A Titanic utolsó napja
Percről percre
- A Titanic óceánjáró 1912. április 10-én indult el Southamptonból első és egyben utolsó útjára.
- A hatalmas személyszállító magyar idő szerint április 15-én hajnalban Új-Fundland partjainál jéghegynek ütközött, és reggelre elsüllyedt.
- A pontos utaslista nem ismert, körülbelül 1503 ember meghalt a katasztrófában; megfulladtak vagy kihűltek a jeges tengervízben.
- A mentőcsónakokban csak az utasok felének volt elegendő hely, de 472 helyet így sem használtak ki a csónakokban.
- 705 ember élte túl a katasztrófát, őket a Carpathia hajó vette fel.
- A hajó roncsa ma két darabban, körülbelül 3800 méter mélyen fekszik az óceán fenekén.
Vízen a 11-es és 12-es mentőcsónak, utóbbiban 40-en ülnek. A 11-es csónak majdnem a vízbe borul, mert túl sokan ülnek benne, de végül sikerül megúszni a balesetet.
Pánik tör ki a Titanicon a mentőcsónakok mellett. Egyre többen próbálnak a csónakba ugrani a magasabban levő fedélzetekről. Férfiak is felszállnak, őket matrózok lökik ki a csónakokból, hogy helyet hagyjanak a nőknek és a gyerekeknek.
Vízben a 14-es mentőcsónak. Harold Godfrey Lowe ötödik tiszt a levegőbe lő, hogy elriassza azokat, akik a túltöltött 14-es csónakra akarnának felkapaszkodni.
Vízen a 13-as és 15-ös mentőcsónak, előbbiben 64-en, utóbbiban 70-en vannak. A 15-ös csónakot szinte ráeresztik a 13-asra, veszélyeztetve mindkét csónakban ülőket.
Vízen a 16-os mentőcsónak 50 emberrel az üléseken.
A 2-es számú mentőcsónakot is vízre eresztik.
Vízen a 4-es mentőcsónak is. A víz már majdnem eléri a hajóhidat.
A Titanicon még nagyjából 1500-an vannak, de már csak egy mentőcsónak maradt, a D jelű (az A és B csónakot nem sikerült kiszabadítani). Csak a nőket engedik a közelébe, a matrózok kordont formálnak, úgy tartják vissza a tömeget. A csónakot vízre is eresztik 44 fővel.
Az utolsó vészjelzést is elküldik: „Nagyon gyorsan süllyedünk, nem tartunk ki sokáig”.
A tat elkezd emelkedni. Az utasok odagyűlnek. A tisztek az A és B jelű csónakot próbálják kiszabadítani, sikertelenül.
A kapitány a rádiószobába siet, hogy elbocsássa szolgálatukból az operátorokat.
Sikerül kiszabadítani az A csónakot a jobb oldalon. A hajó azonban erősen bal felé dőlt, így megpróbálják a túlsó oldalra vonszolni a csónakot, hogy vízre lehessen ereszteni.
A tenger is nehezíti a helyzetet: egy nagy hullám söpör végig a fedélzeten, nagyon sok embert a vízbe sodor.
A rádió elhallgat, amikor a rádiószobát elönti a víz. Bride és Phillips operátorok elhagyják a helyiséget.
A kapitány kijelenti, hogy ezentúl mindenki magáért felelős, majd visszatér a hídra. Néhányan beugranak a tengerbe a fedélzetről. Fred Scott segédfűtőt a 4-es csónak veszi fel.
Az A jelű mentőcsónak elúszik, ahogy a Titanic tovább süllyed, a B jelű pedig felfordul.
A 14-es mentőcsónakból az utasokat más csónakokba irányítják, a csónak pedig Harold Godfrey Lowe ötödik tiszttel visszatér túlélők után kutatva.
A tat magasra emelkedik.
A fények felvillannak, majd minden elsötétül. Sokan a vízbe ugranak, és megpróbálnak minél messzebb úszni a hajótól.
A hajó kettétörik, az orr azonnal elsüllyed, a tat még néhány pillanatra fennmarad.
Két órával és negyven perccel a jégheggyel való ütközés után a Titanic elsüllyed.
A tenger hőmérséklete mínusz 2,2 Celsius-fok. Több százan úsznak a felszínen, de a mentőmellény nem segít a hidegen, az emberekre fagyhalál vár. Ilyen hideg vízben körülbelül 10-15 perc alatt kihűl a szervezett, ha az ember folyamatosan tempózik, akkor kicsit tovább bírja.
A szerencsések és a jobban úszók az A és B csónak körül gyülekeznek, a B csónak fenekével felfelé úszik. A leomló kémény messze lendítette a két csónakot a süllyedő hajótól, így tudtak a vízen maradni, nem rántotta le őket a mélybe az örvény.
Tucatnyian érik el az A csónakot, köztük R. Norris Williams teniszjátékos, John Thompson fűtő, Edward Brown steward és Rosa Albott a fedélzetközből.
A B csónakba kapaszkodik Harold Bridge távírász, Lightoller másodtiszt és Jack Thayler elsőosztályú utas, aki a hajó süllyedésekor ugrott a vízbe.
Boxhall negyedik tiszt jelzőrakétákat lő fel a 2-es csónakból.
Egymáshoz kötözik az 5-ös és 7-es, valamint a 6-os és 16-os csónakokat. Néhány csónak elsodródik, 4-5 mérföld sugarú körben 18 csónak lebeg.
A B csónak elé sodródik Charles Joughin pékmester, aki egyrészt a szervezetében levő alkoholnak köszönhetően nem fagyott meg, másrészt azért, mert folyamatosan taposta a vizet, de éppen annyira, hogy ne merüljön el és ne fáradjon el túl korán. Joughint felveszik a csónakra.
Egy óráig tartott, amíg visszaeveztek, a 14-es csónaknak csak négy embert sikerül megmentenie. Ez volt az egyetlen csónak, amely visszafordult.
A mentőcsónakban ülők észreveszik a Carpathia jelzőrakétáit.
