Árpád
3 °C
12 °C

Háromfejű ördög a pokolbéli freskón

2009.08.30. 18:31
Új felfedezések és régi nehézségek jellemzik Major Balázs és csapata nyári ásatási szezonját Szíriában. A régész vezette SHAM misszió állandó pénzhiánnyal küzd, miközben évről évre kuriózumszámba menő leleteket tár fel Margat várában, a világ legnagyobb keresztes erődjében.

Major Balázs és csapata 2006-ban nyerte el a johannita lovagrend közel-keleti központjának feltárási jogát. A régész által vezetett, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem szervezésében tevékenykedő Szíriai-Magyar Régészeti Misszió (SHAM) 2007-ben szenzációs leletet, egy pokolbéli freskót talált Margat várában. Majorék idén visszatértek Margatba, hogy folytassák a munkát.

A leleteknek magyar vonatkozásuk is van, II. András királyunk ugyanis keresztes hadjáratából hazatérőben 23 kiló ezüstnyi évjáradékot rendelt erődjük építésére a margati johannitáknak. A magyarok ma is sokat tesznek a szentföldi várért: megszállott tudósok szakmai odaadásból, önköltségen vállalták a nonprofit missziót.

Magyarok cselekedetei Margatban

Margat várfokáról messzire látszik a magyar zászló, a csapat többek között a világ legnagyobb keresztes freskóját fedezte fel a SHAM elmúlt éveiben. Major Balázs szerint a munka szakmai féltékenység nélkül, összefogással folyik. „Egymással olykor rivalizáló intézmények is elengedik tudósaikat ebbe a közös projektbe. Velünk van az összes nagy magyar múzeum és egyetem. Nem is beszélve külföldi intézmények és barátok szakmai támogatásáról: a francia Közel-Keleti Kutatóintézetből, a Kaliforniai Állami Egyetemről és a Zágrábi Egyetemről” – fogalmaz a misszió vezetője.

Hasonló összefogásnak volt köszönhető, hogy három évvel ezelőtt a magyarok váltak a margati várfoglalókká, és nem a hatalmas beruházási tervekkel lobbizó németek, franciák vagy spanyolok. Ugyanakkor a misszió hazai anyagi megbecsülése a világszínvonalú eredményekhez képest méltatlanul csekély. A SHAM a feltárások költségeinek fedezéséért állandóan harcolni kénytelen, idén például nem jutott pénz annak az állványnak a kiszállítására, amely a freskók helyreállításához szükséges. Így a restaurátorok továbbra is helyben ácsolt szerkezeten egyensúlyoznak.

A misszió az Európai Uniótól sem számíthat elegendő pénzre. Pedig a szírek Margatra alapozták az országimázst a Mediterrán Régió Erődítései nevű uniós programban. Major szerint sokat segítene, ha az unió mélyrehatóbb kutatásokra is teremtene pályázati pénzeket. „Az EU-s projektek viszont csak alapfelméréseket finanszíroznak, amik csupán előkészítései lehetnek egy komoly feltárásnak. Ez is nemes cél, de önmagában kevés. Ahhoz is kutatások kellenek, hogy a turisták számára élvezhető eredmények szülessenek” – hangsúlyozta a kutatás vezetője.

Idén a hiányzó anyagiakat az emberi tényező pótolta. A nyári ásatási szezon első felében önkéntes egyetemisták végezték a későbbi számítógépes térrekonstrukcióhoz szükséges feltárásokat a vár különböző pontjain. Leglátványosabb eredményeik közé tartozik annak az öt keresztes kori kemencének a feltárása, amelyeknek köszönhetően végre láthatóvá válik majd a korabeli konyha felépítése. Munkájukban 17 damaszkuszi régészhallgató segítette a hallgatókat, a szír diákoknak hiánypótló képzést jelentett a magyar irányítással végzett gyakorlat.

Ki ég a pokolbéli freskón?

A nyári szezon egyik fő célja az 1958-ig lakott, mára liánokkal átszőtt, kígyójárta szuburbium, azaz a várhoz tartozó erődített település déli szegletének feltárása volt. A terület igen értékes, Major szerint önmagában is ritkaság egy keresztes erődbe foglalt középkori lakónegyedet kutatni. Ám ha bebizonyosodik, hogy a benne álló főúri rezidencia a régészek által régóta keresett püspöki palota, akkor ismét egyedülálló eredményt tudhat magáénak a misszió.

Ha mégsem egyházi elöljáró lakosztályáról van szó, akkor is figyelemre méltó a saját ciszternával rendelkező épület. A vár konyháján kívül csak itt található a falba épített kéménykürtőszerű nyílás. Emellett az építmény boltozati indításainak leomlott, igényesen faragott töredékei is arra utalnak, hogy a vár legszebben kialakított objektumáról van szó. „Hasonlóan jelentős világi rendeltetésű, keresztes területen elhelyezkedő építményt még senki sem ásott Szíriában” – mondta Major Balázs. Ám a forrásvizsgálatok alapján kézenfekvőnek tűnik, hogy a belső várfalon kívül, a johanniták használta területtől legmesszebb lévő rezidencia mégis a püspöki palota lehetett.

A két épület távolsága arra a csöppet sem bensőséges viszonyra utalhat, amely a johanniták és a palota első feltételezett lakója, Antériusz között volt. A várhegy lábánál elterülő Valenia (a mai Bánjász) püspöke 1188-ban költözött az erődbe a székhelyét felégető muszlim hódító, Szaladin dúlása miatt. Jogosnak találta, hogy Szent János lovagjaitól kérjen bebocsátást, hiszen riválisaikkal, a templomosokkal szemben őket támogatta a Margatért folyó versenyben: a korábbi birtokos Mazoir család az ő közbenjárására adta át nekik a várat. Azonban a tized beszedése körüli vitájuk, melyet korábban a johanniták fegyverrel támogatott erőfölénye már eldöntött, a szomszédságban ismét felerősödött. Mind a kizárólag pápai fennhatóság alatt álló lovagrend, mind a környék településeinek felszentelt püspöke jogosan tartott számot a jövedelemre.

A johanniták egyenesen a pokolba kívánták Antériuszt. Lehetséges, hogy e vágy megtestesülése látható a 2007-ben felfedezett freskó tűzben égő püspökében, de erre még nincs elég bizonyíték.

Mennyei felfedezések, pokoli nehézségek

Margatban az egyik leglátványosabb kutatást a freskókutató és restauráló különítmény végzi. 2008-ban előttük tárult fel a várkápolna déli falán a pokol. A bűnös lelkek túlvilági szenvedését ábrázoló, nyolc négyzetméteres freskó felfedezése átírta a nyugati szakirodalmat: Jaroslav Folda, a keresztes művészettörténet legelismertebb szakértője a nyolcvanas években állapította meg, hogy a templomhajó mindig festetlen volt, az általa feltárt sekrestyefülke falfestménye pedig a legnagyobb összefüggő keresztes freskóciklus.

A rekordot egy éve túlszárnyaló, ikonográfiailag is kuriózumot jelentő pokoljelenet tavaly óta látványosabbá vált. Az idei tisztító eljárások során derült ki például, hogy a freskó tűzben pörkölődő püspökét kínzó ördögök közül az egyiknek három feje is van. A festmény konzerválása viszonylag egyszerű, mert az egykor kiváló anyagokból, aprólékos technikával felépített alapvakolatot kevés sérülés érte. Nem így az északi falon talált mennyország-ábrázolásé. Ez az évszázadok alatt sok nedvességet kapott, így a növények befúrták gyökereiket a képet tartó vakolatba. Egyre valószínűbb, hogy csak apró töredékek maradtak meg belőle.

Nemcsak a paradicsom van pokoli állapotban, hanem Folda sekrestyefülkéjének pünkösdi jelenete is, ami régészeti szempontból igazi állatorvosi ló. Az amerikai kutatók és a szír műemlékvédelmi intézmények által a nyolcvanas években konzervált képen minden elképzelhető károsító tényező jelen van. Galambos Éva restaurátor szerint a legnagyobb problémát azok a betonfúgák jelentik, melyeket épp a festmény védelmében építettek a mennyezet fölé és a falba. „A nedvesség nem tud eltávozni vakolatból a cement miatt, ami ráadásul tele van vízben oldható sókkal. Ezek a festmény felszínére kiülve több milliméteres páncéllá köthetnek. Nemcsak a festékanyagokat károsítják, hanem a vakolatréteg nagy felületeken való leválását is okozhatják”- mondja a restaurátor, aki szerencsés fordulatnak tartja, hogy a Szíriai Régészeti Igazgatóság jóváhagyta a beton idei eltávolítását.

Galambos Éva hasonlóan súlyosnak látja az előző restauráláskor okozott esztétikai károkat is: „Alig maradtak meg eredeti felületek, ma nem is érzékelhető a falkép festésének stílusa. Fontos, hogy amikor letisztítjuk, az emberek megértsék, nem tönkretesszük a képet, csak az átfestéseket távolítjuk el, és kizárólag a valódi rétegeket meghagyva, megfelelő retusálással rekonstruáljuk a látványt. Az eredeti hatást próbáljuk minél jobban visszaadni: újra műalkotást csinálni belőle és nem egy torzót, ahogyan korábban tették.” Ebben a hatalmas feladatban minden emberi-szakmai tényező adott, a misszió háttérintézménye többek között a Magyar Képzőművészeti Egyetem is, ahol festékanyagok és rétegek laborvizsgálata zajlik. Azonban az anyagi támogatás hiánya évekre vetheti vissza ezt a munkát is. A restaurátorok sokszor a saját készletükből hoznak egy-egy flakon vegyszert a bőröndjükben, miközben a helyreállításhoz több literre volna szükség.