza volt; így sikerült a Titanic nyomára bukkannia.