A merénylet, ami két fotós életét is örökre megváltoztatta

clk

Két fotósnak is sikerült emlékezetes képet készítenie arról a pillanatról, amikor merénylő támadt Kennedy elnök merénylőjére a dallasi rendőrség alagsorában, 1963. november 24-én. A fegyveres férfi közvetlen közelről kivégezte a rabláncon vezetett Lee Harvey Oswaldot. A merénylő merényletéről készült fotók nem csak egyedülálló kordokumentumai a hírfotózásnak, hanem a két fotós életét is örökre megváltoztatták:

egyikük Pulitzer-díjas, ünnepelt sztár lett, és több tízezer dollárt keresett a képén, a másikuknak derékba tört a karrierje, depressziós lett, amiből már sosem épült fel.

Pedig, a két fotó szinte azonos pillanatban készült, a két fotóst alig egy-két méter választotta el egymástól. Az egyik kép pontosan elkapta a pillanatot, ahogy a merénylő arca eltorzul a testét ért lövéstől, és rögzíti a rémületet a körülötte állók arcán, a másik fotó viszont a másodperc tört részével ugyan, de a merénylet előtt készült. Nem nehéz kitalálni, hogy melyik kép melyik karrierúthoz vezetett.

Robert H. Bob Jackson és Ira Jefferson Beers mindketten jó fotósok voltak. Nem véletlenül álltak ott annál a történelmi pillanatnál az újságjukat képviselve, amikor elővezették volna a rendőrségről Kennedy-elnök merénylőjét.

Beers végigjárta a ranglétrát a helyi lapnál, és fanatikusan rajongott a hírfotózásért. A gyerekei szerint mindig a tökéletességre törekedett. „A szerencse csak a felkészültség végterméke” – ez volt a kedvenc mondása, és ebben a szellemiségben dolgozott. Aznap is korán érkezett a börtön elé, hogy elfoglalja a legjobb helyet a szűk folyosón.

Jacksont sokan vádolták azzal, hogy csak családi kapcsolatokon keresztül sikerült fotós állást találnia, de hamar bizonyította elhivatottságát és rátermettségét. Beershez hasonlóan elismert riporter volt. Aznap amiatt volt bosszús, mert egy meggondolatlan hiba miatt lemaradt az elnök elleni merényletről: tökéletes helyen volt, hogy lefotózhassa a támadót, látta is a könyvtár ablakában a fegyver csövét, de néhány perccel korábban ellőtte az utolsó kockáját, és csak követte az elnöki menetet a következő helyszínre, amikor megtörtént a tragédia.

11:21-kor két nyomozó kíséretében lépett ki a rendőrség épületéből Lee Harvey Oswald, a rabszállító felé vitték, amit addigra már körbevettek az újságírók, fotósok és operatőrök. Közöttük állt Jack Ruby is egy helyi sztriptízbár vezetője, aki fegyvert rántott az elnök merénylőjére.

A rosszul megvilágított folyosón az akkori technikával minden fotósnak nagyjából egy esélye volt elkapni egy jó képet. A vaku újratöltése nagyjából öt másodpercig tartott, a gépekben a filmet kézzel kellett továbbítani. Igazi játék lehetett az idegekkel, hogy ki melyik pillanatban lövi el az összes puskaporát.

Beers elmondása szerint a szeme sarkából meglátta, amint valaki mellette hirtelen mozdulatot tesz Oswald felé, de azt hitte először, hogy csak egy másik fotós próbál jobban helyezkedni. Aztán a férfi izgatottan káromkodni kezdett, Beers pedig elkészítette a képét, nehogy ez a valaki bemozogjon elé, és kitakarja a merénylőt. A férfi viszont tüzet nyitott.

Jackson szintén a szeme sarkából látta a jelenetet, de pontosan 0,9 másodperccel később exponált, mint Beers (A szituációt kutató történészek kielemezték kamerák felvételei alapján.)

Itt a két fotó:

Balra Jackson fotója, jobbra Beers képe
Balra Jackson fotója, jobbra Beers képe

Beers épphogy lemaradt a lövésről. Az utolsó utáni pillanatot kapta el a merénylet előtt, Jackson viszont hihetetlen szerencsével pont az akció legdrámaibb pillanatát örökítette meg. Egyikőjük sem tudta, hogy mit visz vissza magával a szerkesztőségbe, a különbség a címlapokon vált először láthatóvá.

Jacksont már a sötétkamrában körülrajongták a szerkesztői. Mindenki azonnal felismerte a kép erejét és súlyát, biztosra vették, hogy Pultizer-díjat fog kapni érte. Kritikát Beers sem kapott a fotójára, de mindenki érezte, hogy nem az igazi.

Mintha csak egy orrhosznyival kapott volna ki a lovad a pályán.

Családja és egykori kollégái szerint Beers sosem bocsátotta meg magának, hogy lemaradt a pillanatról. Az eset után elmúlt az addigi munkakedve, árnyéka lett önmagának. Láncdohányos lett, nem érdekelte már a fotózás, de a pályán maradt korai haláláig, amit szívelégtelenség okozott az ötvenes éveiben.

Jackson viszont megnyerte a Pulitzer-díjat. Senki nem vitatja, hogy nem érdemelte volna meg, de attól a naptól kezdve minden munkájánál a rangos díjat nyert fotó lett a mérce, amihez lehetetlen volt folyamatosan felnőni, minden egyes alkalommal – bár ez nem zavarta túlzottan Jacksont.  Ezt nyilatkozta a történetét megíró Dallas Newsnak (amiből ez a fordítás is készült).

A merénylet fotóját kinagyítva két helyen is kirakta a házában. Több tízezer dollárt keresett jogdíjakból, az eredeti negatívból készülő új nyomatok a mai napig több ezer dollárba kerülnek, egy Los Angeles-i galéria pedig 1500 dollárért árulja a számozott másolatait. A kép alapján még egy paródia is készült a merényletről, ebből 3000 dollár ütötte a markát.

Ma is tanultam valamit 5

Megint 150 vadonatúj, izgalmas téma ismét meglepő válaszokkal

MEGVESZEM
Ma is tanultam valamit 1-2-3-4-5

5 könyv
Több mint 600 meghökkentő, érdekes és tanulságos történet!

MEGVESZEM