Döglött vaddisznón ülni, és meghalni
Bár idén pont száz éve annak, hogy kitört az első világháború, még mindig vannak olyan fényképgyűjtemények, amik mostanáig rejtve maradtak a nyilvánosság elől. Ilyen az a sorozat is, amit most adott közre a Reuters. A magángyűjtőtől származó képek furcsa összevisszaságban festik le az első világháborúban részt vevő katonák életét. Halott vaddisznón lovagló tiszttől kezdve egészen egy tragédiába fulladó támadás előkészítéséig terjed a változatosság, de betekintést kapunk a technikai vívmányokba és furcsaságokba is. Látszik, milyen jól megfértek egymás mellett a csúcstechnológiát jelentő repülők és nagy hatótávolságú ágyúk, illetve a hihetetlenül sikeres postagalambok, és a ritkaságnak számító légi felvételek azt is megmutatják, hogy is festett madártávlatból a lövészárkokkal barázdált, szanaszét ágyúzott csatamező.
A német légierő egy tisztje lovagol az állomáshelyéül szolgáló franciaországi ház előtt a nyugati fronton, valamikor 1918-ban. (Fotó:
Archive of Modern Conflict London/Handout via Reuters / Reuters)
Az amerikai hadsereg katonái különböző gázmaszkmodellekben feszítenek a fényképésznek a Kémiai Fejlesztési Labor nevű kutatóbázisban. A maszkok nem kizárólag amerikai fejlesztések, hanem a háborúban szemben álló felek leggyakrabban használt megoldásait gyűjtötték össze ezen az 1919-es, vagyis a háború utáni kiadású képen. (Fotó:
Archive of Modern Conflict London/Handout via Reuters / Reuters)
Német haditengerészek reggeli tornája egy hadihajón valahol az Atlanti-óceánon. 1919-ben a német birodalmi hajóhad háborút túlélő, legmodernebb hajóit elsüllyesztették. Ludwig von Reuter ellentengernagy parancsára 74 hajót küldött a Scapa Flow-i öböl fenekére a német haditengerészet. (Fotó:
Archive of Modern Conflict London/Handout via Reuters / Reuters)
Német Friedrichshafen csapódott egy német épület tetejébe. A fotó alapján nehéz megállapítani, pontosan melyik Friedrichshafen-altípusról is van szó, a képhez tartozó felirat szerint talán a haditengerészet megrendelésére gyártott FF sorozat valamelyik tagja lehet az 1918-ban készült képen. A Flugzeugbau Friedrichshafen nevű gyár felderítő, vadász és bombázógépeket is gyártott a háború alatt, egészen az 1923-as csődig. (Fotó:
Archive of Modern Conflict London/Handout via Reuters / Reuters)
Német tisztek állnak egy megfigyelőballon mellett valahol a nyugati fronton, 1915-ben. Az ilyen ballonokat már a francia forradalom idején is használták, az első világháborúban élték fénykorukat. A hidrogénnel töltött szerkezetet azonban hiába igyekeztek rendszerint a frontvonaltól két-három kilométerre felengedni, a legénységnek nem egyszer kellett ejtőernyővel kiugraniuk egy-egy találat esetén. (Fotó:
Archive of Modern Conflict London/Handout via Reuters / Reuters)
Egy a mobil légvédelmi állások közül a nyugati front francia oldaláról. A képet 1918-ban adták ki. A franciák 75 milliméteres ágyúkat használtak a háború közben folyamatosan fejlődő légvédelemben. Érdekes tény, hogy az első, kifejezetten légvédelmi szempontok miatt épített állások a háború kitörése előtt alig néhány héttel születtek meg, a britek telepítettek gyorstüzelő géppuskákat a La Manche-csatorna partjára. (Fotó:
Archive of Modern Conflict London/Handout via Reuters / Reuters)
Német megfigyelőállás a belgiumi Yser folyó közelében. Az itteni front azért kiemelkedően érdekes, mert a belga hadsereg 1914-ben itt állította meg a német előretörést, és egészen a háború végéig sikerrel is tartották a területet. Ehhez 20 ezer belga katona halálára volt szükség. (Fotó:
Archive of Modern Conflict London/Handout via Reuters / Reuters)
A német birodalmi légierő tisztjei mutatnak be korlátgyakorlatot 1917-ben valahol a nyugati fronton. A katonák egy egységközi tornaverseny alkalmából gyűltek össze. (Fotó:
Archive of Modern Conflict London/Handout via Reuters / Reuters)
Német tisztek a légierő ötös számú kiképzőiskolája előtt, Hannoverben, 1918-ban. A pilóták között különösen magas volt a halálozási arány, hiszen a kezdetleges harci gépek főleg fából és vászonból épültek, akár egyetlen szerencsés pisztolylövés is komoly sérülést okozhatott nekik. A szinkrongéppuska feltalálása után pedig a felderítés és a bombázás mellett a lovagi párbajokra emlékeztető egy-az-egy elleni légi harcok is mindennapossá váltak. (Fotó:
Archive of Modern Conflict London/Handout via Reuters / Reuters)
Francia nők állnak a lőszergyártó gépek mellett 1916-ban. Divattörténeti érdekesség, hogy az addig igen bonyolult és bő szabású női ruhák helyett pont amiatt jött divatba a szűk és egyszerű női ruházat, mert az előbbiben nem lehetett komoly munkát végezni a veszélyes gépekkel teli gyárakban. (Fotó:
Archive of Modern Conflict London/Handout via Reuters / Reuters)
A 280-as repülőraj pihen a nyugati fronton kijelölt körletükben. Az első világháborúban a pilóták átlagosan 11 napig éltek azt követően, hogy először a frontra érkeztek. Az igazi érdekesség azonban az, hogy mivel a repülés maga merőben új dolog volt, nagyjából kétszer annyi pilóta halt meg kiképzés és gyakorlatozás közben, mint ahányat az ellenség lőtt le akcióban. (Fotó:
Archive of Modern Conflict London/Handout via Reuters / Reuters)
Nők dolgoznak a Brewery Road Works lőszergyárban, 1916-ban. Ebben a gyárban 17 ezer alkalmazottból 16 ezer volt nő. Egy 1916- december 5-ei robbanásban 35 nő és fiatal lány halt meg, számos másik pedig komolyan megsérült. (Fotó:
Archive of Modern Conflict London/Handout via Reuters / Reuters)
Német búvár mászik a hajólétrán, valamikor 1917-ben. A kezdetleges légzőkészülékek és búvárruhák ellenére a különböző búváralakulatok komoly sikereket tudtak felmutatni. 1914-ben orosz búvárok találták meg a Balti-tengeren elsüllyedt német hadihajó, a Magdeburg kódkönyveit, amit át is adtak a briteknek. A háború után, 1918. november elsején a Szent István testvérhajójára, a Viribus Unitisre olasz búvárok aknát telepítettek Pula kikötőjében, és fel is robbantották azt. Kár volt, a hajót a rendelkezések értelmében ugyanis már korábban átadták az antantnak. A robbanásban 400 ember halt meg. (Fotó:
Archive of Modern Conflict London/Handout via Reuters / Reuters)
Ezen a dátum nélküli légi felvételen az antant egy repülője száll épp a nyugati front felett. A repülők komoly sikereket értek el a világháborúban, főleg ha azt nézzük, hogy az antant főparancsnoka, Ferdinand Foch tábornok 1914-ben még azt nyilatkozta, hogy a repülés szép sport, de hadászati jelentősége nincsen. A repülés és a repülők néhány év alatt olyan fejlődésen mentek keresztül, ami megsokszorozta a teljesítményüket és a felhasználási lehetőségeiket. (Fotó:
Archive of Modern Conflict London/Handout via Reuters / Reuters)
Német hadifoglyok fekszenek egy Longueau melletti mezőn a nyugati fronton 1916. augusztus 1-jén. Az első világháborúban komoly logisztikai és humanitárius problémát okozott a hatalmas mennyiségű hadifogoly, mert a hadseregek egyszerűen nem voltak felkészülve több százezer, esetenként millió plusz ember ellátására. Csak az első fél évben 1,3 millió hadifoglyot ejtettek a szemben álló felek, a háború végére volt olyan nemzet, aminek katonáinak egyharmada volt hadifogoly valamelyik fronton. (Fotó:
Archive of Modern Conflict London/Handout via Reuters / Reuters)
Egy német postagalamb-központ a nyugati fronton, valamikor 1916-ban. Az első világháborúban a postagalambok számítottak az üzenetküldés egyik legbiztosabb módjának. A harctéren alkalmazott 100 ezer galamb 95 százalékban volt sikeres. Olyan gyorsan repültek, hogy puskával szinte lehetetlen volt őket lelőni, így az ellenség betanított ragadozó madarakat használt ellenük. (Fotó:
Archive of Modern Conflict London/Handout via Reuters / Reuters)
Brit tisztek figyelik az ágyúzás sikerét a somme-i ütközetben, 1916-ban. A támadás előkészítésének első nyolc napjában 1,73 millió lövedék hullott a német állásokra, ennek ellenére a brit támadás teljes kudarcba fulladt, mert a tüzérségi előkészítés csak helyenként bontotta meg a gyalogság előtt a sűrű drótakadályokat és a védelmi állásokat. (Fotó:
Archive of Modern Conflict London/Handout via Reuters / Reuters)
Rovataink a Facebookon