Árpád
3 °C
12 °C

Botrány előzte meg a tejpor feltalálását

2017.04.09. 07:07

A tejpor szabadalmát feltehetően egyetlen, az emberiség nagy találmányait összegző munkában sem találhatjuk meg, de a tej kiszárításának módszere mindenképpen megérdemel annyit, hogy legalább egy rövid írásban ismertessük kidolgozásának körülményeit.

A helyszín New York, az 1860-as években. Az Egyesült Államok népessége rohamosan nő, ráadásul a szaporulat túlnyomó része a városokban jelentkezik. New York lakossága az 1800-as 60 ezer főről félmillióra emelkedik 1850-re, és a folyamat csak tovább gyorsul. A telekárak is hasonló ütemben emelkednek, a város lassan elnyeli a meglévő beépítetlen területeket, miközben határai is egyre kijjebb tolódnak. Számos, könnyen belátható probléma mellett ez egy olyan gonddal is jár, amelyre mai, hűtéshez és tartósításhoz szokott eszünkkel talán nem is gondolnánk: a korábban üres telkeken tartott tehenek kiszorulnak a városból, miközben a legközelebbi gazdaságok is egyre messzebbre kerülnek a belvárostól. Friss tejhez tehát szinte lehetetlen hozzájutni. Ezen talán a felnőttek túl is tennék magukat, azonban az anyatejtől már elválasztott csecsemők első számú tápláléka ekkoriban – a még nem létező tápszerek hiányában – a tehéntej.

A kereslet pedig megteremti a kínálatot, több manhattani szeszfőzde mellékes üzletágat indít, az alkoholgyártás melléktermékeként visszamaradt gabonamaradékokkal etetett teheneket tartanak. A szerencsétlen állatok azonban nem bírják ezt a szegényes étrendet, végtagjaik elsorvadnak, fogaik kihullnak, farkuk leszárad, de ami ennél nagyobb probléma: kékes, híg tejet adnak, amíg bele nem pusztulnak a körülményekbe. A tejet így nem lehetne eladni, ezért az élelmes vállalkozók liszttel, keményítővel, gipsszel „ütik fel” a terméket, amit aztán eladnak a gyanútlan szülőknek.

Porlasztva szárított nedű

A becslések szerint ekkoriban évente 8 ezer gyermek halt bele az ilyen típusú „tej” fogyasztásának következményeibe, míg végül a kirobbanó „mosléktej-botrány” nyomán be nem tiltják az ügyeskedést. De az eredeti problémán persze ez sem segít.

Ekkor lép a színre egy Samuel R. Percy nevű vegyész és orvos, aki fő céljának a biztonságos élelmiszerellátás megteremtését, az élelmiszerek okozta megbetegedések visszaszorítását tekinti. Több más találmánya mellett kidolgozza a hőmérsékletre érzékeny, folyékony halmazállapotú anyagok szárítására és tartósítására alkalmas porlasztva szárítás eljárását. (A dolog lényege, hogy a folyadékot egy porlasztófejjel egészen apró cseppekre bontják, amelyek meleg levegő hatására gyorsan elvesztik nedvességtartalmukat, és sokáig elálló, könnyen szállítható szárazpor lesz belőlük.)

Percy 1872. április 9-én, 145 éve szabadalmaztatja a tejpor előállításának módszerét, és az olcsó hűtőgépek megjelenéséig találmánya sok százezer gyermek és szülő életét könnyíti meg, sőt talán meg is menti.

Percy eljárása később tökéletesnek bizonyul az egyre fejlődő gyógyszeriparban is, ahol különösen fontos bizonyos érzékeny anyagok minél kíméletesebb „porítása”, így a tejpor előállítása közvetve a modern gyógyszergyártás létrejöttében is fontos szerepet játszik.