Megtalálták az eredeti kínai nagy falat

További Történelem cikkek

Egy kínai archeológuscsoport nemrég vágott bele abba a munkába, amely az ország eredeti – a kínai nagy fal megépülése előtti – védelmi rendszerének feltérképezését tűzte ki célul. David Keys, a BBC szakértője és a The Independent munkatársa tudósít az eddigi legnagyobb szabású programról.

A becslések szerint mintegy 30 tonna döngölt földet magában foglaló képződmény több mint 640 kilométer hosszan húzódott Északkelet-Kínában, a védelmi rendszer létfontosságú elemeként. A nevezetes kínai nagy falnál sokkal korábban született építmény sokak szerint a világ legrégebbi jelentősebb, eddig ismertté vált falrendszere. Jelenleg is zajlik az a projekt, amelynek keretében régészek egy csoportja megpróbálja végigkövetni a fal nyomvonalát, hogy tisztábban lássunk abban a kérdésben, mennyire volt jelentős a szerepe, és pontosan hogyan építették.

Fotó: Linda Nicholas / Field Museum

Az északkelet-kínai Qi (Csi) állam nagy fala körülbelül 230 évvel korábban épült, mint sokkal nevezetesebb – és sokkal nagyobb – társának első szakaszai. Nemrég előkerült történelmi források alapján Qi fala i. e. 441 körül épült, és a Sárga-folyó völgyétől egészen a tengerig húzódott.

Elsősorban az állam fő ellenségei – a déli Chu (Csu) és az északnyugati Qin (Csin) – irányából várható katonai fenyegetés ellen alkották meg: a hódító csapatok így vagy egy fallal, vagy egy széles folyóval néztek farkasszemet, ha behatoltak az állam területére. Megépítése egyben azt is jelezte, hogy ebben az időszakban Qi katonai szempontból sérülékenyebb volt, s így elsősorban defenzív stratégiát követett a kínai történelemben a tavasz és ősz korszakot (i. e. 722–481) követő hadakozó fejedelemségek időszakának beköszöntése előtt (i. e. 403–221).

Föld, víz és vér

A nevével megegyező kínai tartomány székhelyén, Csinanban található Shandong (Santung) Egyetem, valamint a chicagói Field Múzeum szakemberei eddig már 50 kilométernyi falszakaszt vizsgáltak át a helyszínen, s jelenleg műholdfelvételek elemzésével keresik a nyomvonal többi szakaszát. Kimutatták, hogy az építmény nagy részét döngölt földből húzták fel, s ehhez mintegy 30 tonna löszt szállítottak a helyszínre. Feltevések szerint némi víz és kötőanyag – talán égetett mész, illetve állati vér – hozzáadásával az egészet farönkökből dobozszerűen kialakított, rétegesen elhelyezett öntőformába ömlesztették, és így egyfajta természetes betont hoztak létre. A tucatnyi réteget döngölőkkel tömörítették össze, így mindegyik réteg körülbelül 45 centiméter vastag lett. Az öntőformákat ezután szétszedték, majd 10–20 méterenként újraépítették, és folytatták a munkát.

A szakértők nem csupán az erődítést, de annak környezetét is beható vizsgálatnak vetik alá. Mivel a fal előtt fekvő, nagyjából 5–8 kilométeres területen alig-alig találtak településre utaló nyomokat, a tudósok feltételezik, hogy az egyfajta lakatlan védőzónaként szolgált.

Qi falának történelmi jelentősége abban rejlik, hogy építésével kezdetét vette a később nagyobb államok és birodalmak által is másolt, illetőleg újra feltalált lineáris védelmi stratégia. E katonai és geopolitikai teória jegyében nagyjából i. e. 370 és 250 között számos kínai államalakulat épített további falakat. A legismertebb közülük a kínai nagy fal részét képező, Csin Si Huang-ti, Kína első császára által i. e. 210 körül a birodalom északi határán mintegy 2900 kilométer hosszúságban épített erődítmény.

Gary Feinman (a chicagói Field Múzeum kurátora és a projekt társigazgatója) így nyilatkozott a folyamatban lévő vizsgálatról: „A későbbi, hozzá hasonló kínai építményekkel együtt Qi falát a nagyobb hadseregek támadásával szemben húzták fel. Akkoriban úgy vélték, az ország területén hosszan elnyúló falak sikeresen blokkolják a jelentős számú szekérrel és gyalogsággal érkező seregek előrenyomulását. A kínai falépítések évszázadai a nagy geopolitikai játszmák és az intenzív háborúskodás időszakai voltak.”