Hedvig
9 °C
24 °C

Aki lemondott az isteni hatalomról

2013.11.10. 09:34
Nyolcvanöt évvel ezelőtt, 1928. november 10-én lépett trónra Hirohito japán császár, aki a második világháborúban is dicstelen szerepet vállalt – igaz, a csendes-óceáni háború lezárását és az ország konszolidálását is elősegítette.

A világ legrégebbi, folyamatosan trónon ülő dinasztiája 85 évvel ezelőtt adta 124. császárát Japánnak. Hirohito uralkodása alatt a távol-keleti szigetország nagyobb változásokon esett át, mint elődei alatt évszázadokon keresztül.

Az 1912 és 1926 között uralkodó Taisó császár legidősebb fiaként, 1901-ben született trónörökösnek már a neveltetése is új idők szelét jelezte, bár a hagyományoknak megfelelően a Gakusúin főnemesi iskolába járt, később pedig koronahercegként egy magániskolában folytatta tanulmányait, miközben a hadsereg és a haditengerészet ranglétráján is lépkedett felfelé. 1921-ben féléves európai tanulmányútra ment, és ezzel ő lett az első japán trónörökös, aki elhagyta az országot. Uralkodása valójában még apja életében elkezdődött, az idős császár ugyanis egyre kevésbé volt ura testének és szellemének, így a hatalmat régensi címmel felruházott fia vette át. Taisó 1926 decemberében elhunyt, helyére pedig hivatalosan is Hirohito került, bár az öröklést szentesítő ceremóniára csak közel két évvel később, 1928. november 10-én került sor.

Az új császár uralkodását a „felvilágosult béke” korának nyilvánították – kevésbé találó elnevezést nehezen ötölhettek volna ki. Japán ekkoriban gyors ütemben lett a térség vezető nagyhatalma, miután az első világháborúból győztesen és a korábbi német gyarmatok új uraként került ki. Azonban a külpolitikai sikerek és a gazdasági fejlődés nem hozott belső stabilitást. Az egyre nagyobb befolyással bíró, a birodalmi terjeszkedés érdekében felduzzasztott hadsereg és haditengerészet egymással is rivalizálva igyekezett a politikai hatalmat is megszerezni, egymást követték a merényletek, kormányválságok, maga Hirohito is csak szerencsével menekült meg egy merénylő bombájától.

Háborús bűnös vagy béketeremtő?

A császár második világháborús szerepvállalása ma is vitatott. Ugyan a valódi hatalom ezekben az időkben nem az uralkodó kezében volt, és ő ellenezte is a Kína és az Egyesült Államok elleni háború megindítását, később viszont egyes hadműveletek nemcsak az ő tudtával, hanem kifejezetten az utasítására indultak meg. Kiadott egy dekrétumot is, amely a megadás helyett öngyilkosságra szólította fel katonáit, de a két atombomba ledobása után ő volt az, aki rádióbeszédében megadásra szólította fel az országot, elkerülve a további értelmetlen vérontást.

Hirohitót a szövetségesek sem vonták felelősségre, részben azért, mert a személye által képviselt kontinuitás segített abban, hogy Japán elfogadja a vereséget és a változásokat. A császárnak nyilvánosan meg kellett tagadnia isteni származását, és az új államban csak reprezentációs szerepet töltött be, de a helyén maradhatott egészen 1989-es haláláig.