A rettegett „Kígyóhölgy” felemelkedése
További Történelem cikkek
- 30 éves a rendszerváltó paktum, 30 éve ül Orbán a parlamentben
- A vérengzés nem egyszeri kisiklás, hanem a szovjet politika része volt
- Évekig náci megszállás alatt volt az ország, mégis megmenekült a zsidók 99 százaléka
- Mostantól bárki elolvashatja Rákosi Mátyás magánleveleit
- Megtalálták a világ legöregebb macskáját
Azon a bizonyos napon a marseille-i szertartáson megjelenők közül feltehetően kevesen gondolták, hogy Franciaország történetében egy sorsfordító pillanat szemtanúi. Igaz ugyan, hogy I. Ferenc francia király második fiának és a Firenzén uralkodó II. Lorenzo de Medici lányának esküvőjét maga VII. Kelemen pápa celebrálta, de az esemény inkább az egyházfő és francia uralkodóház szövetségét lett volna hivatott megpecsételni ahelyett, hogy tulajdonképpen kijelölje Franciaország 30 évig uralkodó királynőjét.
Medici Katalin persze hivatalosan sosem uralkodott. Miután az akkori trónörökös, Ferenc három évvel később meghalt, immár a jövendő király felesége volt, de még férjének szívén sem uralkodhatott: Henrik ugyanis a kor híres szépségével, Diane de Poitiers-vel szűrte össze a levet. Katalin látszólag elfogadta a megaláztatást, de egyre eltökéltebben akart gyereket szülni az új trónörökösnek. Miután a kuruzslók és az orvosok nem segítettek, Katalin állítólag lyukat fúratott Henrik hálószobájának mennyezetébe, hogy megtudja, Diane mivel láncolja magához a nálánál közel két évtizeddel fiatalabb Henriket. A történet szerint patakzottak a könnyei, mikor végignézte, mi folyik hitvesi ágyában, mindenesetre 1544-ben valóban megszületett tíz gyereke közül az első.
Henriket aztán 1547-ben koronázták királlyá, újabb megaláztatásként azonban a francia szokások értelmében Katalint nem vele együtt, hanem csak két évvel később koronázták meg. Ráadásul Diane sem tűnt el, az immár uralkodó II. Henrik csillagászati összegeket költött szeretőjére. Katalin ideje akkor jött el, amikor a király egy 1559-es lovagi tornán halálos sebet kapott.
Vallási tömeggyilkosság
Az özvegy királyné ugyan egész életében viselte gyászruháját, szomorkodás helyett viszont inkább magához ragadta a hatalmat, és egészen 1589-es haláláig ki sem engedte a kezéből. Kortársai és az utókor elég lesújtó véleménnyel volt az erős akaratú asszonyról: „Túl sok esze van nő, és túl kevés királynő létére” – mondták róla, de még sógora és szövetségese, II. Fülöp is csak „Kígyóhölgy” néven emlegette bizalmas körben. Katalin valóban nem riadt vissza a szokatlan módszerektől, ellenségei – és barátai – titkait például gondosan összeválogatott, szépséges hölgyekből álló társalkodónőivel fürkésztette ki, igazi bűne azonban a Franciaországot megosztó vallásháború elmérgesítése volt: az ő beleegyezése vagy utasítása nélkül az 1572-es, Szent Bertalan napjának éjszakáján bekövetkezett vérengzés sem történhetett volna meg.
Mint ismeretes: az augusztus 23-áról 24-ére virradó éjszakán, majd a rákövetkező hetekben legalább 5 ezer, de egyes becslések szerint 30 ezer hugenottát mészároltak le Párizsban, illetve Franciaország-szerte. Medici Katalin 1589-ben bekövetkezett haláláig rettegett a hugenották bosszújától.