A Titanic utolsó napja
Percről percre
- A Titanic óceánjáró 1912. április 10-én indult el Southamptonból első és egyben utolsó útjára.
- A hatalmas személyszállító magyar idő szerint április 15-én hajnalban Új-Fundland partjainál jéghegynek ütközött, és reggelre elsüllyedt.
- A pontos utaslista nem ismert, körülbelül 1503 ember meghalt a katasztrófában; megfulladtak vagy kihűltek a jeges tengervízben.
- A mentőcsónakokban csak az utasok felének volt elegendő hely, de 472 helyet így sem használtak ki a csónakokban.
- 705 ember élte túl a katasztrófát, őket a Carpathia hajó vette fel.
- A hajó roncsa ma két darabban, körülbelül 3800 méter mélyen fekszik az óceán fenekén.
A Titanic indulása az utolsó pillanatig kétséges volt, 1912-ben ugyanis februártól áprilisig sztrájkoltak a szénbányászok Angliában. A sztrájk az indulás előtt pár nappal véget ért, de a Titanic üzemanyagát így is csak két másik, Southamptonban veszteglő hajó szénkészletének megvásárlásával sikerült összehozni. A sztrájk miatt az óceánjárók menetrendje teljesen felborult, a Titanic utasai között is több százan voltak, akik eredetileg más hajóra vettek jegyet, de az nem indult el, és a Titanic átvette az utasait.
A terveknek megfelelően 14-én délelőtt, az istentisztelet után próbariadót tartanak az összes fedélzeten. A mentőcsónakok helyét, valódi vészhelyzet esetén követendő útvonalat mutatják meg az utasoknak. A brit tengerészeti törvények ugyanis előírják, hogy az utasoknak és a személyzetnek hetente egyszer kötelező próbariadót tartani.
A Titanic most Grönlandtól délre hajózik, az idő tiszta, a tenger nyugodt.
Bár a legénység készen állt a próbariadóra, a kapitány parancsára ez elmarad.
Az utasok közül sokan a fedélzeten élvezik a szép időt. Sétálnak, pihennek a nyugágyakon. Szerencsére a mentőcsónakok nem állnak olyan sűrűn, hogy zavarnák a kilátást.
A Titanictól nem messze haladó Caronia jeget észlel az északi szélesség 42. és a nyugati hosszúság 50. fokán.
A kapitány megköszönte a Caroniának a figyelmeztetést a lehetséges jéghegyekről vagy jegesedésről az úton, de nem gondolja, hogy gond lehet ebből. Azt is elmondta nekik, hogy milyen az időjárás a környéken.
Az első osztályon az ebédlőben istentisztelet kezdődik.
A Titanic majdnem az elérhető, 23 csomós csúcssebességével száguld: 22,3 csomóval szeli a habokat (41,3 kilométer per óra).
A Baltic is jéghegyet észlel, a jelentést megkapja Edward John Smith kapitány. A kapitány átadja a jelentést Josheph Bruce Ismaynak, a White Star Line magas rangú tisztviselőjének. Egyes hírek szerint Ismay nyomást gyakorol a kapitányra, hogy teljes sebességgel haladjanak, mert meg akarja dönteni az átkelési rekordot. A Titanic 22 csomóval (körülbelül 40 kilométer per órával) halad a jeges vízen. A Titanic egyébként a közhiedelemmel ellentétben nem kora leggyorsabb hajója volt.
Egy német hajó, az Amerika két nagy jéghegyről tesz jelentést, ezt az üzenetet nem közvetlenül a Titanicnak küdik el, de a hajó is tudomást szerez róla.
A hőmérséklet 4 Celsius-fokra csökken, a Baltic jelentését megkapja a híd.
Smith kapitány részt vesz az első osztályú utasok vacsorapartiján. A vacsorán tízfogásos ételsort szolgálnak fel: osztrigát, lazacot, kacsát, bárányt, spárgát, pudingokat, fagylaltokat.
A Californian szállítóhajó három jéghegy mellett megy el északi szélesség 42°03′ és nyugati hosszúság 49°09′-nél.
A kapitány megváltoztatja a Titanic útvonalát, az előre tervezettől kissé délebbre hajóznak a jégveszély miatt.
A kapitány elhagyja a vacsorapartit és visszatér a hídra. Charles Lightoller másodtiszttel a jéghegyekről és a tiszta időről beszélgetnek.
Edward John Smith kapitány visszavonul a kabinjába.
A hőmérséklet 0,5 Celsius fokra csökken. Charles Lightoller másodtiszt üzenetet küld az árbocban ülő őrszemeknek, hogy figyeljenek a jéghegyekre.
A hőmérséklet nulla Celsius-fok. A Titanic 21,5 csomóval halad. A tenger nyugodt, az ég tökéletesen tiszta, nagyon sok csillagot látni az égen. Nem látni viszont a Holdat.
Az árbockosárban Frederick Fleet és Reginald Lee veszi át az őrködést. Nincs távcsövük, szabad szemmel figyelik az óceánt.
A Mesaba hajó jéghegyet jelent a Titanic útvonalán. Nincs bizonyíték arra, hogy ez az üzenet eljutott volna Smith kapitányhoz vagy a Titanic hídjára.
Jack Phillips operátor annyira elfoglalt ezekben a percekben, hogy a napközben felhalmozódott üzeneteket elküldje, hogy félreteszi a Mesaba figyelmeztetését.
A Californian közvetlenül a Titanicnak küld üzenetet, amelyben az áll, hogy állnak, mert körülvette őket a jég. Nagyjából húsz mérföldre vannak északra a Titanictól. Jack Phillips dühösen csak annyit mond: hogy fogja be a száját, mert elveszi a vonalat, és éppen nagyon elfoglalt.
A Californian operátora, Cyril Furmstone Evans türelmesen vár, majd helyi idő szerint 23:30-kor feladja és kikapcsolja a rádiót, és lefekszik.
A hőmérséklet közben mínusz 2 Celsius-fokra süllyedt.
Fleet és Lee őrszemek a hajó előtt kavargó köd miatt nem látnak tisztán, így nem veszik észre a hajó előtti jéghegyet. A Titanic 21,5 csomóval halad.
Frederick Fleet jéghegyet lát közvetlenül a Titanic orra előtt 500 yardra (457 méterre). Telefonon hívja a hidat, Moody hatodik tiszt válaszol a hívásra.
A híd azonnal üzen a gépháznak, hogy álljanak le, majd teljes sebességel hátramenetet rendelnek el. A Titanic elkezd balra fordulni.
Helyi idő szerint április 14-én este 11 óra 40 perckor a Titanic jéghegynek ütközik.
Az ütközést nagyon sok utas észre sem veszi. A fedélzet egy része jégdarabokkal teli.
William Murdoch elsőtiszt lezáratja a vízkamrák ajtaját. Boxhall negyedik tiszt a hídra érkezik.
A posta a negyedik vízzáró rekeszben volt, itt jelenik meg először a víz. Öt percen belül a tisztviselők térdéig ér a beáramló víz.
