Hedvig
9 °C
24 °C

A 16. század polihisztora

2013.11.11. 15:18
520 éve, 1493. november 11-én született Paracelsus, aki az orvostudományt új, tapasztalati alapokra helyezte, és bár maga is okkultista volt, a sebek gyógyításában nem tűrte a hókuszpókuszt.

A középkori, kora újkori orvoslásról elterjedt tévhit, hogy kizárólag babonás kuruzslás volt, és még a jobbik eset, ha a különböző praktikák nem rontották tovább a beteg állapotát. A sokszor nehezen értelmezhető korabeli orvosi szövegek alapján azonban az újabb kutatásokból már az derül ki, hogy a korszak kuruzslói meglepően pontosan írták le egyes betegségek tüneteit, lefolyását, és – mai szemmel nézve persze szegényes – eszköztárukhoz mérten tűrhető eredményeket értek el a kezelésükben is. Mikrobiológiai tudás hiányában nem sokat tudhattak a különböző kórokozókról, de tapasztalati úton elég jól következtettek az egyes ragályok terjedési módjaira, miközben a betegségek okait igyekeztek beilleszteni saját koruk filozófiai, vallási eszméibe.

A kor orvosainak tevékenysége a tudomány általános fejlődéséhez is hozzájárult, alkímiai kísérletezéseik nyomán indulhatott meg a kémia későbbi fejlődése, amely nélkül a modern gyógyszerészet sem tartana sehol, az emberi test működésének megértésére tett erőfeszítéseik pedig a biológiai tudásunkat gazdagították.

Hétköznapi csodák

A 16. század legnagyobb hatású orvosa az 520 éve, a svájci Einsiedeln városában született Theophrastus Bombastus von Hohenheim, a később Paracelsus néven író és gyógyító tudós volt. Paracelsus apja is orvosként tevékenykedett, ő maga pedig a ferrarai egyetemen tanult, mielőtt Skandináviától Dél-Európáig, Németalföldtől Moszkváig bejárta volna a kontinenst. Vándorútján megfordult Afrikában és a Közel-Keleten is, így első kézből ismerhette meg a kor legjobb elméinek gondolatait, a különböző területek orvosi és tudományos eredményeit.

Végül 1524-ben Salzburgban telepedett le, ahol leghíresebb munkáját, a Paragranum címen ismert könyvét is megírta. Paracelsus szakított azzal a nézettel, hogy a betegségeket a különböző fluidumok, azaz a testnedvek egyensúlyának megbomlása okozza, ehelyett az emberi test és a minket körülvevő világ, valamint a szervezet és a természetben jelen lévő ásványok analógiáiból igyekezett érvényes következtetéseket levonni.

Paracelsus képzett asztrológus volt, orvoslása pedig nem nélkülözte az ezotériára, sőt varázslásra hasonlító elemeket, de a szerveket az ásványokkal párhuzamba állító rendszere emelte be a gyógynövények mellett az ásványokat is a gyógyításba, az ő munkássága nyomán kezdtek az orvosok például higanyt, ként vagy vasat alkalmazni. Nem csoda hát, hogy az alkímiával is komolyan foglalkozott, célja viszont nem az arany előállítása, hanem az anyagok átalakulásának megértése volt.

A polihisztor egy rövid bázeli kitérő után újra vándorútra indult Európában, számtalan csodás gyógyulásról szóló beszámolót hagyva maga után, amerre járt. Utolsó éveiben visszatért Salzburgba, végül itt is halt meg 1541-ben.