Előd
7 °C
16 °C

Meghalt Hitler testőre

2013.09.06. 19:44
Kilencvenhat évesen meghalt Rochus Misch, Adolf Hitler testőre, a náci vezér bukásának utolsó szemtanúja. Az egykori SS-tagot csütörtökön hosszan tartó betegség után érte a halál Berlinben – tudatta pénteken életrajzi kötetének társszerzője.

Rochus Misch volt az utolsó még élő tagja a Führerbunker személyzetének, aki szemtanúja volt a náci vezér utolsó napjainak. Elmondása szerint 1945. április 30-án a saját szemével látta a diktátor holttestét, alig néhány pillanattal azután, hogy Hitler öngyilkos lett feleségével, Eva Braunnal együtt.

Misch nemcsak testőrként, telefonosként is szolgálatot teljesített Hitler mellett, 1945. május 2-án menekült el a bunkerből. 2009-ben Der letzte Zeuge (Az utolsó tanú) címmel jelent meg életrajzi könyve.

Rochus Misch 1917-ben született, és állítása szerint soha nem volt a nemzetiszocialista párt, az NSDAP tagja. Az SS-hez 1937-ben csatlakozott, 1939-ben megsebesült Lengyelországban. 1940-től tartozott Hitler testőrségéhez, így többek közt joga volt fegyvert viselni a bunkerben. A diktátor halála után kilenc évig szovjet hadifogságban volt.

Pár évvel ezelőtt adott interjúiban sokat beszélt a bunkerben töltött utolsó napokról. „Minden ment a maga útján, Hitler többnyire nagyon nyugodt volt” – emlékezett vissza az egykori testőr, aki csak Főnökként emlegette a náci vezért. Megjegyezte, a történészek, a filmesek és az újságírók rendre tévednek, amikor a bunkerbeli hangulatot próbálják lefesteni. „Sokkal kevésbé volt drámai, mint ahogy azt sokan ábrázolják. A legrosszabb a csend volt... Az emberek sugdolóztak, de senki se tudta, miért” – írta le a szovjet csapatok előrenyomulása miatti aggodalmakat Misch.

Nem rejtette véka alá, hogy élete legboldogabb napjait Hitler nyári rezidenciáján, a bajor Alpokban töltötte a Führerrel és más magas rangú náci vezetőkkel. „Fantasztikus volt, mint egy nyaralás. A főnök mindig nagyon nyugodt volt, amikor ott pihent.”

Hitlerrel kapcsolatban azonban nem bocsátkozott ítéletekbe, mint mondta, „a történelem, az történelem, volt, ahogy volt, senkinek sem kellene hazudnia róla”.