Péter
6 °C
14 °C

Isaura fia is nálunk látott először havat

2017.01.11. 12:43
Harminc évvel ezelőtt volt utoljára olyan tél, hogy azt még ma is megemlegetjük. 1987 januárjának második hetét a farkasordító hideg és a hó uralta, és az ország szinte minden lakosa összefogott, hogy legyőzzék a tábornokból marsallá előléptetett telet.

Pontosan öt évvel ezelőtt egyszer már megemlékeztünk a legutóbbi legendás télről, amelyről mindenkinek van valami emléke, aki már elég nagy volt ahhoz, hogy legyenek emlékei – ha ide kattint, elolvashatja, mi minden történt akkor a kollégáinkkal. A harmincéves évforduló alkalmából inkább a korabeli napilapok hasábjain keresztül emlékezünk, mert kiváló lenyomatát adják az akkori hétköznapoknak. A visszaemlékezésben az Arcanum Digitális Tudománytár archívuma volt a segítségünkre.

Ön jobban tudja, mint a Népszabadság?

Van egy jó sztorija az 1987-es Nagy Télről? Esetleg fényképes bizonyítéka arról, milyen is volt valójában? Kattintson ide, és küldje el nekünk!

Három napja esett

Bár az országos szintű problémák 1987. január 12-én, hétfőn váltak nyilvánvalóvá, a havazás nem akkor kezdődött. A napilapok igazolják azok emlékezetét, akik szerint már egész hétvégén cudar idő volt és egyre jobban havazott, míg aztán hétfő reggelre mindenhol óriási mennyiségben állt az utcákon és az utakon a hó. Érdekes, hogy a Népszava címoldalán még január 12-én is „Jótékony hótakaró a földeken” címmel jelent meg összefoglaló, bár a cikkben már korántsem ennyire pozitív a kép: nagy erőfeszítésekkel fenntartható vonatközlekedésről és a hó miatt járhatatlanná váló szabolcsi mellékútvonalakról is szó esik.

A Népszabadság január 12-i (vagyis előző este nyomdába küldött) száma is hasonlóan alulbecsülte a hóhelyzetet. A címlapon még csak az „egész Európában tomboló" télről van szó, csak kisebb anyagban, a nyolcadik oldalon fejtenek ki részleteket. Természetesen az európai összefoglaló első eleme az, hogy Moszkvában mi van, majd a lengyel fagyhalálok és az NDK-s helyzet után tudjuk meg, mi a helyzet az osztrák hágókkal. De ami a legjobb: Lucélia Santos, vagyis a legendás Isaura című sorozat főhősnője is pont a lehető legjobbkor, a legendás magyar szupertél kezdetén érkezett hozzánk, így a Népszabadságból az is kiderül, 

hogy „Isaura” fia, a kis Pedró nálunk látott először igazi havat.

A Népszabadság hasábjain Eötvös Pál előléptette a telet, tábornokból marsallá, cikkében pedig arról írt, hogy nem kéne meglepődni azon, ha kicsit tényleg tél van, hóval és hideggel, de közben nem szabad elfelejteni azok elismerését sem, akik ezekben a nehéz időkben az utcára mennek, hogy segítsenek. 

A soproni hólabirintus

Soproni gyerekkorom legszebb tele volt, isteni hófalak alakultak ki, amik egy idő után összefagytak, és járatokat lehetett fúrni bennük. Jó, hát szánkózni nemigen tudtunk, mert csüdig süllyedtünk a csapadékba, de a hógolyózásokat eléggé feldobták a hóerődök. Én úgy emlékszem, nálunk volt tanítás is, és reggelente egy kisvárosnyi hólabirintusban lehetett eljutni a suliba. (Stöki)

A két újság előrejelzéseiben persze már ott volt a figyelmeztetés, hogy a megszokottnál jóval hidegebb idő jöhet, de a napilapok nem tudták olyan jól lekövetni az eseményeket, mint az időben szabadabb szerkesztésű rádiós és tévés hírek. A Youtube-ra feltöltött korabeli rádiós híradókból kiderül, hogy az ország szinte egészében leállt a közúti közlekedés, mert a viharos szél annyi havat hordott az utakra, hogy nem bírták eltakarítani onnan. Járhatatlanná vált az M7-es autópálya Székesfehérvár és Balatonvilágos között, és az M1-esen is gondok voltak. Az északi és nyugati határátkelők egy része sem működött.

A meteorológiai intézetből bejelentkező Pálmási Judit elmondta, hogy bár már két napja esett a hó, hétfőn is csak rövid időszakokra várták, hogy elálljon a havazás, vagyis látszott, hogy az ország még bőven a rendkívüli hóhelyzet elején jár.

Egy lapzárta késésben

A hétfői sokk aztán a keddi lapszámokon is látszott. A Népszabadság címlapját már nem az ózdi kohászat megújulásáról vagy Jaruzelski lengyel vezető olaszországi látogatásáról szóló hírek foglalták el, hanem egész oldalas összefoglaló arról, mennyire megszűnt nagyjából minden, amit a normális élet részének gondoltak az emberek. Természetesen a hóhelyzet megoldásában a magyar mellett a szovjet hadsereg alakulatai is részt vettek, de azért az is kiderült, hogy a szakadatlan havazás miatt komoly gondokkal küzdöttek minden megyében. Elakadó vonatszerelvények és buszok, a szállítmányozás átszervezése ellenére is akadozó ellátás - de közben megfeszített, hősies munkában folytatott termelés mellett működő bányák, erőművek és feldolgozóegységek szerepeltek a címlapon.

A Népszava még nem érezte át, mi a legfontosabb hír, ezért náluk helyet kapott a címlapon a lengyel államtanács elnökének olasz tárgyalássorozata, illetve azt is megtudhatták az épp nem havat lapátoló olvasók, hogy Aczél György szerint az ország fél évezredes történelmének legsikeresebb időszaka volt az elmúlt három évtized,

izmosodó iparával, szocialista útra lépett mezőgazdaságával, az iskolázottság, a kultúra, az egzisztenciális biztonság soha nem látott-tapasztalt voltával.

A túl jó kazán

Debrecen, KLTE Gyak. Gim., sajnos túl jó volt a kazánunk, és miközben az egész városban volt fűtésszünet, nálunk nem. Egy napig bírtuk, másnap lementünk Janibához, a gondnokhoz, adtunk neki egy liter pálinkát, ő meg szétvert valamit, amitől leállt a fűtés, és az egész iskola hálás volt nekünk. (Sixx)

Szerdán még mindig a küzdelem és a nehézségek uralták mindkét címlapot, illetve kiderütnek érdekes részadatok is. A tanulók harminc-negyven százaléka jelent meg a fővárosi iskolákban, de a bölcsődék és óvodák közül mindegyik kinyitott kedden – írta a Népszabadság. A budapesti gyógyszergytárakban előre elkészítik a fagykenőcsöt, hogy várni se kelljen rá, áll néhány bekezdéssel később a cikkben. Mivel a kukák belefagytak a nagy hóban, kivételesen a szemeteszsákot önmagában is ki lehet rakni az út mentén. A mellékútvonalak tisztítása nem egyszerű, hangzott el, mert út mindkét oldalán parkoló járművektől nincs elég helye a hókotróknak és a hómaróknak.

A Népszava arról írt, hogy a napi tejmennyiség rendben a boltokba került, kenyérből a megszokott felett termeltek a gyárak, és a lakosság tüzelőanyag-ellátása is biztosított. Az utak takarításában és a nehezebben megközelíthető helyek elérésében 370 katonai jármű segített, a vasúti vonalak tisztításában a 2500 vasutas mellett 500 honvéd vett részt, a hóeltakarításban 800 sorkatona segített csak a fővárosban. A paksi atomerőmű rendben működött, csak az jelentett átmeneti gondot, hogy a távfűtési rendszert -15 fokra méretezték, az erőműnek sokkal több hőt kellett bejuttatnia ahhoz, hogy a kilométerekre lévő lakótelep és közintézmények melegen maradjanak a -30 Celsius-fokos hidegben.

Az ember legyőzte a telet

Csütörtökön aztán már látszott a fény a hóalagút mélyén, mindkét lap címlapján az ember tél felett aratott győzelméről harsogó szalagcímek kaptak helyet. A Népszabadság már az élet normalizálásáért folytatott munkáról írt, bár az kiderült, hogy az M7-es a Balaton felől ekkor még mindig le volt zárva, Somogyban pedig az ónos eső okozott sózással sem megoldható közúti bajokat. Aznap reggel már ki kellett nyitni az iskolákat is, csak akkor volt kivétel, ha meghibásodott a fűtés. Az iskolák nem adhattak felmentést a szülőknek a korábbi napokról sem, mert a lap szerint mindenhol működött ügyelet.

A Népszava szerint „Nem a tél győz, hanem az ember”, bár a Tárcaközi Koordinációs Operatív Bizottság arra kérte a budapestieket, hogy a telefonhálózat leterheltségét csökkentsék azzal, hogy mindenki csak rövid ideig telefonál. Czipper Gyula miniszterhelyettes arról beszélt, hogy az üzemek nagy része már januárban pótolni akarta a kiesést, de ahol nem ez volt, ott is volt már terv a „zökkenők közömbösítésére”. Jut már hely egy kis színesnek is: az északi félteke emberlakta területein

minden bizonnyal a Szovjetunió

észak-szibériai területén volt a leghidegebb, mínusz 60 fok. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a korábbi napokban többször is megszólaltak a hó eltakarításában résztvevő szovjet katonák, akik a -30 fokos telekből érkezve nem értették, mit van úgy oda mindenki egy kis hidegtől, láthatjuk, hogy tényleg volt mit tanulni a nagy Szovjetuniótól.

Síruha, síszemüveg, aktatáska

A lupa mellett laktunk akkor, a kompállomásnál. fel sem merült, hogy bárki bárhova menjen, kivéve apukámat. Ő bement dolgozni a minisztériumba (dob utca), persze nem kocsival. A hévig gyalogolnia kellett 4-5 kilométert, ma is emlékszem, ahogy nekiindult: síruha, síszemüveg, aktatáska. (Jávor Bence)

A tél támadását másfél hét alatt verte vissza az ország: az első olyan lapszámok, ahol már nem volt címlapi, vezető anyag a hideg, a 1987. január 21-én jelentek meg mindkét újságból. A köztes időben inkább már arról írt a Népszabadság és a Népszava is, hogy milyen szervezetten megy a problémák felszámolása, és a hetet még egy-egy összegző, mindenki vállát megveregető cikkel kezdték a lapok. A „Zavartalanul kezdődött a hét az üzemekben” illetve „Ismét teljes munkanap az üzemekben” című írásokból kiderült, hogy az illetékes minisztériumok szerint milyen jól kezelte az ipar és a szállítmányozás a nehéz helyzetet, és a kiesett termelés pótlása mellett a készletek feltöltését szabták feladatul, hogy a kollektívák és a technika az ismételt hideget már felkészülten fogadja.

Mellesleg Gorbacsov eltökélten kiállt a fegyverkezési hajsza megfékezése mellett, Szokolov marsall a Le Monde-ban arról írt, hogy a szovjet hadsereg kész a teljes leszerelésre, amennyiben ezt a többi atomhatalom is vállalja. Várkonyi külügyminiszter norvégiai látogatásra indult, és a Népszava szerint 1987-ben jobban kellett dolgozni, mind egy évvel korábban – legalábbis ezt állapították meg a januárban országszerte megrendezett munkástanácsi ülések. Tél tábornok elesett, az élet ment tovább.