Miért halljuk az óceánt, ha a fülünkhöz emelünk egy kagylót?

Gyerekkorunkban számos kitalált dolgot meséltek nekünk szüleink, természetesen azért, hogy színesebbé, vidámabbá tegyék a hétköznapjainkat – de persze néha egy kis ijesztgetés is belefért, például amikor azt mondták, hogy ne húzzuk a szánkat, mert örökre úgy marad. 

Egy másik, ehhez hasonló ártalmatlan füllentés a kagylókról szólt, szüleink ugyanis elhitették velünk, hogy ha egy kagylót a fülünkhöz emelünk, legyen az akármennyire is messze, akkor is hallani fogjuk a tenger vagy az óceán hangját – mi pedig tágra nyílt szemekkel konstatáltuk, hogy nahát, ez tényleg így van. Persze ma már tudjuk, hogy a valóságban nem a hullámok hangját halljuk, de akkor mégis mi lehet az a különös, nyugtató hang, amit a kagylók árasztanak, amikor a fülünkhöz emeljük azokat? Ennek jártunk utána.

Az elmúlt évek során biztos, hogy ön is találkozott már olyannal, aki magabiztosan állította, hogy tudja a választ a jelenségre. Az egyik legelterjedtebb tévhit szerint a kagylókból a fülünkben lévő vér áramlásának hangját halljuk vissza, ami annyira nem is logikátlan, abból kiindulva, hogy amikor oldalra fordulva fekszünk egy párnán, akkor is megfigyelhetjük a fejünkben átáramló vér lüktetésének hangját.

A hipotézisnek nagynevű támogatói is vannak, még Carl Sagan amerikai csillagász, planetológus és asztrobiológus is az ötlet mögé állt, aki 1973-ban azt írta, hogy „mindenki ismeri a tenger hangját, amit akkor hallani, ha egy kagylót a fülünkhöz emelünk. Ez valójában a saját vérünk lüktetésének erősen felerősített hangja”. Bármennyire is népszerű azonban ez az elmélet, meglepően könnyű cáfolni.

Nyomjuk a fülünket egy kagylóhoz, és hallgassuk meg, majd futkározzunk néhány percig, hogy fokozzuk a véráramlást az egész testünkben, és ismét emeljük a fülünkhöz azt a bizonyos varázskagylót. Hallani fogjuk, hogy a „tenger” hangjának hangereje még mindig ugyanaz

– fogalmaz Karl Kruszelnicki ausztrál tudományos kommunikátor és népszerűsítő, akit a legtöbben dr. Karlként ismerhetnek. A férfi szerint ha valóban a testünkön átáramló vér hangját hallanánk, akkor a testmozgás hatására megemelkedett pulzus és vérnyomás miatt sokkal erőteljesebbnek kellene azoknak lenniük, ez azonban nem így történik, így a vérelmélet egyszerűen nem állja meg a helyét.

Egy másik népszerű tévhit az, hogy a tenger hangját a levegő áramlása idézi elő, ahogy az ki-be járkál a kagylókban. Ennek cáfolata már egy sokkal bonyolultabb feladat, mint az előző esetben, de nem lehetetlen – mindösszesen egy visszhangmentes kamrára vagy egy tökéletesen hangszigetelt szobára van szükségünk. Az ilyen helyiségekben van légáramlás, tehát az elmélet szerint ugyanúgy hallanunk kellene a kagylókban a hullámok hangját – ez azonban nem így történik.

Egy teljesen hangszigetelt szobában konkréten semmit sem fogsz hallani

– erősítette meg Andrew King, az Oxfordi Egyetem Integratív Idegtudományi Központjának igazgatója és az Oxford Auditory Neuroscience Group vezetője a Live Science-nek tavaly, melyből az következik, hogy valamilyen háttérzajnak mindenképp jelen kell lennie.

Az igazság

Azt tehát, hogy vajon mi is történik a kagylóban, nem a testünkön belül, hanem azon kívül kell keresnünk. Andrew King szerint olyan környezeti vagy háttérzajokat hallunk a kagylókból, amelyek amplitúdóját azok fizikai tulajdonságai megnövelték. A kagyló egyfajta rezonátorként működik, felerősítve bizonyos hangfrekvenciákat, így azok hangosabbak, mint amilyenek lennének a fülünk mellett elhelyezett kagyló nélkül, derült ki King magyarázatából. Az is fontos azonban, hogy pontosan mely frekvenciák erősödnek fel.

A kagylók általában olyan hangokat fognak fel, amelyeket a köznyelvben alacsony frekvenciájú hangoknak nevezünk. Gondoljunk ezekre úgy, mint mélyebb vagy dübörgő hangokra

– írta Chris Brennan-Jones, a Curtin Egyetem Telethon Kids Intézetének fülegészségügyi vezetője a The Conversation 2022-es cikkében. Később hozzátette: egyáltalán nem véletlen, hogy a kagylóból visszaverődő hangokat a tenger vagy óceán hangjához hasonlítjuk, hiszen azok hangja is alacsony frekvenciájú.

Ahhoz pedig, hogy ilyen hangokat halljuk, egyáltalán nincs szükség kagylóra, tulajdonképpen bármilyen domború tárggyal előidézhetjük a jelenséget, legyen az egy kávéscsésze vagy éppen egy tál – sőt, akár a tenyerünket is használhatjuk.