A Titanic utolsó napja

A Titanicot a White Star összes többi hajójához hasonlóan sosem avatták fel a 17. század óta hagyományos szertartással, amikor egy üveg pezsgőt vagy bort törnek össze a hajótesten. (Később népszerű babona lett, hogy a Titanic az elmaradt keresztelő miatt süllyedt el.)

Összesen 840 utasfülke található a hajón, ebből 416 elsőosztályú lakosztály, 160 másodosztályú és 262 harmadosztályú. A legnagyobb harmadosztályú fülkén tíz embernek kell osztozkodni.

Tizenhárom nászutas pár is utazik a Titanicon.

Az utasok étkezéseire a hajó 34 tonna húst, 3411 kilogramm sonkát és szalonnát, 1133 kiló kolbászt, 11 339 kiló szárnyast, öt tonna friss halat és 1800 kiló sózott halatt vitt magával.

A vegetáriánusoknak is van választék: az induló rakományban volt 454 kiló szőlő, 16 300 kiló alma, ugyanennyi narancs, 5900 kiló grapefruit, 7260 kilogramm citrom, 40 tonna krumpli, 16 mázsa hagyma, 800 csomag spárga, 16 mázsa paradicsom, 1140 kiló zöldborsó, 3175 fej saláta, 4536 kiló szárazbab és még némi rizs.

Tojással is jól ellátott a konyha: negyvenezer darabbal indult a hajó.

Csupán két fürdőszoba van a harmadik osztályon utazóknak. Hétszáz embernek kell osztozkodnia ezeken.

Saját újságja is van a Titanicnak, az Atlantic Daily Bulletint minden nap kinyomtatják. Hírek, hirdetések, részvényárak, lóversenyeredmények, a napi menü és társasági pletykák vannak benne.

Eredetileg Camille Saint-Saëns szerzeménye, az először 1877-ben bemutatott Sámson és Delila című operából Delila csókáriája. (A White Star Orchestra előadásában)

A szentjánosbogár című ária a német Paul Lincke Lysistrata című operettjéből. Az 1902-es dal népszerű volt Amerikában is. (A White Star Orchestra előadásában)

Keringő Lehár Ferenc A víg özvegy című operettjéből. Az operett – és különösen ez a dal – igen sikeres volt, miután 1905-ben Bécsben bemutatták. (A White Star Orchestra előadásában)

A kor egyik lenagyobb könnyűzenei sikere, Irving Berlin amerikai komponista 1911-es szerzeménye. (A White Star Orchestra előadásában)

Ifjabb Johann Strauss 1866-ban komponált leghíresebb műve. Eredetileg kórusműnek íródott, csak később írta át Strauss hangszeres formátumúra. (A White Star Orchestra előadásában)

A hajón több mint 2200-an utaznak, de csak 1178 férőhely van a mentőcsónakokban (és ez még mindig több, mint a törvény által megkövetelt 962 férőhely). Tizenhat mentőcsónak van, nyolc az egyik, nyolc a másik oldalon (négy-négy az orrtól hátrafelé, utána 60 méter üres hely, majd megint négy-négy csónak). A bal oldali csónakok páros sorszámúak, a jobb oldaliak páratlanok. Van a fedélzeten még négy összecsukható mentőcsónak, ezek betűjeleket kaptak.

Az utasok nem tudnak arról, hogy nincs elég hely a csónakokban, a személyzet közül is csak kevesen.

Az Őszi álom az angol keringőkirálynak is nevezett Archibald Joyce keringője, ami főként Angliában volt sikeres. Egyes források szerint ez volt a Titanic zenekarának utolsó dala a hajón. (A White Star Orchestra előadásában)

Az elmúlt percekben többen látták Thomas Andrewst, a hajó tervezőjét a szivarszobában. Egy festményt néz, amelynek címe: Út az Újvilágba (Approach to the New World).

A zenekar abbahagyja a vidám ragtime-ot és az Ősz című egyházi himnuszt kezdik el játszani. Más túlélők szerint az Őszi álom keringőt, megint mások úgy emlékeznek, a Közelebb hozzád, istenem, című dalt játsszák. Nem tudni biztosan, mi volt az utolsó dal a Titanicon.

A Titanic fedélzetén 12 kutya is utazott, az első osztályú utasoknak ugyanis engedélyezett volt a házikedvencek felvitele a hajóra. Három kutya túlélte a balesetet a mentőcsónakokban, két pekingi pincsi és egy spitz – mivel mind nagyon kis testű állatok, nem foglaltak helyet emberek elől a csónakokban.

A Titanichoz kapcsolódó legendák egyike szerint egy múmia is utazott a hajón, és ez hozott balszerencsét az óceánjáróra. Ez a történet minden bizonnyal kitaláció, alapja pedig valószínűleg egy Ámon-Ré papnőjének tulajdonított, a XIX. században talált szarkofág, ami a babona szerint átkot hordozott. Állítólag a múmia balszerencsét hozott tulajdonosára, majd a British Museumba kerülve a látogatókra és a múzeum személyzetére. Később egy újságíró, William Thomas Stead vásárolta meg, és ő csempészte a Titanicra, ahol több vendégnek megmutatta a katasztrófa előtti napon.

A legendát könnyű megcáfolni: a szarkofág már eleve múmia nélkül került a British Museumba, a szarkofág pedig ma is megtekinthető, tehát nem volt a Titanicon.

A Titanic legfiatalabb utasa, és egyben utolsó túlélője Elizabeth Gladys Millvina Dean volt, aki mindössze kilenchetes volt a balesetkor, és 2009 májusában, 97 évesen halt meg. A szülei Kansasba akartak költözni Angliából, ezért szálltak fel a Titanicra, a harmadosztályra. A katasztrófában az apja odaveszett, Elizabeth az anyjával és akkor kétéves bátyjával az először elindított, 10-es számú mentőcsónakban menekült meg.

Az első filmet, ami a Titanic katasztrófáját dolgozta fel, mindössze 29 nappal a hajó elsüllyedése után mutatták be. Főszereplője és egyben forgatókönyvírója egy valódi Titanic-túlélő színésznő, Dorothy Gibson volt, aki a filmben ugyanazt a ruhát viselte, amiben megmenekült a hajóról. A történetben Gibson a szüleivel és a vőlegényével utazik a hajón, és mind szerencsésen megmenekülnek a végén. A filmből nem maradt fenn teljes kópia, csak néhány képkocka.