Hedvig
7 °C
23 °C

A régészet legújabb fegyverei: a drónok

2014.08.25. 12:58
A 21. századi hadviselés jelképei, a drónok a távoli múltunkkal kapcsolatban is rengeteg információt szolgáltathatnak. David Keys, a BBC History szakértőjének beszámolója.

Hipermodern repülő szerkezetek egész raja végzett felderítőrepüléseket a világ számos országában az elmúlt 12 hónap során. De ezek a pilóta nélküli repülőgépek (azaz unmanned aerial vehicles – UAV-k, vagy közismertebb nevükön drónok) nem katonai célpontokra vadásztak. Ehelyett arra használják őket, hogy gyorsan, költséghatékonyan kutassanak eddig fel nem fedezett régészeti lelőhelyek után.

A távirányítású, infravörös kamerákkal felszerelt aprócska repülők kifejlesztése a Jesse Casana, az Arkansasi Egyetem régészprofesszora által vezetett csapat érdeme. Az elmúlt év során Casana és munkatársai több ezer digitális felvételt készítettek régészeti szempontból érdekesnek tartott területekről, köztük egy az Egyesült Államok Illinois államában található 12. századi településről, az iraki Kurdisztánban zajló, ősi mezőgazdasági és kereskedelmi tevékenység nyomairól, illetve egy i. sz. 1000 és 1300 közé datált új-mexikói romvárosról.

A technológia a felszín hőmérsékletében adódó különbségek nagyon – akár 0,01–0,05 Celsius fokos – pontosságú mérésén alapszik. Az egyébként egységesnek látszó felszín hőmérsékleti különbségeiért az alatta található rétegek felelősek: például a betemetett gödrök, falak vagy csatornák másként adják le az összegyűjtött hőt, mint a körülöttük lévő talajréteg, ezáltal apró hőmérsékleti különbségek jönnek létre a felszínen is.

A drónok érzékelői 60 méteres magasságból akár 6 centiméter átmérőjű, rendellenes hőmérsékletű földdarabokat is képesek észrevenni, 10 méteren repülve pedig akár 1-2 centiméteres pontosság is elérhető. Ez azt jelenti, hogy a drónok számos, korábban felfedezetlen régészeti leletre bukkanhatnak rá ősi településektől, temetkezési helyektől kezdve rég eltűnt épületek maradványain, betemetett várárkokon át egészen a földek határait jelző falakig, vagy az őskori házak tartógerendáinak emlékeit őrző mélyedésekig. Az új rendszerrel kísérletező régészek szerint a módszer a leglátványosabb eredményeket akkor fogja szállítani, ha elárasztott földek, füves pusztaságok, prérik és mocsaras területek feltérképezésére fogják használni.

Olcsóbb és hatékonyabb

Casana szerint: „Ez az új, drónokra szerelt infravörös képalkotási rendszer meghatványozhatja a múltról rendelkezésünkre álló információ mennyiségét. Nagy számban fogja lehetővé tenni korábban feltáratlan régészeti lelőhelyek, illetve eddig ismeretlen kultúrák, településszerkezetek felfedezését.”

A régészeti emlékek megtalálásához eddig gyakran igencsak drága technológiák bevetésére volt szükség, mint például a repülőgépes feltérképezés vagy geofizikai mérőműszerek. Egy a hagyományos régészet egyik kulcsfontosságú eszközei közé tartozó, a mágneses tér mérésére szolgáló magnetométer nagyjából 8 millió forintba kerül, ez bő kétszerese annak, amennyiből egy infravörös kamerákkal felszerelt drónt meg lehet építeni.

Az idő szintén fontos tényező: jelenleg a távirányítású repülők egy négyzetkilométert négy óra alatt vizsgálnak át, de a szakértők abban reménykednek, hogy nagyobb kapacitású akkumulátorokkal ez akár egy órára is leszorítható lesz a jövőben. Összehasonlításképpen: egy magnetométerrel hasonló terület átfésülése nagyjából hat hétig tart. Mindez azt jelenti, hogy a régészek olyan területek feltérképezését is olcsón megvalósíthatják, amelyeket eddig nem tartottak érdemesnek átkutatni, így valószínűleg olyan új tárgyak és települések kerülhetnek elő, amelyeknek létezéséről eddig nem tudhattunk. De az új technológia az eddig is sokat kutatott területeken is számos új felfedezést hozhat.

 

Távirányított hadviselés

A harci drónoknak hosszú és ellentmondásos története van A hadseregek azóta kísérleteznek pilóta nélküli repülő szerkezetekkel, amióta Ausztria 1849-ben emberi személyzet nélkül repülő léggömbökkel igyekezett bombákat szórni Velencére. Az Egyesült államokban az első világháború idején folyt ilyen irányú munka, a Kettering „Bogár” például egy repülő bomba volt, amely a célig irányítva repült volna, hogy aztán becsapódáskor robbanjon fel. Az első repülésére 1918-ban került sor, de nem készült belőle bevethető példány, mielőtt véget ért volna a háború.

A második világháború idejére a technológia fejlődése több lehetőséget adott a hadviselő feleknek, hogy távolról, saját embereik kockáztatása nélkül mérjenek csapást ellenségeikre. A Brit Királyi Haditengerészet Méhkirálynője célpontként szolgált a pilóták kiképzéséhez, az amerikai légierőnél is használtak hasonló eszközt. A további fejlődés aztán az 1980-as, 1990-es években lehetővé tette, hogy az egyre önállóbb drónokat rakétákkal szereljék fel, 2002-ben pedig a CIA először hajtott végre célzott likvidálást egy Predator harci drón felhasználásával. Az ilyen bevetések a jogi problémák mellett azért is állnak viták kereszttüzében, mert gyakran követelik ártatlan, civil áldozatok életét is.