Orsolya
7 °C
19 °C

A Napkirály kikényszerített békéje

2014.11.17. 19:22

A Napkirály, azaz XIV. Lajos uralkodása idején Franciaország egyértelműen Európa vezető hatalmának számított. Kevesen emlékeznek azonban arra, hogy milyen fontos szerepet játszott ebben a híres-hírhedt Richelieu helyét a király főminisztereként 1642-ben átvevő Jules Mazarin.

Az olasz származású bíboros egyik legnagyszerűbb húzása a 355 éve, 1659. november 17-én megkötött pireneusi béke volt, amely lezárta Spanyolország és Franciaország 34 éve tartó háborúját. A hosszú küzdelemben ekkorra egyértelműen a franciák kerültek fölénybe. IV. Fülöp spanyol király a csatatereken szenvedett vereségek mellett az államcsőd veszélyével, illetve a Portugáliában és Katalóniában az uralma ellen francia támogatással kirobbant felkelésekkel is szembe kellett nézzen.

A harcnak azonban nagyobb tétje is volt, nevezetesen az ekkor a német-római császárságot, Németalföldet és Spanyolországot is birtokló, ezzel pedig Franciaország köré fojtogató gyűrűt vonó Habsburg-dinasztia európai hegemóniájának megtörése. Miután III. Ferdinánd császár saját háborúival lekötve tulajdonképpen sorsára hagyta IV. Fülöpöt, a spanyol uralkodó kénytelen volt elfogadni a franciák számára előnyös békét.

A titkos záradék

A pireneusi egyezményben a franciák kisebb területnyereségek mellett lemondtak Portugália és Katalónia támogatásáról, az igazi mestervágás viszont a titkos záradék volt, amely Mária Terézia spanyol infánsnő kezét XIV. Lajosnak ígérte. Mivel Fülöpnek nem volt fiú utóda, ez esélyt kínált a spanyol korona megszerzésére is, de Mazarin belement, hogy 500 ezer arany hozomány fejében az infánsnő lemondjon trónigényéről.

Miután a hozományt a spanyol kincstár nem volt képes teljesen kifizetni, ez a záradék teremtett aztán jogalapot XIV. Lajos németalföldi hódításaihoz, sőt ahhoz is, hogy a 18. század elején a Bourbon-dinasztia megszerezze magának a spanyol trónt.