Koncentrációs táborban gyártott volna homokból aranyat a nácik alkimistája

További Ma Is Tanultam Valamit cikkek

A náci Németország csúcsvezetéséről közismert, hogy vonzódtak a misztikus és okkult dolgokhoz (ha nem is annyira, ahogy például az Indiana Jones-filmek mutatják). Hitler személyesen is fogékony volt az ilyesmire, de a legnagyobb rajongó az SS vezetője, Heinrich Himmler volt, ő szervezett például expedíciókat a Föld mindenféle egzotikus sarkaiba ősi ereklyék és a felsőbbrendű árja faj nyomai után kutatni.

Nem véletlen, hogy rendszerint őt találták meg a különféle ezoterikus szélhámosok is, hogy a maguk eszközeivel besegítsenek a Harmadik Birodalom világhódítási terveibe, vagy legalább egy kicsit megszedjék magukat. Az egyik leghíresebb ilyen Karl Malchus volt, az aranycsináló.

Malchus 1937-ben kereste meg Himmlert azzal, hogy megvalósította a középkori aklímisták álmát, és képes értéktelen anyagokból (konkrétan homokból) aranyat csinálni. Az arany létfontosságú volt a háborúra készülő, és a hadigazdaságot felpörgető Németország számára, hogy nyersanyagokat tudjon vásárolni. Malchus bemutatói pedig meggyőzték Himmlert, hogy megtalálta a náci birodalmat finanszírozó csodát. Ettől függetlenül azért óvatos volt vele; elég élénken élt még benne az a csúnya eset, amikor egy másik alkímista, Heinz Kurschildgen hitette el vele, hogy vízből tud benzint előállítani. Amikor német fizikusok leleplezték a csalót, az nem tett túl jót Himmler presztízsének a náci felső vezetésben, pláne hogy Goebbels még külön hirdette is, hogy az alkímista vele is megpróbálkozott, de természetesen egyből átlátott rajta.

Heinz Kurschildgen

Egyrészt ezért, másrészt meg azért, hogy a németek ellenségei elől jól el legyen rejtve, Himmler a dachaui koncentrációs táborban rendeztetett be laboratóriumot Malchusnak, hogy ott folytassa a kísérleteit. A jól őrzött hely előnye volt, hogy az alkimista nem csempészhetett be aranyat, hogy azt a hókuszpókusz eredményeként prezentálja az SS-vezérnek. Mármint ezt gondolta Himmler, de Malchus túljárt az eszén: a cigaretta-utánpótlásba rejtve kapott apró aranyrögöket, amikkel az egyre jobb eredményekkel kecsegtető kísérleteit demózta. Az aranycsináláshoz egyébként homokot, paraffint, illetve speciálisan az Isar folyó medréből származó köveket igényelt.

Malchus hónapokig folytatta a kísérleteit, de Himmler végül megelégelte, hogy az eredmények nem nagyon javulnak, csak az ígéretek lesznek egyre nagyszabásúbbak. Az alkímista végül fogoly státuszba került a táborban, később sima börtönbe szállították át, végül szabadon engedték azzal a feltétellel, hogy soha senkinek nem beszélhet arról, hogy a náciknak dolgozott. A történetét csak a 2010-es évek elejét tárták fel a korszak kutatói. És hogy ki segített a csali aranyrögökkel a kamu kísérleteknek sikert hazudni? Bár közvetlen bizonyítékuk nincs rá, a történészek szerint a brit titkosszolgálat keze lehetett az ügyben. Erre utal az is, hogy Malchus pár hónapot Angliában töltött közvetlenül azelőtt, hogy felajánlotta volna a szolgálatait a náciknak.