Árpád
-1 °C
9 °C

Feltárják a hunok és a magyarok által elpusztított Aquileia romjait

2006.07.07. 11:00
A Római Birodalom harmadik legnagyobb itáliai városát a hunok Attila vezetésével, majd az avarok és a kalandozó magyarok rombolták le, végül egy földrengés pecsételte meg a sorsát. Most olasz régészek a romok egyre nagyobb részét tárják fel.

Külső támadások, elsősorban Attila hunjai pusztították Itália egykori északkeleti védőbástyáját, a Római Birodalom harmadik legnagyobb itáliai városát, Aquileiát. (A település az Adriai-tenger északkeleti csücskénél, Velence és Trieszt között, az Isonzó folyó adriai torkolata közelében található.)

A környék lakói is sok követ hordtak szét

A hunok pusztítása után a romváros köveit a környék lakói hordták szét, így rendkívüli károkat szenvedett az ókor és a korai középkor egyik legfontosabb európai települése. Aquileia lakói azonban nem tűntek el teljesen: a mai Velencét részben az innen elmenekült rómaiak alapították. Maga Aquileia egyébként ma is lakott, a feltárások természetesen az antik település nyomait hivatottak bemutatni.

Olasz archeológusok most folytatják a régóta zajló munkát, és egyre nagyobb területeket tárnak fel Aquileiából. Fürdők, templomok, középületek, magánházak nyomai részben már eddig is láthatók voltak, ebből lehet következtetni a város néhai jelentőségére is.

Az Udinei Egyetem szakértői most azon dolgoznak, hogy az egyébként a világörökséghez tartozó helyszínt a turisták számára még attraktívabbá tegyék. Jelenleg éppen egy közfürdő alapjait tárják fel - magyarázta a kutatásokról Marina Rubinich vezető régész.

A birodalom legpompásabb és leghatalmasabb fürdője

Persze ez nem egy átlagos fürdő, ez volt az egyik legelegánsabb ilyen létesítmény a Kr. u. 4. században, s csupán csak a területe két hektár volt. Ezzel a legnagyobb közfürdő volt akkoriban a birodalom területén. (Összehasonlításul: a pompeii fürdők éppen feleekkorák voltak.)

Az Udinei Egyetem archeológusai nemcsak a fürdőre koncentrálnak: szeretnék a romváros területén talált kisebb-nagyobb műemlékeket az eredeti helyszínen bemutatni, vagyis nem múzeumokban kiállítani.

A már eddig is közszemlére tett gyönyörű mozaikokat például a kiállítási termekből eredeti helyükre tennék vissza - magyarázta Rubinich. Ezáltal is könnyebben elképzelhetnék a látogatók, miként is nézett ki valaha ez a hatalmas város.

Éppen ezért jelenleg háromdimenziós számítógépes modelleket készítenek a már említett közfürdőről. A program első ütemével jövőre szeretnének elkészülni.

Aquileia története

Aquileiát Kr. e. 180-181-ben alapították, akkor még határerődként. Eredetileg a gallok elleni védekezésre szolgált, aztán Róma tovább terjeszkedett, így a település elsősorban Bolognával és Genovával, pontosabban e városok elődeivel kezdett kereskedelmi kapcsolatokat kiépíteni. Különösen azután nőtt meg a város jelentősége, hogy aranyat fedeztek fel a környékén.

Ekkoriban kezdtek több fontos utat kiépíteni a Római Birodalom északkeleti részébe. Az egyik a mai Triesztbe vezetett, a másik pedig a jelenlegi ausztriai város helyére, Klagenfurtba.

Amikor a barbár betörések észak és kelet felől felerősödtek, Marcus Aurelius császár Kr. u. 168-ban Aquileiát a keleti védekezés egyik bástyájává tette ismét, úgy cselekedett tehát a császár, mint köztársaság korabeli elődei, akik itt 350 évvel előtte alapítottak erődöt.

A város fénykora

Ekkoriban, a császárkor közepe táján érte el a város fejlődése talán a csúcspontját, lélekszáma százezerre nőtt. Később kikötő és pénzverde is létesült itt, nem véletlen, hogy érmék százait találták meg az itteni romok között.

A 4. században a helyi keresztény püspök megkapta a pátriárka címet (más források szerint ekkor még csak érsek lett az itteni főpap, és csak a 6. századtól nyerték el a pátriárkai rangot), és több nagy zsinatot is tartottak Aquileiában. Császári palota is létesült itt. A 4. század végén egy római történetíró Aquileiát a világ kilencedik legnagyobb városának mondta.

A település pusztulását elsősorban Attila hunjai okozták 452-ben. Ezután nehéz volt még a helyét is megtalálni, a római lakosok, akik innen elmenekültek, kisebb városokat alapítottak a környéken, de ők voltak azok is, akik a lagúnákba húzódtak, s előbb Grado, majd Velence alapjait is lerakták.

Aquileiáról a Római Birodalom bukása után, a korai középkorban kevés az információ, az Itáliába behatoló longobárdok idején, 568 körül Friuli hercegség székhelye már nem Aquileia, hanem Cividale lett. Aquileia ezután már nem tudta visszanyerni egykori jelentőségét. Az aquileiai pátriárka tisztsége azonban megmaradt, igaz, az e címet viselő főpapok hol Gradóba, hol Cividaléba, hol más városokba (később Velencébe vagy Udinéba) menekültek, illetve költöztek.

Pusztító magyarok

Mindez nem véletlen: a lagúnák biztosabb menedékhelyet nyújtottak a külső támadókkal szemben, akik a síkságokon, de még a hegyvidékeken is könnyen áttörtek: a mocsaras, nehezen járható terepen viszont túlélhették a római menekültek és leszármazottjaik a népvándorlás viharait. A népvándorlás során már említettük a hunokat, akik az 5. században bukkantak fel, de a 9-10. században már két másik nép: előbb az avarok, aztán a kalandozó magyarok pusztítottak errefelé.

A 11. században még elkezdték a bazilikaépítést itt, de a város fokozatosan tovább veszített jelentőségéből. Velence 1420-ban vette be a települést, s így a főpapok is Velencébe tették át székhelyüket. 1509-től viszont Ausztria hódította meg a területet, és így az egyházi irányítás végképp elkerült innen.