Mihály
11 °C
25 °C

Amikor Hruscsov titkos beszédben szakított a sztálinizmussal

2016.02.14. 09:36
A sztálinizmustól való elfordulás három évvel a diktátor halála után következett be, ebben az új szovjet pártvezérnek, Hruscsovnak döntő szerepe volt.

Az 1956-os évben dőlt le a Sztálin-mítosz, ezzel összefüggésben a magyar forradalom rázta meg a kommunista rendszert, majd a szuezi válság globálissá tette a feszültséget. Világtörténelmi nézőpontból a legnagyobb hatású esemény a Szovjetunió Kommunista Pártjának február 14. és 25. között ülésező XX. kongresszusa, azon belül is az utolsó napon a pártvezető Nyikita Hruscsov zárt ajtók mögött elhangzott, Sztálint nyíltan bíráló és rövid idő után kiszivárgott úgynevezett titkos beszéde volt. A kilencvenes évek óta megjelent orosz történeti feldolgozásokból – ezeket a történész Baráth Magdolna foglalta össze (Múltunk, 2006/2.) – kitűnik, hogy a szovjet pártvezetésben milyen folyamatok vezettek el a sztálini despotizmussal való olyan szakításhoz, amely azért megőrizte a kommunista rendszer kontinuitását.

Az első lépés az elítéltek nagyon óvatos rehabilitációjának megkezdése volt, ennek első kezdeményezője a sztálini terror leghírhedtebb alakja, Lavrentyij Berija, a belügy- és állambiztonsági minisztérium vezetője volt, aki eséllyel pályázott a pártvezetői posztra.

Alig három héttel a diktátor halála után, 1953. március 27-én Berija kiadta minisztériuma amnesztiarendeletét. Egy orosz történész adata szerint a Gulagon még az amnesztiát követően is több mint 1 millió 360 ezer ember maradt, közülük „ellenforradalmi bűncselekményért” 448 ezer töltötte a büntetését, s a bebörtönzöttek majdnem 28 százaléka 25 év alatti fiatal volt. A KGB hivatalos adatai szerint 1930 és 1953 között „ellenforradalmi, államellenes bűnök” vádjával 3 millió 778 ezer 234 személyt ítéltek el, akik közül 786 ezer 98 főt kivégeztek.

Berija a rehabilitálások irányításával akarta erősíteni esélyeit az utódlási harcban, s ellenfelei éppen a törvénytelenségeket használták fel a likvidálására. Malenkov, Kaganovics és Hruscsov összefogtak Berija ellen, 1953. június végén letartóztatták, zárt tárgyaláson elítélték, decemberben kivégezték, majd a vádiratot szétküldték a helyi pártszervezeteknek és a külföldi kommunista pártoknak.

Kétfrontos harc

Hruscsov végeredményben ügyesen vitte végbe hatalmi játszmáját: 1953 szeptemberében a párt első titkáraként „arca” lett a sztálinizmus óvatos felszámolásának, és azzal egyidejűleg a törvénytelenségeket felhasználta ellenfelei lejáratására.

Hruscsov számára a lépésről lépesre haladó rehabilitációs folyamatban az ugrás 1955 őszén következett be, amikor az állambiztonsági szervek hozzáláttak az 1937 és 1939 között elítélt párt- és állami funkcionáriusok ügyének felülvizsgálatához, és Rugyenko legfőbb ügyész beszámolója nyomán őelőtte is világossá lett, hogy a nagy pereknek semmiféle jogi alapjuk nem volt, a kivégzettek egytől egyig ártatlanok voltak.

A kongresszus előtti hetekig Hruscsov csak azokról a tömeges megtorlásokról akart szólni, amelyeket az 1940-es évek első feléig a párt- és állami vezetők ellen elkövettek, ám a vizsgálatok során olyan tények és számok kerültek a párt elnöksége elé, amelyek Hruscsov szerint megkerülhetetlenné tették Sztálin politikusi értékelését és felelősségnek kimondását a tömeges megtorló intézkedésekben.

Leszámolás a személyi kultusszal

Az elnökség 1956. február 9-én szembesült a repressziót kivizsgáló bizottság jelentésével, és feltehetően akkor döntötték el, hogy zárt ülésen Hruscsov adjon egy beszámolót a személyi kultuszról. Hruscsov február 18-án mutatta meg az elnökségnek a beszéd első változatát, és másnap diktálta le azt a szöveget, amely a beszámoló alapjává vált. A beszédben a személyi kultusz áldozatai közül csak a kommunistákról esett szó, sőt Sztálin külön érdemeként említette az ellenzékkel való harcát, s a trockistákat és buharinistákat továbbra is „a nép ellenségeinek” minősítette. Hruscsov, miután részletesen szólt a hatalommal való visszaélésről és a diktátor gaztetteiről, hangsúlyozta, „Sztálin meg volt győződve, hogy ez elengedhetetlen volt, hogy csak így lehetett megvédeni a dolgozók érdekeit az ellenség összeesküvéseivel szemben és az imperialista tábor részéről fenyegető támadásokkal szemben. (…) Nem mondhatjuk, hogy tettei egy őrült zsarnoknak a tettei voltak.”

Ismerve a sztálinizmus égbekiáltó bűneit, a „titkos beszéd” a mai olvasónak akár siralmasan erőtlennek is tetszhet. A szovjet kommunista párt akkori erőviszonyait tekintve azonban megkerülhetetlen Hruscsov személyes teljesítményének elismerése – ez után is négy hónap kellett ahhoz, hogy a párt nyilvános határozatot hozzon „a személyi kultusznak és következményeinek leküzdéséről”. A sztálinizmussal való szakítás minden bizonnyal nélküle is bekövetkezett volna, de nem akkor és talán nem is vértelenül.

Utazás aggodalom nélkül?

Utazása előtt sose feledkezzen el utasbiztosításáról!

Pihenjen Szép kártyával!

Egy kis lazítás Önnek is jár! Íme a Szép kártya elfogadóhelyek.