Mi volt ez a dörej? Semmi, csak becsapódott a rakétapostás

2018.09.30. 08:01

Alig kétszáz éve az írásos kommunikáció még úgy zajlott, hogy az ember fogott néhány szelet papírt, teleírt négy-öt lapot, borítékba tette őket, majd elballagott velük a postahivatalba, ahol zsákokba tették a leveleket, és postakocsikkal, vonatokkal és levélkihordókkal eljuttatták azokat a címzetteknek. Hetekig is eltarthatott, mire az Egyesült Államok keleti és nyugati partjai között egy levél megtette az utat; nem véletlenül hívták a postai levelezést snail mailnek, azaz csigapostának.

Mégsem Amerikából, hanem Németországból ered az alapgondolat, hogy haditechnikai eszközöket használjanak levéltovábbításra.

Heinrich von Kleist , a Berliner Abendblätter szerkesztője már 1810 októberében azt javasolta, hogy tüzérségi ágyúkkal lőjenek ki olyan tölteteket, amiket postai levelekkel töltenek meg. Ha kiépítenének egy ilyen ágyúrendszert, és a lövedékeket folytatólagosan továbbítanák újabb ágyúkkal – érvelt Kleist –, egy ágyúgolyó fél nap alatt megtehetné a Berlintől Breslauig tartó, csaknem 300 kilométeres utat. Bár az ötlet jól illusztrálja von Kleist írói kreativitását, a gyakorlatba ültetésére sosem került sor.

Mások inkább rakétákat használtak küldeménytovábbítására. A modern kori hadtörténelem a második világháborús német csapásmérő fegyverektől számítja a rakétakorszakot, pedig a rakétaelvre épülő, puskaporral működő fegyvereket már a XII. században használták Kínában. Az indiai-angol gyarmati háborúkban, 1782-ben az indiai Májszúr fejedelme vetett be rakétákat az angolok ellen, de az eszközt a brit Congreve ezredes kezdte el tökéletesíteni. 1804-re a  Congreve-rakéta  hatótávolsága már 2500 méter volt – nagy hatótávolságú gyújtogató műveletekhez már a XIX. század elején is használhatták. Postázásra viszont nem. A polinéziai Tongában levélküldésre is használták volna őket, de nem jártak sikerrel.

A németek viszont folytatták a kísérletezést. 1927-ben a nagyszebeni születésű Hermann Oberth, a modern rakétatudományok egyik alapító atyja egy 1927-es levelében a rakétaposta lehetőségeit boncolgatta, ami sokakat további kísérletezésre késztetett. 1929-ben Jacob Gould Schurman, az Egyesült Államok németországi nagykövete egy transzatlanti rakétaposta kiépítésének jogi lehetőségeiről beszélt egy német újságíróval. A hasznosíthatóság viszont még odébb volt. A harmincas években végzett kísérletek főleg az egy-másfél kilométeres hatótávolságú, a levegőben felrobbanó, legfeljebb ezer boríték szállítására alkalmas rakétákról szóltak.

Az első sikeres rakétapostai küldemény Stephen Smith, az Indian Airmail Society vezetőjének nevéhez fűződik. Smith nagy rajongója volt a rakétáknak. 1934 és 1944 között több mint 270 tesztrakétát indított – ezek közül 80 tartalmazott leveleket. A célba juttatott levelek gyakorlatilag az első hivatalos rakétaposta-küldemények. (Smith emlékét egy 1992-ben kibocsátott bélyegsorozat őrzi Indiában, amin az indiai rakétaposta megalapítójának nevezik.) Ezzel egy időben az osztrák Friedrich Schmiedl 200-300 levelet tudott 6 kilométer távolságra juttatni saját fejlesztésű rakétáival

A levéltovábbítás lassúsága akkoriban jobban sújtotta az Egyesült Államokat, mint a vasutakkal és közutakkal sűrűn behálózott kontinentális Európát. Ma egy csésze kávé áráért küldhetünk levelezőlapot New Yorkból Los Angelesbe, ami két nap alatt odaér (de miért küldenénk, ha küldhetünk emailt is, tíz másodperc alatt?). De 1959. június 8-án, amikor a United States Postal Service (USPS) bejelentette, hogy

elindítják a saját rakétaposta-szolgáltatásukat, a Missile Mailt,

az úgy hangzott, mint a rakétakorszak demokratizálása. Addig a rakéták csak bonyolult űreszközök voltak, amikre rohadt sok pénzt el kellett költeni, de azon túl, hogy a férfiak és a kisfiúk rajongtak értük, sok gyakorlati hasznuk nem volt. De az, hogy a levélkézbesítésbe is bevonták őket, demokratizálta őket.

Pedig a Missile Mail részben propagandacélokat szolgált. A postaügyi miniszter, Arthur E. Summerfield rengeteget áradozott a rendszer megbízhatóságáról és hasznosságáról, holott ez inkább csuklóból beintés volt a szovjeteknek, mint az amerikai posta jövője. De a hidegháború akkoriban kezdett egyre kiélezettebbé válni, és a Védelmi Minisztérium minden lehetőséget megragadott rá, hogy az amerikai arzenál precizitását a Kreml orra alá dörgöljék. Látod, Nyikita, nálunk még a villanyszámlát is rakétával kézbesítik! Hogy a sztori még megdöbbentőbb legyen,

a kézbesítéshez egy olyan robotrepülőgépet használtak – az SSM-N-8 Regulust –, amit eredetileg nukleáris robbanófejek célba juttatására terveztek.

A posta rakétáin levélhordó üregekre cserélték a hasadóanyag-tartályokat, de a gép teste ugyanaz volt. Nézzék, így néz ki egy Regulus I indítása:

Tény, hogy az email mindig gyorsabb lesz, de ennyire menő sohasem.

Az első levélküldeményeket a USS Barbero tengeralattjáróról indították a 200 mérföldnyire lévő floridai haditengerészeti bázisra. A robotrepülőgép alig 22 perc alatt tette meg az utat. Summerfield el volt ragadtatva:

Békeidőben irányított rakétákat használtunk egy olyan fontos és gyakorlatias célra, mint a küldeménytovábbítás, és egyben a világon először fordult elő, hogy egy nemzet postahivatala rakétákat használt. Mielőtt embert küldünk a Holdra, a leveleink órák alatt eljutnak majd New Yorkból Kaliforniába, Nagy-Britanniába, Indiába vagy Ausztráliába – irányított rakétákkal.

Nem tudni, Summerfield lelkesedését mennyire táplálta az, hogy ő tényleg elhitte azt, amit mondott, és nem látta át, hogy a rakétaposta inkább az amerikai Védelmi Minisztérium propagandaeszköze, mint a levelezés jövője. Persze, ígéretes fejlesztések még vannak: az XCOR Aerospace például a saját EZ-Rocket rakétáival demonstrálta, hogy az újrahasznosítható rakéták mennyire hasznosak lehetnek a jövőben. De a rakétaposta azóta sem vált valósággá – alighanem azért, mert az email még mindig gyorsabb, és nem kell repeszdarabokat szedegetni utána.

(Wikipedia | Today I Found Out)

Ma is tanultam valamit 1-2-3-4-5

5 könyv
Több mint 600 meghökkentő, érdekes és tanulságos történet!

MEGVESZEM
Ma is tanultam valamit 5

Megint 150 vadonatúj, izgalmas téma ismét meglepő válaszokkal

MEGVESZEM