Harminc éve még nem volt olyan tömeges a diáknyomor, mint a mai, halálos terhü gazdasági válság alatt. Csak a nemzetiségi és zsidó alapitványok gondoskodnak ifjaikról. Washingtonné Márta végrendeletét perelik J. P. Morgantől. Orosz kémek Svédországban. Esti Újság, 1914. január 21.

Hiába voltak az ijesztő jólértesülések, Tisza István gróf miniszterelnököt nyugalom fogadta a hóval borított horvát fővárosban. Nem úgy, mint 15 évvel korábban elődjét, Bánffy Dezsőt. A sábor képviselői bizakodón szóltak a megegyezést szorgalmazó miniszterelnökhöz, aki történelmi szükségszerűséget lát a két egymásrautalt nép együttélésében. Budapesten folyik tovább a sajtóvita. A törvény meglepően sürgős lett a kormánynak, miután a sajtó kritizálta a csomagszállító részvénytársaság megbuktatását, amely után a kormány egy maga által kedvezményezett céget állított a régi helyébe. Esti Újság, 1914, január 20.  

Büszkén leng a nemzeti zászló Fiumében a hatalmas Szent István vizrebocsátásán. Az óriás dreadnought avatását nem rontotta hóesés. Vörheny pusztítja a gyermekeket Nagylakon. Nem nyugszik a vulkán Szakuraszimán, de a hírek túlzók. Mágnás Elza gyilkosa egy napot sem mert a börtönben ülni. Esti Újság, 1914. január 18.

A hazai németség, és az erdélyi szászok teljes harmóniában élve a magyar állammal is ápolhatják nyelvüket. Mágnás Elza elvetemült gyilkosai reszketnek a fogházban. A főváros kerületeinek határait továbbra is az autonómia hatáskörében kellene tartani. Esti Újság, 1914. január 17.

Budapesten több a halálos baleset, mint más metropolisokban. Újságjaikat óvatlanul olvasó járókelők, duhajkodó kocsisok, gyümölcshéjas utcák a veszedelem fő oka. Hamisan állítják a német tudósok új fölfedezésnek, hogy a székelyek kazárok. A magyar tudósok ezt már régtől tudják. Hadiállapot közeleg Dél-Afrikában. Esti Újság, 1914, január 16.

Olaszország menő síterepei közel 100 éve még nem a kikapcsolódás festői terepeként voltak ismertek. Észak-Olaszország alpin régiójában húzódott a modern hadviselés egyik legbizarrabb frontvonala. A fehér háborúként emlegetett harcok az Alpok csúcsai közt folytak, nem ritkán 2-3 ezer méteres magasságban.

Olasz katonák az Alpokban, Adamellónál

Fotó: Mondadori / Europress / Getty

Aztán a háború véget ért, az 1915-től 1919-ig az Osztrák–Magyar Monarchiához tartozó terület Olaszország része lett, a hegyek pedig újra a természetjárást, sportot jelentették. Egészen a közelmúltig, amikor a globális felmelegedés egyre gyakrabban hozta elő a pusztító háború emlékeit.

A gleccserekből fegyverek, katonai eszközök, menedékek olvadtak ki. Sőt, előkerült néhány katona holtteste is, a jég által konzervált állapotban.

Háború a gleccseren

A közel kétszáz kilométeres frontvonalon főleg a központi hatalmak hadseregének emlékei bukkantak elő, mivel ők – azaz mi – védtük északról Trentino tartományt: az Osztrák–Magyar Monarchia serege a gleccseren állomásozott. Az olasz állások délen, sziklás terepen álltak.

Az ellenzék, így Apponyi Albert gróf félelmei szerint Tisza István kormányfő veszélyt hoz az országra, ha kiegyezik az ország románságával. Azonosították a kosárban talált női holttestet. A gyomrában lévő ételmaradék alapján is Mágnás Elza, a szőke szépség az áldozat. Esti Újság, 1914. január 15.

Kocsifelforgatás, kardlapozás, ablakok bezúzása kísérte a készülő sajtótörvény elleni szocialista tüntetést. A lapok azonban eltérően látták az eseményeket, volt, amelyik észre sem vette a zavargást. Az új évben tegnap ült össze először parlament, a fő pont a sajtótörvény volt. Esti Újság, 1914. január 14.

Nem üzleti, hanem jótékonysági alapon működő bankot hoz létre a fiatal Astor Vincent, Andrew Carnegie és Amerika leggazdagabb zsidó bankára, Rosenwald Gyula. Repedezik a cár birodalma. Gyilkolni akart a gonoszlelkű cselédlány. Ausztria sehol sincs. Esti Újság, 1914 január.

A szocialisták türelme elfogyott, a parlament elé vonulnak, ahogy a rendőrség is: sok lesz a véres fej. Feketehimlőt hordott szét a pékinas Bécsben. Női holttest hevert egy kosárban a Batthyányi téren. Az Osztrák–Magyar Bank megőrizte a kamatlábat. Esti Újság, 1914, január 11.

Fogy a tanyákon a cselédkéz, az Amerikába vándoroltakat nem pótolja az erdélyi székely meg az oláhországi csángó. Összefogás a tűzifakartell ellen. Lord Churchill tengerészeti minisztert megtámadták a harcos szüfrazsettek. Húszszázalékos nyugdíjemelés Budapest egykori tisztviselőinek. Rémségek Mexikóban. Esti Újság, január 10.

Az évezreden át nádtengerbe burkolózott Balatont végre nem csak fölfedeztük magunknak, de már az egyik legnagyobb hazai technikai alkotás is elérte. Betörők garázdálkodnak Szegeden. Frucsa végrendelettel búcsúzott a vörössipkás honvéd. Fehérváron egy őrült majdnem végzett családjával, otthonában borzalmas állapotban volt az öt gyermek. Esti Újság, 1914. január 9.

Titkos egyezségben felosztotta egymás között Magyarországot a szerb és a román király. Károlyi Mihály aggódva interpellálta a külügyminisztert, aki szerint nincs ilyen dokumentum. A török-görög ellentét háborúval fenyeget. A spanyol faj túl heves, nem való nekik a futball, botrány volt az FTC bilbaói meccsén. Esti Újság, 1914. január 8.

Honnan jöttek a székelyek? Szenzációs fölfedezésről ad számot a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával megjelenő Keleti Szemle. Az FTC lemosta a spanyol csapatot. Esti Újság, 1914.

Azt vélhetnénk, hogy télvíz idején, mikor a kereseti viszonyok és az életföltételek kedvezőtlenebbek, az öngyilkosok száma aránytalanul felszökik. Megfigyeléseink azonban az ellenkezőjét bizonytják. Más érdekességek: Csikágóban garázdálkodik az leánykereskedő banda, amelyik kábítószeres injekcióval szedi áldozatait. Egy nagysárosi asszony megmérgezte fiát. Esti Újság, 1914. január 5.

Csalódást okozott a magyar futballcsapat, pihenés helyett dáridóztak a magyar fiúk a porosz fővárosban. A budapesti orvosoknak elegük van az alacsony fizetésből és a rossz lakásviszonyokból, most már tényleg tetteket várnak a polgármestertől. Egy szélhámos újságírónak adta ki magát és előfizetőket toborzott a Jeruzsálemi újságnak. Esti Újság, 1914, január 4.

Német csillagot igazol az MTK. Magyar érdek Románia barátságának megőrzése. Hadihajók Fiumében. Ravaszkodik a román püspök. Pisztolyt akart venni, golyót kapott. Röpülőgép Jeruzsálemben. Veszedelmes vonatbaleset. Esti Újság, 1914. január 3.

1913-ban sokan hitték, hogy ennél vacakabb év már nem jöhet. Hogy 1914 csak békésebb lehet, mint amilyen a balkáni háborúktól hangosnak vélt előző év volt. Hogy a gazdaság gyarapodni fog, Tisza István kormánya pedig valódi egyezségre jut a nemzetiségiek – elsősorban a hárommilliós román kisebbség – képviselőivel. És hogy jobb lesz a foci, mint tizenháromban, bizony.

Persze, „jósolni nehéz, különösen a jövőt illetően”. Márpedig 1914. január 1-jén mindaz még csupán a jövő volt, ami – a kétségtelenül hosszú évek óta létező, de inkább csak utólag egyértelmű előjelek után – egyenesen vezetett el a 19. századi rendet végleg felrúgó I. világháborúhoz – akkori nevén a Nagy Háborúhoz –, Közép-Kelet-Európa határainak totális átrajzolásához, új államok megjelenéséhez, az Osztrák-Magyar Monarchia és benne Magyarország feldarabolódásához.

Ferenc Ferdinánd és hitvese Szarajevóban, néhány pillanattal a merénylet előtt

Fotó: Time Life Pictures / Europress / Getty

Száz év távlatából úgy tűnhet, 1914-ben már minden a közelgő háborúról szól, épp csak a szarajevói merényletre kell még várni egy kicsit. Ez azonban nem így van, a hétköznapok nem ettől voltak hangosak, mint azt most induló blogunkban, A Nagy Háborúban majd látni fogják. A hírek inkább az orvosok nehéz anyagi helyzetéről, a nem eléggé jó fociról, az ellenzék által bírált, az alkotmányosságot veszélyeztető új sajtótörvényről, kivándorló munkaerőről, vagy épp a székelyek eredetéről szóltak – hogy néhány, ma már egzotikusnak tűnő példát említsünk a naponta 180 ezer példányban megjelent Esti Újságból. És ott vannak persze a bűnügyek: a válogatós lótolvaj, a felnőtt fiát foszforos süteménnyel mérgező felvidéki asszony, a családját sanyargató fehérvári őrült, a Batthyány téren talált női holttest, vagy az az amerikai család, amelyik 30 éven át tartotta a pincében egy rokonát láncra verve.

A főrendházi tagságig emelkedő író, publicista médiamágnás, Rákosi Jenő által 1896-ban elindított bulvárlap - amely 1914-re meglehetősen kormánypártivá vált - akkoriban az egyik legnagyobb példányszámú újság volt, ezért 2014. januártól – a megjelenésnek megfelelően heti hat alkalommal – ebből a lapból szemlézünk, a cikkeket esetenként kissé lerövidítve, de csaknem teljesen szöveghűen. Olvasgasson bele a könyvtári pisszegés réme nélkül mindabba, ami fontosnak tűnt Magyarországon, alig fél évvel azelőtt, hogy a világ megszokott rendje végleg felborult.