Cecília
4 °C
12 °C

Egy női név segített a világháborús bombázó azonosításában

2014.02.17. 11:43

Egy női név segített azonosítani azt a B–17-es bombázót, aminek roncsait az olaszországi Bolsena-tóból emelték ki. A 70 éve nagyjából 90 méteres mélységben pihenő roncs egyik géppuskaállásán a búvárok a „ileen Lois” feliratot találták, ez alapján már nem volt nehéz felkutatni a gép pontos sorozatszámát és az utolsó küldetés körülményeit.

Mario Di Sorte, a helyi múzeum munkatársa elmondta, hogy egy nemzetközi repülőgép-mentő csoport segítségével sikerült kideríteni, hogy a felirat a repülőn szolgáló lövész fiatal feleségére, Lois Eileenre utal. A lövész Raplh Truesdale őrmester volt, egyike a 4124364-es sorszámú B–17-es tízfős legénységének. „Széles körben elterjedt szokás volt, hogy a gépek személyzete ráfestette a szerelmek, feleségek nevét a törzsre, ez segített nekik kicsit könnyebben elviselni a háborút” – nyilatkozta Di Sorte. A gépet amúgy Ethelnek hívták, de nem Truesdale feleségéről nevezték el, hanem egy másik lövész, Anthony Brodniak barátnőjéről.

A B–17-es az amerikai légierő 429-es repülőszázadához tartozott, 1944. január 15-én indult az utolsó bevetésre az olaszországi Amendola repteréről. A küldetés célja egy Certaldo nevű város vasúti hídja volt. 38 B–17-est vetettek be, két hullámra osztva. Perugiához közel a gépek erős német légvédelmi tűzbe keveredtek, az első hullámból hét, a másodikból 18 gép szenvedett sérüléseket, de csak az Ethelé volt olyan súlyos, hogy a személyzetnek el kellett hagynia a négyből két motorját is elvesztő, zuhanó gépet.

Mind a tízen túlélték a zuhanást. A személyzet három tagja azonnal német fogságba esett, és észak-német fogolytáborban várták be háború végét. A másik hét embert olasz családok rejtették el, amíg a frontvonal oda nem ért, és fel nem szabadította a területet. William Pedersen, a pilóta például egy olajfán akadt fent, és egy közeli farmon rejtőzött el június 10-ig. Joseph Townsend, a másodpilóta is hasonlóan járt, ő is öt hónapot várt, míg a szövetségesek odaértek.

A személyzet maradék öt tagja, köztük a nőjük nevét a gépre festő Truesdale és Brodniak, pár napig még együtt maradt, aztán úgy döntöttek, hogy külön-külön nagyobb esélyük van az életben maradásra, és különváltak. Mindannyiukat olasz családok segítették. „Azok a fantasztikus olaszok minden ételüket nekünk adták, amit csak nélkülözni tudtak, és soha semmit nem kértek cserébe. Csak később tudtam meg, hogy annak ellenére tették mindezt, hogy az ellenséges katonákat vagy dezertőrök segítéséért vagy bújtatásáért halálbüntetés járt az egész családnak” – mesélte a gép egy másik lövésze, Bernard Scalisi egy korábbi interjúban.

Scalisi Brodniakkal együtt menekült. A páros elért Rómáig, ahol Vatikánváros falain átmászva jutottak menedékhez, ott várták be, amíg a szövetségesek 1944. június 5-én utolérték őket.

Truesdale története ennél egy kicsit kalandosabb: egyedül menekült, de a németek elkapták, és egy Rómához közeli gyűjtőtáborba szállították. Közben otthon, az USA-ban a St. Petersburg Times még egy képet is lehozott a férjéért aggódó Loisról és öt hónapos fiúkról. „Csak várnak és remélnek” – írta az újság. Truesdale 27 napnyi fogság után megszökött a táborból, és nagyjából három hónapig bujkált a környéken, mire csatlakozni tudott a szövetségesekhez. 

Bár a katonák végül szerencsésen hazajutottak, a meseszerű befejezés hiányzik. Ralph és Lois szerelme nem tartott örökké: 1947-ben elváltak.