Ma 110 éve lett francia és angol jó barát
További Történelem cikkek
- 30 éves a rendszerváltó paktum, 30 éve ül Orbán a parlamentben
- A vérengzés nem egyszeri kisiklás, hanem a szovjet politika része volt
- Évekig náci megszállás alatt volt az ország, mégis megmenekült a zsidók 99 százaléka
- Mostantól bárki elolvashatja Rákosi Mátyás magánleveleit
- Megtalálták a világ legöregebb macskáját
Franciaország és Anglia között évszázadokon keresztül feszült, gyakran háborús volt a viszony. A két ország általában az ellentétes oldalon találta magát az európai hegemóniáért vívott háborúkban, Napóleon idején pedig élethalálharcot vívott egymással. De a 19. század végén sem volt éppen baráti a viszony: a gyarmatosítható területek fogyásával a két hatalom többször is összetűzésbe keveredett, 1898-ban például a fashodai incidens alkalmával a hadüzenethez is nagyon közel állt a két kormány.
Hat évvel később mégis megszületett az Entente Cordiale, azaz a szívélyes megegyezés, amelyet 110 éve, április 8-án, Londonban írt alá Landsdowne brit külügyminiszter és Paul Cambdon francia nagykövet. Az egyezményben a két állam rendezte az addig felmerült ellentéteket, megállapodtak a jövőbeli gyarmati konfliktusok békés rendezéséről, valamint kölcsönös katonai segítségnyújtásról is megegyeztek.
Jönnek az oroszok
Persze nem igazán az őszinte felebaráti szeretet vezérelte a két ország politikusait, hanem az egyesült és hihetetlen ütemű gazdasági fejlődést produkáló Németország jelentette fenyegetés. A gyarmatokért folyó versenyből kimaradt németek ugyanis a Monarchiával és Olaszországgal kötött Hármas szövetség (amely 1884-ben Románia csatlakozásával négyes szövetséggé alakult) élén egyre hevesebben követelték a világ újraosztását, ráadásul a brit érdekeket közvetlenül is fenyegető flottaépítési programba kezdtek.
A két hagyományos ellenfelet tehát a közös veszély hozta egy fedél alá, és a megegyezés kényszerének hatására Franciaország hajlandó volt elismerni az egyiptomi brit uralmat, cserébe London elfogadta a franciák marokkói befolyását. A francia diplomácia ezután hozzálátott, hogy a Párizzsal régóta jó viszonyt ápoló, de ekkoriban még Berlinnel kacérkodó Szentpétervárt is bevonja a szövetségbe. Ez meg is történt: Oroszország 1907-ben csatlakozott, bár – ahogy a későbbi szövetséges államok – nem az eredeti Entente szerződéshez, hanem külön megállapodások keretében. Így tulajdonképpen nem teljesen pontos, hogy az első világháború egyik oldalát antantként emlegetjük, de ez nem változtat a tényen, hogy az 1904-ben létrejött szövetség lett az alapja a központi hatalmak ellen végül győztes háborút vívó tömörülésnek.