Gyöngyi
9 °C
9 °C

Az eskü, ami forradalmat csinált

2014.06.20. 14:18

A francia forradalom kitörésének bevett dátuma ugyan július 14-e, de a Bastille ostromával véget érő, majd a királyság eltörléséhez vezető események sorában kitüntetett szerepe van a labdaházi eskünek is.

Tulajdonképpen a kezdőlökést maga XVI. Lajos adta meg, aki a főként pénzügyi gondok okozta válság kezelésére 1789 tavaszán – több mint másfél évszázad után először – összehívta a rendi gyűlést. A „harmadik rend”, azaz a polgárság és a parasztság képviselői ugyan elérték, hogy kétszer annyi tagot adjanak a gyűlésbe, mint a másik két rend – a nemesség és a papság –, viszont az uralkodó egy ravasz csavarral minden rendnek csak egy szavazatot adott, képviselőinek számától függetlenül.

Válaszul a harmadik rend képviselői kivonultak a májusi nyitóülésről, majd június 10-én a másik két rendet is csatlakozásra szólították fel. Egy héttel később az egyházi rend nagy része csatlakozott az „alternatív” gyűléshez, amely Mirabeau márki javaslatára Nemzetgyűlésnek nevezte ki magát. Amikor aztán 225 éve, 1789. június 20-án a renitens képviselők felújításra hivatkozva zárva találták az országgyűlés üléstermét, felháborodottan átvonultak a közeli labdaházba (a ma Jeu de Pomme Múzeumként működő csarnokban a tenisz elődjének számító sportot játszották, de aznap egy esküvőre került volna sor benne), hogy ott tanácskozzanak.

1280px-Le Serment du Jeu de paume
Fotó: Jacques-Louis David

A parázs hangulatú ülés végén az 577 küldöttből 576-an (az egyetlen kivétel Joseph Martin-Dauch volt, akit végül a hátsó ajtón kellett kimenekíteni társai haragja elől) írásban is megerősített esküt tettek arra, hogy a Nemzetgyűlést az új alkotmány elfogadásáig feloszthatatlannak tekintik. Ezzel a lépéssel a Nemzetgyűlés nyíltan szembefordult a királlyal, aki végül engedélyezte az ülésszak folytatását, közben viszont katonákat vont össze a főváros körül.

Már csak egy szikra kellett, hogy fegyveres összetűzésbe torkolljon a feszültség. Ahogy az a rémhíreknél lenni szokott, hihetetlen sebességgel terjedt el a szóbeszéd, hogy a király a tömegre uszítja zsoldosait. A nép július 12-én a saját kezébe vette sorsát, és két napra rá a Bastille erődbörtön bevételével fegyverrel kényszerítették a királyt és a nemeseket, hogy szabad utat engedjenek a forradalomnak.