XII. századi kerengőt kutatnak Fehérváron
További Történelem cikkek
- 30 éves a rendszerváltó paktum, 30 éve ül Orbán a parlamentben
- A vérengzés nem egyszeri kisiklás, hanem a szovjet politika része volt
- Évekig náci megszállás alatt volt az ország, mégis megmenekült a zsidók 99 százaléka
- Mostantól bárki elolvashatja Rákosi Mátyás magánleveleit
- Megtalálták a világ legöregebb macskáját
A feltárás során előkerült Árpád kori kőtöredékek és egy oszloplábazat alapján arra következtetnek, hogy a kerengő a XII. század közepén már állt - mondta Biczó Piroska. Tájékoztatása szerint a kutatás során körülbelül egy méter magas, a mellvédnél vörös márvánnyal borított falszakaszokat bontottak ki, amelyeken megtalálták a kerengő nyílásának helyét pontosan kirajzoló oszloptalapzat nyomát.
A feltárás során több sír is előkerült. Bár a nyughelyek "szegényesek", lelet alig van bennük, a temetkezések korai időpontjáról egy III. Béla korabeli, ketté vágott, érem tanúskodik - mondta Biczó Piroska. A kutató szerint ez azt jelzi, hogy a területen a XII. század végén, a XIII. század elejétől egészen a XV. század első feléig temetkeztek.
A kerengő feltárása a nyár végéig ad munkát a régészeknek. A most feltárt falszakaszokat a Nemzeti Emlékhely részeként bemutatják majd. A középkori királyok koronázó és temetkező helyének egyébként eddig mintegy nyolcvan százalékát tárták fel, a hajdani impozáns bazilika maradványainak egy része ugyanis a püspökség épülete alatt rejtőzik.
Székesfehérvár hanyatlása
Nem meglepő, hogy a III. Béla korára (1173-1196) és későbbre datált székesfehérvári sírok viszonylag szegényesek. III. Bélát ugyan itt koronázták meg, de ő volt az az uralkodó, aki Esztergomba telepítette át a királyi székhelyet, és ezután Székesfehérvár már soha nem nyerte vissza I. István idején szerzett jelentőségét.
III. Béla esztergomi építkezései a hazai gótikus stílus kiemelkedő emlékei, sajnos azonban ma már igen kevés látható belőlük. Ugyanakkor III. Béla idején sem vesztette el jelentőségét Székesfehérvár: a törvényhozás helyszíne ez a város maradt. Az Árpád-kor elején évente kétszer tartottak törvényhozó napokot Fehérváron.
Királyi székhelyek váltakozása
Székesfehérvár és Esztergom korábban már "cserélt szerepet": Géza fejedelem korában még Esztergom volt a jelentősebb, de I. (Szent) István ide, Fehérvárra helyezte a "kormányzat" központját.
A közhiedelemmel ellentétben egyébként 1001-ben Géza fiát, Szent István királyt a közhiedelemmel ellentétben nem itt koronázták meg, mert a koronázó-bazilika csak 1039-ben készült el - írja a Wikipédia. István emelte Fehérvárt várossá és a királyság világi központjává, ő építtette a bazilikát is (1003-1038). Éventek kétszer tartottak itt törvénykezési napot. 1526-ig 43 magyar királyt koronáztak, és 1540-ig 15 királyt temettek Fehérváron.
Székesfehérvár, Esztergom, Visegrád és Buda az Árpád-kor, illetve a középkor nagy részében a magyar királyok székhelye volt. III. Béla a már említett Esztergom és Székesfehérvár mellett reprezentatív célokra Óbudát is használta. Fejedelmeink és királyaink váltakozva tartózkodtak e településeken, de voltak olyan uralkodóink is, akik Visegrád és Esztergom között, Dömösön időztek szívesebben, egyikük ott itt is halt meg.
Visegrád és Buda
Visegrádon több királyunk is időzött korábban, de az első komolyabb székhelyeket Károly Róbert építette ki az 1300-as évek első felében, 1323-ban, miután addig Temesváron "húzta meg magát", a Felvidéket uraló Csák Mátétól tisztes távolságban. Csák 1321-es halála után azonban az Anjou-k is visszaköltözhettek a "mágikus négyszögbe", az Esztergom-Visegrád-Buda-Székesfehérvár jellemezte térségbe.
Károly Róbert fia, Nagy Lajos is Visegrádról irányította a királyságot, utánuk azonban Zsigmond 1408-ban Budára helyezte a székhelyt. (Óbudát - említettük - korábban III. Béla is felkereste, de a budai Vár mostani helyén IV. Béla épített erősséget a tatárjárás után.)