A börtönből akart megszökni, de lebukott, ezért inkább történelmet írt
További Történelem cikkek
- 30 éves a rendszerváltó paktum, 30 éve ül Orbán a parlamentben
- A vérengzés nem egyszeri kisiklás, hanem a szovjet politika része volt
- Évekig náci megszállás alatt volt az ország, mégis megmenekült a zsidók 99 százaléka
- Mostantól bárki elolvashatja Rákosi Mátyás magánleveleit
- Megtalálták a világ legöregebb macskáját
Kétszázhúsz éve, 1797. október 22-én a francia André-Jacques Garnerin a világon először kísérelt meg ejtőernyős ugrást egy párizsi park fölött – emlékezik meg az MTI.
Az 1769-ben született Garnerin fizikusnak tanult. 1793-ban a francia forradalmi hadseregben lehetőséget kapott arra, hogy ballonokkal katonai feladatokat hajtson végre. Egyik küldetése során osztrák fogságba esett, és Magyarországon, Budán raboskodott. A börtönévek alatt, a szökés reményében kezdett el foglalkozni az ejtőernyős ugrás megvalósításával.
Ez a mutatvány addig csak a várfogságra ítélt Vincent Lavininek sikerült, aki 1767-ben harmincméteres magasságból ugorva szökött meg, és bár később elfogták, leleményessége miatt megkegyelmeztek neki. Garnerin – Lavini példáját követve – lepedőkből készített kezdetleges ejtőernyőt, de kipróbálni már nem tudta, mert cellatársa lebuktatta. Három év múlva szabadult, de az ugrás vágya élete végéig kísértette.
Da Vincitől a kidobott kutyáig
Tapasztalatból már évezredek óta tudták, hogy a légellenállás képes lelassítani az esést. Leonardo da Vinci a 15. század végén vázolta fel a mai értelemben vett ejtőernyő elődjét. (A modelljét néhány éve el is készítették, és sikerrel próbálták ki.) Az ejtőernyőzés gyakorlati megvalósítására viszont egészen a 18. század végéig kellett várni:
- Egy francia tanár 1777-ben egy halálra ítélt gyilkossal próbáltatta ki az általa tervezett "repülőköpenyt": a légzsákszerű lebernyegekből összevarrt köpeny az esési sebesség növekedésével szétterült, és annyira lefékezte az ugrást, hogy az elítélt életben maradt.
- Louis-Sébastien Lenormand 1783-ban a Leonardo ötlete nyomán készített esernyőszerű, merevített vázú, 4,5 méter átmérőjű ejtőernyőjével előbb egy fáról, majd a 40 méter magas montpellier-i obszervatórium tetejéről ugrott le, és nem esett bántódása. Tőle származik az ejtőernyő nemzetközileg használt parachute (esés elleni) elnevezése, a görög para (ellen, szemben) és a francia chute (esés) szavakból.
- 1785-ben a francia Jean-Pierre Blanchard egy léggömbből dobott ki egy ejtőernyős kutyát, az állat épségben ért földet. Blanchard később azt állította, hogy 1793-ban, amikor ballonja megrepedt, azért maradt életben, mert volt nála ejtőernyő, de állítólagos ugrásának nem akadt tanúja.
Lyuk nélkül nem az igazi
Garnerin évekig tökéletesítette a maga ernyőjét, a hét méter átmérőjű, rúdra erősített selyem körkupolának elődeitől eltérően nem volt kerete, a kosarat, amelyben az utas tartózkodott, kötelekkel erősítették az aljára.
1797. október 22-én a párizsi Monceau park fölött mutatta be találmányát. A léggömbhöz erősített ejtőernyőt egy kilométeres magasságban oldozták el, és miközben a ballon tovább emelkedett, Garnerin süllyedni kezdett. Az ernyő közepén nem volt lyuk, amelyen a levegő távozhatott volna, ezért egyre jobban imbolygott, a látványtól az összegyűlt tömegből többen elájultak. A feltaláló végül nagy zökkenéssel, de épségben ért földet a felszállás helyétől fél kilométerre.
Az ugrást végignézte a híres csillagász, Jerome Lalande is, és ő javasolta, hogy a lengés kiküszöbölésére a kupola közepén alakítson ki nyílást. Garnerin megfogadta a javaslatot, és a mutatványt rendszeresen megismételte.
Intim szorongás
Amikor 1798 elején bejelentette, hogy a következő repülésére egy nőt is magával visz, valóságos hisztéria tört ki Párizsban. Előbb a rendőrségre idézték be, mert a hatóságok erkölcstelennek találták, hogy egy ismeretlen férfi és nő ilyen kis helyen szorongjon, de attól is tartottak, hogy az érzékeny női szervezet a csökkenő légnyomásra ájulással válaszol. Az ügy egészen a belügyminiszter asztaláig jutott, aki végül megadta az engedélyt. Az indoklás többek között leszögezte: "A kosárba beszálló két különböző nemű személy látványa nem botrányosabb, mint ha egy hintóval tennék ugyanezt."
A megtiszteltetés Henri polgártársnőt érte, aki hatalmas taps közepette szállt be az ejtőernyő kosarába. Az utazás is baj nélkül zajlott le, de a földet érés ezúttal nem ejtőernyővel történt. 1799-ben viszont Garnerin egyik női tanítványa, egyben későbbi felesége társaságában is kipróbálta a találmányát, így Jeanne Geneviéve Labrosse vonult be az első női ejtőernyősként a történelembe.
Az egyre merészebb francia 1802-ben egy angliai kiállításon már két és fél kilométeres magasságból hajtott végre látványos ugrást, ezúttal is sikerrel. 1823. augusztus 18-án egy új kialakítású ernyő tesztelt éppen, amikor egy lezuhanó gerenda ráesett, és a balesetbe belehalt.
Nyitókép: Florilegius/Getty Images Hungary