Árpád
-2 °C
9 °C

Az anyagiasság nem modern jelenség

2016.03.16. 19:31
Egy új kutatás szerint egyáltalán nem csupán a második világháború után kezdődött annak a fogyasztói szemléletnek az eluralkodása, ami napjainkat jellemzi. Évszázadok óta kíséri az emberiséget, derül ki a BBC History által idézett tanulmányból.

A legújabb műszaki eszközök iránti, nemzedékeken átívelő sóvár vágyat vagy a decemberi vásárlási lázat elnézve azt gondolnánk, a közgazdasági értelemben vett fogyasztás – anyagi javak és szolgáltatások nagy mennyiségben történő vásárlása és felélése – kifejezetten modern kori jelenség. Egy új tanulmány azonban arra világít rá, hogy csupán egy hosszabb folyamat állomásáról van szó, s az előttünk álló évtizedeket tekintve fontos, hogy megértsük a működési mechanizmusát.

Korábban a társadalomtudósok és közgazdászok úgy vélték, a fogyasztói szemlélet a második világháborút követő évtizedek gazdasági fellendülésének eredménye – különösen az 1960-as, 1970-es évek nyugati és ázsiai gazdasági trendjeiből következett. Frank Trentmann, a Londoni Egyetem történészprofesszora szerint – olvasható legújabb, Empire of Things: How We Became a World of Consumers, from the 15th Century to the 21st (A javak birodalma: hogyan alakult ki a fogyasztás világa a 15. századtól a 21. századig) című könyvében – azonban a „javak” iránti vágyunk sokkal régebbről eredeztethető.

„Mostanáig a fogyasztás történetét úgy tanították, hogy annak gyökerei az angolszász világban a 18. században jöttek létre, és az 1945 utáni Egyesült Államokban érte el a csúcsát, majd az amerikai életforma mintája végigsöpört az egész világon. Az igazság azonban az, hogy ennél sokkal összetettebb, érdekesebb és nyugtalanítóbb a története, szemben mindazzal, amit a fogyasztói szemlélet kritikusai állítanak” – fejti ki a Princetoni és a Bielefeldi Egyetem volt tanára.

Szükségletek és igények

Trentmann véleménye szerint – eltekintve az ókori és középkori birodalmak szűk elitjének néha kirívóan pazarló szokásaitól, melyek nem váltak társadalmi normává – egészen a reneszánszig visszavezethető az a szemlélet, hogy a „javak” az emberiség és a civilizáció gazdagodását szolgálják. Jellemző példa az áruforgalom megsokszorozódása, így például a kelmék és selyemáruk kereskedelméé a 12. században, majd az 1500-as évektől a Kínából Európába áramló teáé és porceláné.

Fontos, hogy nagyobb figyelmet fordítsunk ezekre a kereskedelmi kapcsolatokra, mivel némileg finomítják a fogyasztással kapcsolatos korábbi nyugati felfogást. A professzor szerint azonban még azok a szakemberek is hajlamosak a fogyasztói világ fejlődését helytelenül értelmezni, akik nem mulasztják el időben és térben kiterjeszteni erre irányuló vizsgálataikat.

„A bevett elméletek szerint a szükségletek és igények formálják a társadalmat – mutat rá a professzor. – A szegényebb társadalmak az alapvető szükségletekre, így az élelemre és lakhatásra koncentrálnak, míg a gazdagabbakban kialakul azon dolgok iránti igény is, amelyekre nincs szükség a létfenntartáshoz: szórakozás, divat, mindenféle holmik. Ebben a felfogásban a »fogyasztás« új jelenség: az 1960-as, ’70-es évek nyugati gazdasági konjunktúrájának édesgyermeke.”

Rongyrázás a múltban

Trentmann azonban, aki 2002 és 2007 között a „Fogyasztói kultúrák” című, 5 millió fontos (kb. 2 milliárd forint) nemzetközi kutatási program vezetője volt, úgy gondolja, konkrét esetekkel lehet cáfolni e nézetet. Már a 17. században is előfordult, hogy a vásárlókat a legjobb szövet megvételére biztatták. „A pamutáruról általában egyes számban beszélünk, de a 17. század végére már jellemző volt, hogy hihetetlen mennyiségben és változatos színben, mintában lehetett hozzájutni.”

Még a 20. században is lehet arra utaló példákat találni, hogy a fogyasztói szemlélet „megelőzte a korát”. Heidi Simon a háborús rombolásból épphogy kilábaló Német Szövetségi Köztársaságban élt, és „1952-ben benevezett egy állami versenyre, amelyet amatőr fotósoknak hirdettek, s megnyerte az egyik fődíjat: egy Vespa robogót – ismerteti a történetet a történészprofesszor. – A zsűri ellenben nagyon meglepődött azon, hogy miként reagált Heidi a nyeremény hírére: ugyan nagyon örült neki, de – mint fogalmazott – anélkül, hogy »pimasznak« tűnne, érdeklődik, nem kaphatna-e inkább egy Lambrettát. Ugyanis már egy éve »szenvedélyesen« vágyik erre a stílusosabb robogóra. A döntéshozókat azonban nem hatotta meg az érvelés, elküldték neki a Vespát.”

Örök sóvárgás

Az említettek talán egyszeri és megismételhetetlen eseteknek tűnnek, a fogyasztás történetének szakértője szerint mégis jól rávilágítanak arra, hogy az emberek mindig is vágytak bizonyos „javakra”. „Heidi olyan környéken élt, amelyet lényegében sitt borított – ő mégsem téglára és habarcsra vágyott, hanem egy divatos robogóra.”

De miért olyan fontos kérdés ez napjainkban? Trentmann szerint a fogyasztás történeti kontextusát megértve mai negatív következményeit is könnyebben tudjuk kezelni. „Nem árt tudnunk, hogy jelenlegi életformánk – amely, úgy vélem, fenntarthatatlan – nem új keletű, melyet egykettőre helyre tudunk igazítani, ha a háború után megfigyelhető gazdasági fejlődés pályáját módosítjuk, hanem messzire nyúló története van.”

Amennyiben ezt felismerjük, a jövőben ránk váró kihívásokra is megfelelőbb válaszokat tudunk adni: „ha végigtekintünk az emberi civilizációk történetén, azt látjuk, hogy az emberiség életmódja és kényelemmel, komforttal kapcsolatos eszméi nagyon is változékonyak”.

Nászút ajándékba!

Esküvőt tervez? Tervezzen velünk, nyerjen wellness nászutat!

Utazás aggodalom nélkül?

Utazása előtt sose feledkezzen el utasbiztosításáról!