Vilma
-8 °C
3 °C

1956 és a Brit Kommunista Párt válsága

2006.10.21. 16:05
Alig két hónap alatt tagságának negyedét elvesztette a Brit Kommunista Párt a magyarországi szovjet beavatkozás után - írta a szombati The Guardian, amely szerint 1956 leverése még családi válságokat is okozott a párttagok között.

A legnagyobb baloldali liberális brit napilap két teljes újságoldalt megtöltő, a ledöntött és krétával összefirkált Sztálin-szobor fotójával illusztrált visszaemlékezése szerint 1956. november 4-én a Brit Kommunista Párt végrehajtó bizottsága igen feszült hangulatú értekezletet tartott Londonban.

A Daily Worker kitartott

A párt központi lapja, a Daily Worker kitartott a BKP hivatalos irányvonala mellett, amely ellenforradalomnak, fasiszta szervezkedésnek minősítette a magyarországi eseményeket, a párton belül azonban már egyre érezhetőbb volt a nyugtalanság.

A vezetői értekezlet helyszínétől néhány percnyire, a Trafalgar-téren ezrek tüntettek a Szuezi-csatorna egyiptomi államosítása miatti angol-francia katonai beavatkozás ellen, "és az elvtársak is joggal tiltakozhattak volna a közel-keleti agresszió ellen, de el voltak foglalva a maguk problémáival. Tudták, hogy (Anthony) Eden (akkori brit kormányfő) válaszlépéseinek elítélése üresen kongana, amikor a Vörös Hadsereg éppen magyar munkásokat mészárol le" - áll a The Guardian szombati visszatekintésében.

A brit kormány által egyébként lehallgatott ülés kezdetén a párt új főtitkára, John Gollan mindazonáltal dacos álláspontra helyezkedett. Kijelentette: Magyarországon "az imperializmus próbálkozott újbóli térnyeréssel. Ha a lázadók győznének, az a reakció győzelme lenne, Magyarország pedig fasiszta támaszponttá válna". Gollan szerint éppen ezért "a Vörös Hadsereg helyesen járt el, amikor beavatkozott".

Az egyetlen élő tag

A 94 éves Max Morris, az akkori Végrehajtó Bizottság egyetlen, még élő tagja azt mondta a brit lapnak: az ülést többször megszakították, hogy meghallgassák a rádióban, mi történik Budapesten. Többen rossz érzéseiknek adtak hangot, amikor azonban szavazásra bocsátották a kommunistákat és a szocialistákat a szovjet hadsereg magyarországi fellépésének támogatására felszólító nyilatkozatot, csak ketten voksoltak ellene.

Morris szerint a felhívást még olyanok is megszavazták, akik előtte kritikai megjegyzéseket tettek.

Kiléptek a szerkesztőségből az újságírók

A Daily Worker szerkesztőségében zajló folyamatok ugyanakkor tükrözték, egyben erősítették is a válságot. A lap gondjait egyértelműen jelezte, hogy amikor a lengyelországi Poznanban zavargások törtek ki, az újság első kiadásának főcíme még azt hirdette, hogy "A poznani lázadókat gyilkosságra képezték ki", az ugyanaznapi későbbi kiadások főcíme szerint azonban "A poznani munkások sérelmeik miatt emeltek szót".

Johnnie Campbell, a Daily Worker főszerkesztője Magyarországra küldte a lap egyik riporterét, Peter Fryert. Fryertől maga Gollan, a BKP főtitkára is azt várta volna, hogy megcáfolja azokat a beszámolókat, amelyek magyarokra tüzelő orosz tankokról szóltak.

Fryer azonban a BKP azon elemzésével került homlokegyenest szembe, amely szerint Magyarországon "fasiszta-reakciós" kísérlet történik a szocializmus megsemmisítésére és a kapitalizmus helyreállítására. Három tudósítása közül kettőt kidobtak, egyet erősen átszerkesztettek. Fryer ezután távozott a kommunista párt lapjától, és később még tizenkilenc újságíró követte példáját.

Házasságok bomlottak fel, Hobsbawm maradt a pártban

A kommunisták a konzervatív The Daily Telegraphot voltak kénytelenek olvasni, hogy megtudják, mi történik, a párttagok körében pedig barátságok, sőt házasságok bomlottak fel.

A Brit Kommunista Pártot a szovjet beavatkozás után 1957 januárjáig kilencezer tagja hagyta ott, az akkori taglétszám negyede.

A leghíresebb maradó Eric Hobsbawm, a marxista történész volt, akire ezért egykori párttársai közül sokan meg is orroltak. Hobsbawm is azt mondta azonban a The Guardiannek az évforduló előestéjén: ami Magyarországon történt, bizonyos értelemben "mindannak az elárulása volt, amiben addig aktívan hittünk".