Árpád
3 °C
12 °C

Jó, de mit adott nekünk még az amerikai hadsereg?

GettyImages-2658787 master
2015.11.16. 14:39

1940-ben, vagyis 75 évvel ezelőtt kezdődött meg az USA hadseregének megrendelésére a ma csak Jeepként ismert, eredetileg általános célú, négykerék-hajtású, terepjáró képességekkel rendelkező könnyű felderítő jármű gyártása. A prototípust alig pár napnyi munkával a csőd szélén álló Bantam BRC nevű cég készítette el, Karl Probst, a tervező először elutasította a cég felkérését, végül a hadsereg utasítására, ingyen rajzolta meg a modellt. A másik, szintén Jeepként ismert modell a Willys autógyár modellje volt, de azt csak 1941-ben kezdték el gyártani.

A Bantam és a Willys volt az a két cég, amely érdemben válaszolt az USA hadseregének felkérésére. A pályázatot azért indították, mert 1940-re egyre világosabbá vált, hogy az USA előbb-utóbb beveti fegyveres erejét. 135 céget kerestek fel, de csak ketten vállalták az extrém rövid határidővel kiadott munkát. A Bantam időben elkészült, de gyártani már nem tudtak volna akkora mennyiséget, így a hadsereg kiadta a terveket a Willysnek és a Fordnak azzal, hogy ha változtatnának valamin, tegyék nyugodtan.

Az autó kifejezetten úgy lett megtervezve, hogy a rendelkezésre álló alkatrészekből, „a boltok polcairól” meg lehessen építeni, egyedül az összkerékhajtáshoz kellet egy, külső cég által gyártott alkatrész.

Érdekesség, hogy valójában senki nem tudja, hogy is lett Jeep a Jeep. Egyesek szerint az angol general purpose, vagyis általános célú kifejezés GP rövidítéséből alakult át, ahogy a HMMWV-ból is Humvee lett. Mások szerint a jeep angol szó már 1914-ben is a tesztelés alatt álló, elnevezés nélküli járművek összefoglaló neve volt, de a Jeep volt az első, amire valamiért rá is ragadt a kifejezés.

Egy másik, szintén nehezen bizonyítható legenda az 50 dolláros Jeep története. Több forrás szerint a második világháború végén a hadsereg nyakán maradt Jeep-felesleg egy-egy darabját piszok olcsón, akár 50 dollárért is meg lehetett kapni. A városi legendák után nyomozó internetes oldalak szerint azonban ez valószínűleg kacsa, illetve félreértés. A felesleget eleve nem értékesítette a hadsereg, néhány egészen különleges, pár tucat járművet érintő esetet leszámítva az USA területén kívüli és belüli állomáshelyeken vették használatba a kocsikat a katonák. Volt pár szerencsés, akinek sikerült néhány száz dollárért annyira eredeti Jeepet vennie, hogy a szeme láttára csomagolták ki a faládából, amiben a gyárban tették, hogy a kocsi abban álljon, míg a hadsereg eldönti, mihez is kezd vele. De ők voltak a kivételt erősítő szabály.

Egyesek szerint az 50 dolláros Jeep egy közepesen sikeres, cseles újsághirdetésre alapozó átverés volt csak. A korabeli Il Ferro-ügy lényege az volt, hogy a hirdetésben egy Jeep képe volt, és annyi, hogy 50 dollár, így mindenki azt hitte, tényleg annyiba kerül a kocsi. Természetesen később kiderült, hogy jó sokszor 50 dollár lesz, ha egyáltalán valóban hozzájut az átverés alanya a járműhöz.

A Jeep eredeti formaterve szakértők szerint a funkcionális dizájn diadala, igazi mestermű, ami a háború utáni években rengeteg más gyártót megihletett, például a Land Rover is tartalmaz ötleteket az amerikai kocsiból. A Jeep, mint márka rengeteg tulajdonost megjárt 1944 óta, a Willystől az AMC-n és a Chrysleren keresztül jutott a mostani tulajhoz, a Fiathoz. Az eredeti jármű aztán számtalan típusváltozatban éledt újra, közös jellemzőjük a jellegzetes vonalakon túl talán a bordázott hűtőrács, bár az nem is volt még az eredeti változaton, hanem csak a Ford fejlesztette rá, mikor megkapta a lehetőséget.