A tengeralattjáró első bevetése totális kudarc volt

A víz felszíne alatt közlekedő hajó ötlete már jóval azelőtt megszületett, hogy bárki arra gondolhatott volna, képes lenne a gyakorlatban is megépíteni. A 17. század elején már születtek többé-kevésbé működő modellek, és ahogy a legtöbb találmánynál, itt is felmerült a katonai alkalmazás lehetősége. Erre azonban még újabb másfél évszázadot kellett várni.

David Bushnell amerikai feltaláló még egyetemi diákként kezdett víz alatti aknákat tervezni és építeni. Hamar belátta, hogy bombái célba juttatásához egy tengeralattjáró lenne a legmegfelelőbb eszköz, ezért egy ilyen jármű tervezésébe is belefogott.

A formájáról Turtle-nek, azaz Teknősnek keresztelt szerkezet első próbaútjaira 1775-ben került sor, és az időközben kitört amerikai függetlenségi háború igencsak sürgetővé tette, hogy a jármű bevethető állapotban legyen. Bushnell titkolózása ellenére mind Benjamin Franklin, mind a britek értesültek munkájának céljáról, előbbi pedig támogatást is adott a Turtle befejezéséhez, reménykedve abban, hogy segítségével kaphat egy olyan adut, amellyel enyhítheti a britek nyomasztó tengeri fölényét.

Gombák és bombák

Persze mai szemmel megnézve a Turtle-t, ez a remény igencsak eltúlzottnak tűnik. A nagyjából 3 méter hosszú, 1,8 méter magas és 1 méter széles szerkezetbe egy ember tudott bekucorodni, ő tekerte a meghajtásról gondoskodó hajócsavart és húzta az evezőket, ami tökéletes körülmények között is csak 4,5 km/h-s sebességre tudta felgyorsítani a hajót. A világításról a tetőbe épített vastag üveglemezeken keresztül becsordogáló fény gondoskodott, a műszerek leolvashatóságát Bushnell úgy oldotta meg, hogy mutatóikat egy foszforeszkáló gombafajtával vonta be – később rádöbbenve, hogy bizonyos hőmérséklet alatt a kis lények már nem bocsátanak ki fényt. A vízszint alá süllyedést egy a fenéken található tartály elárasztásával lehetett megoldani, a felemelkedéshez innen kézi erővel kellett kipumpálni a vizet.

Mindenesetre Bushnell felajánlotta találmányát a lázadó gyarmatok háborús erőfeszítéséhez, és 1776 nyár végén döntés is született a bevetéséről a New York-i öbölben blokádot fenntartó brit hajók ellen. A tengeralattjáró esetlensége mellett a másik problémát az jelentette, hogy tökéletesen kezelni csak maga a feltaláló, illetve Ezra nevű öccse tudta, előbbi túlságosan gyenge volt egy harci bevetéshez, utóbbi pedig megbetegedett.

Végül aztán egy Ezra Lee nevű önként jelentkező őrmester vezette a Turtle-t első éles küldetésére 240 évvel ezelőtt, 1776. szeptember 6-án. Lee Richard Howe brit admirális zászlóshajója, a HMS Eagle közelébe evickélt a szerkentyűvel, az utolsó néhány száz métert több mint két óra alatt tette meg. Ezután próbálkozott meg egy aknát rögzíteni a hajó aljára. Ugyan a brit tengerészek nem vették észre a vízfelszín alatt mozgó furcsa járművet, Lee – feltehetően az elhasználódó levegő miatti fáradt, zavart állapota miatt – nem tudta átfúrni a hajótestet és rögzíteni a bombát, így több próbálkozás után végül visszavonulót fújt. Félve attól, hogy a britek észreveszik és egy esetleges támadásban az aknával együtt ő is felrobban, a robbanószerkezetet útjára bocsátotta a brit hajók irányában, de az végül a nyílt vízen lépett működésbe „hatalmas vízoszlopot lökve a magasba”.

Üres propaganda?

A támadás tehát nagy jóindulattal sem nevezhető sikernek, de egyes történészek még ezt is elvennék Bushnelléktől, szerintük ugyanis az egész történet tele van ellentmondásokkal, és úgy, ahogy az amerikai híradásokban és jelentésekben fennmaradt, nem is történhetett meg. Ők azt vélelmezik, hogy a tengeralattjáró bevetése csupán a háború kezdeti szakaszának vereségeitől megingott amerikai harci szellemet megerősíteni szándékozó propagandatörténet volt.

Bushnell mindenesetre Washingtontól hadmérnöki megbízást kapott, és az általa konstruált úszó aknák valóban megrongáltak több brit hajót a későbbiekben, sőt egyik ilyen bombája a Cerberus nevű fregattot el is süllyesztette.