A nagy háború sztereóban

Az első világháború 1914 és 1918 között eltelt öt évét számos olyan képrögzítési technikával megörökítették, amik az azóta eltelt egy évszázadban szép lassan kivesztek a mindennapokból. Az egyik ilyen volt a sztereoszkópia nevű eljárás, ami két, egymáshoz képest enyhén eltolt pontból készített képpel igyekezett térbeli hatást adni a képen látható eseménynek.

Az így készült képeket egymás mellé nyomtatták, egymástól 63 milliméteres távolságra, hogy a két szem külön-külön, csak a neki megfelelő képet láthassa. A hatás működik úgy is, ha a képet nagyon közel tartjuk a szemünkhöz, de a sztereografikus felvételek helyes megtekintését nagyban segítette a sztereográf nevű eszköz. Ez a szemüveg tulajdonképpen a két szem látóterének különválasztására szolgált.

Az első világháború borzalmairól ezzel a módszerrel készült képeket ma már sokkal egyszerűbben is meg tudjuk nézni, a két felvételből egy megfelelő gyakorisággal váltakozó animált képet készítve.

A sztereoszkópiát ma is használják a modern tévék és játékkonzolok háromdimenziós képének megteremtésében. Az alapelv most is az, hogy a két szem két, egymástól (színben vagy pozícióban) eltérő képet lát. Ezeket továbbra is különböző, szín- vagy polárszűrős aktív, illetve passzív szemüvegekkel kell nézni ahhoz, hogy ne csak elmosódott, homályos képet lássunk, de mostanra már a szemüveg nélküli kijelzők is elterjedtek. Ezeknél magába a kijelzőbe építik be azt a réteget, ami szétválasztja a jobb és bal szemnek sugárzott képeket.