Hétezer éves házakat tártak fel Óbudán
Egy több mint hétezer éves újkőkori település részletét tárták fel a Budapesti Történeti Múzeum Ős- és Népvándorlás kori Osztályának munkatársai az óbudai Duna-parton. Egy teljes újkőkori ház vált rekonstruálhatóvá.
A Nánási út, Rozgonyi Piroska út és Római part által határolt területen, a Duna magas árterének keleti peremén, egy lakópark építését megelőző régészeti feltárás zajlik 2007 óta - írják az ásatást végző régészek a Budapesti Történeti Múzeum weboldalán. A leletek döntő többsége a középső neolitikum időszakából származott, de felszínre kerültek a középső rézkor emlékei és egy római kori, vélhetően a Duna-part menti terület víztelenítését szolgáló árokrendszer részletei is.
A rétegtani megfigyelések szerint egykor a területen egy megtelepedésre kevéssé alkalmas természetes mélyedés húzódott észak-déli irányban. Ettől keletre, közvetlenül a Duna-part mentén - feltehetőleg az áradásokkal összefüggésben - csak gyérebb települési nyomokkal találkoztunk. A mélyedéstől nyugatra, a mai Nánási úthoz közelebb fekvő, áradásoktól jobban védett parton egy újkőkori település nyomai rajzolódtak ki.
A település a Dunántúli Vonaldíszes Kerámia kultúrájának fiatalabb fázisát képviselte (Kr. e. 5200-4900), a jelenségek huzamosabb ideig tartó vagy többszöri megtelepedésre utaltak. Ebből az időszakból egy nagyjából észak-déli tájolású, 20 méter hosszú, 6 méter széles, oszlopos szerkezetű épület teljes alaprajzát dokumentálták a régészek, illetőleg több hasonló ház részletét figyelték meg. Az épületek tartószerkezetét a korszakra jellegzetes módon, öt párhuzamos oszlopsor alkotta. A településen több földbe vájt kemence maradványát is feltárták, egyikük alját kőtöredékekkel rakták ki.
A leletek többségét - csiszolt és pattintott kőeszközöket, bemélyített vonalakkal, és többször festéssel is díszített edénytöredékeket - a házak mellett és között létesített gödrökben találták. A kerek, lefelé szélesedő oldalú, méhkas alakú tárolóvermekbe kevesebb hulladék került. A feltárás során megtaláltuk a középső rézkori Ludanice kultúra (Kr. e. 4000-3800) településének nyomait is. A korszakot mindössze hét gödör képviselte a lelőhelyen; az újkőkoriaknál nagyobb gödrök egymástól nagyobb távolságra, három helyen csoportosulva kerültek elő a feltárt területen. Típusa és szerkezete alapján a legnagyobb valószínűséggel ehhez a középső rézkori településhez kapcsolhatjuk a közel ötször öt méter alapterületű, középtengelyében 3 tartóoszloppal ellátott épület nyomait is.
