300 éve alakult, de meddig marad fenn Nagy-Britannia?
További Történelem cikkek
- 30 éves a rendszerváltó paktum, 30 éve ül Orbán a parlamentben
- A vérengzés nem egyszeri kisiklás, hanem a szovjet politika része volt
- Évekig náci megszállás alatt volt az ország, mégis megmenekült a zsidók 99 százaléka
- Mostantól bárki elolvashatja Rákosi Mátyás magánleveleit
- Megtalálták a világ legöregebb macskáját
Amikor 1603-ban I. Erzsébettel kihalt a Tudor-ház, Anglia nemcsak legnagyobb uralkodóját veszítette el, hanem egy új dinasztiával is meg kellett ismerkednie. A középkorban évszázadokon át háborúztak egymással angolok és skótok, most azonban egy skót dinasztia uralma alatt formailag egyesültek.
Erzsébet hiába végeztette ki legfőbb riválisát, a skót Stuart Máriát. A nagyhatalmú királynő ugyanis örökös nélkül halt meg, és a trónon Stuart Mária fia követte őt. A skót király, VI. Jakab így lett I. Jakab néven angol király is 1603-ban. A Koronák Egyesítésének az időpontja (Union of Crowns) 1603 tehát, ami ekkor még csak perszonáluniót jelentett Anglia és Skócia között.
Tehetségtelen skót királyok
A skót Stuartok végtelenül tehetségtelen uralkodók voltak, két évvel az angol trónra lépése után I. Jakab ellen máris összeesküvést szőttek. Ezen még diadalmaskodott a király, de utódja, I. Károly rosszabbul végezte: őt az angol polgári forradalom során 1649-ben kivégezték.
Később, a restauráció időszakában visszatértek a Stuartok, de II. Jakab megint csak félreértette helyzetét. Megpróbálta befolyását ismét kiterjeszteni, ám a Dicsőséges Forradalom 1688-89-ben gyakorlatilag szimbolikussá silányította a királyi hatalmat Angliában.
Létrejön Nagy-Britannia
Jakabot államcsínnyel lemondatták, illetve elűzték, és az angol trónt leánya, Stuart II. Mária foglalta el 1689-1694 között. Ő férjével közösen, Orániai Vilmossal együtt uralkodott. A királyi pár ekkor felesküdött a Declaration of Rights-ra, vagyis a Jogok Nyilatkozatára, illetve az ebből lett a Bill of Rights-ra is. Ez kimondta, hogy a király uralkodik, de nem kormányoz Angliában.
Az utolsó Stuart-uralkodó Anna volt Angliában. Uralkodása alatt a parlament megvalósította Anglia és Skócia valódi unióját (reálunióját). 1706-ban és 1707-ben olyan határozatokat fogadtak el (az Unió Törvényeit), amelynek nyomán a két ország Parlamentjeit Westminsterben, az angol Parlament épületében egyesítették. A két törvény (Acts of Union) 1707. május elsején lépett hatályba, ezzel vette kezdetét Nagy-Britannia története.
Nagy-Britannia és/vagy Egyesült Királyság?
Tulajdonképpen ekkor, 1707-ben született meg a "Nagy-Britannia Egyesült Királysága" név is, de az Egyesült Királyság elnevezést inkább 1801-től használják, amikor hatályba lépett az Act of Union (csak egyes számban), vagyis az Unió Törvénye, amely viszont már Nagy-Britannia és Írország egyesülését mondta ki.
1920 és 1922 között erről az államalakulatról, az Egyesült Királyságról vált le Írország déli része. Az Ír Szabadállamból, a déli részekből alakult a mai Ír Köztársaság, míg Észak-Írország továbbra is Nagy-Britanniával együtt alkotja az Egyesült Királyságot.
Nagy-Britannia tehát 300 éve létezik. Anna királynő után, 1714-től pedig az angolok ügyeltek arra, hogy nagyon gyenge dinasztia legyen hatalmon. Így esett utódként a választás a hannoveri hercegi családra, amely egyébként az akkor már szinte csak a történelemből ismert Welf német császári dinasztia egyik oldalága.
Háború a Napkirály ellen
Anglia és Skócia egyesítése a XIV. Lajos elleni háborúkkal esett egy időbe. Formailag spanyol örökösödési háborúnak (1701-1714) nevezik ezeket a csatákat, de valójában Anglia, Hollandia és Ausztria szövetségben csapott össze Franciaországgal. (Az éppen aktuális Habsburg-ellenes magyar felkelés vezetői "jól" választottak: Rákócziék a későbbi vesztestől, a franciáktól reméltek segítséget, és persze el is buktak. De nem minden magyar tett így: a "labancok" közül később az angol királyokkal is rokonságba keveredett Koháryak - erről lásd keretes írásunkat - például a Habsburgok oldalán harcoltak ekkor is.)
Anglia és Skócia ország aligha hajthatott volna végre uniót, ha a skótokat Stuart Mária idején még az angolok ellen bujtogató franciák nem gyengülnek meg vészesen. A Napkirály hadseregét nem sok mentette meg a teljes összeomlástól az 1700-as évek elején, amikor az angol John Churchill, ismertebb nevén Marlborough első hercege (Churchill későbbi brit miniszterelnök egyik felmenője) és az osztrák szolgálatban álló, korábban Magyarországot a török alól felszabadító Savoyai Jenő hatalmas győzelmeket aratott XIV. Lajos felett.
A két Churchill
Az egyik legnagyobb győzelmet Höchstaedtnél Marlborough és Savoyai együtt szerezte 1704-ben, majd 1706-ban Ramillies közelében Marlborough döntő csapást mért a franciákra, Savoyai pedig Észak-Itáliából űzte ki őket. A franciák az 1713-as utrechti békében engedtek a tengeri hatalmak (Anglia és Hollandia), illetve Ausztria követeléseinek, vagyis lemondtak a spanyol és a francia Bourbon-uralom egyesítéséről.
Az angol ajkú népek története című könyvében Winston Churchill brit miniszterelnök így ír az angol-skót unióról: "Britannia katonai sikerei és annak az érzése, hogy a Sziget a hatalmas Európa élén áll, tartósabb eredményeket is hozott. A Skóciával való egyesülés végső szakaszához közeledett.
Fukar skótok: pénzért egyeztek bele az unióba
A tárgyalások azóta folytak, néha elég kicsinyesen, hogy a királynő trónra lépett. De Anglia végül is hajlandó volt némi pénzügyi nagylelkűségre a skótokkal szemben, és ők is késznek mutatkoztak a hannoveri ház utódlásának az elfogadására. Marlborough, aki az illetékes megbízottak egyike volt, rendkívül fontosnak tekintette ezt a lépést az ország ereje szempontjából. Nemcsak a két nemzetet, hanem a parlamentjeiket is egyesítették.
Azért nem minden skót nyugodott bele könnyen az unióba: két mozgalmuk is volt, ezeket az úgynevezett jakobita felkeléseket (amelyeket az egykori király, II. Stuart Jakab hívei szerveztek) 1715-ben és 1745/46-ban leverték. Ezek a mozgalmak részben dinasztikus, részben függetlenségi, részben antimodernizációs irányzatúak voltak, mindenesetre az 1746-os totális vereség után az angolok lefegyverezték a skót klánokat, a földtulajdonláson is változtattak, és még a hagyományos skót szimbólumokat is betiltották.
Ma már újra szétválóban Anglia és Skócia
Különös dolog, de Anglia és Skócia perszonáluniója, majd reáluniója nem befejezett tény. A skótok elszakadási kísérletei a XX. század végére rendkívüli módon felerősödtek. Az úgynevezett devolúció (Devolution) mind a mai napig zajlik, miután a XX. század elején Írország déli része teljesen függetlenné vált, majd a kilencvenes évek közepén, 1997-ben népszavazás mondta ki, hogy vissza kell állítani a skót parlamentet. 1998-ban erről meg is született a brit törvény, és 1999-ben megtarthatták az első skót parlamenti választásokat 1707 óta.
Skóciához hasonlóan Walesben is zajlik a devolúció, hiszen ott is népszavazás döntött a parlament visszaállításáról. Észak-Írországban pedig hosszú évek, évtizedek óta megoldatlan az ottani kormányzás ügye, bár ott is működik újra a helyi parlament.
Az Angliában, Nagy-Britanniában, illetve az Egyesült Királyságban 1714 óta uralkodó hannoveri dinasztia 1901-ig volt ezen a néven hatalmon. Mindez azt jelentette, hogy 1837-ig perszonálunióban volt Anglia a hannoveri német hercegséggel. Ám 1837-ben Viktória királynő lépett trónra Angliában, és ezt Hannover ezt nem fogadta el, mert más volt a trónöröklés ottani rendje.
Viktória királynő egy Szász-Koburg-Gotha (Saxe-Coburg and Gotha, Sachsen-Coburg-Gotha) herceghez ment feleségül, és szokás szerint Viktória halála (1901) után az utódok a férj családjának a nevét folytatták, még akkor is, ha anyjuk volt a királynő.
Így 1901 és 1917 között Szász-Koburg-Gothák kormányozták Angliát. 1917-ben, az I. világháború idején a család a túlzottan németes hangzású nevet megváltoztatta, ezért hívjuk őket ma Windsor-háznak. (A Szász-Koburg-Gotha dinasztiából származik az 1831 óta máig folyamatosan uralkodó belga királyi család is.)
A magyar Koháry hercegekkel "kiegészített" ág, a Szász-Koburg-Koháry az idők során katolikussá vált. Az ő leszármazottaik jutottak később a portugál és a bolgár trónra. A Koháryak évszázadokon át Habsburg-párti magyar főnemesek voltak, akik Thököly és Rákóczi ellen harcoltak. "Labancokként" érdemelték ki hercegi címüket és hatalmas birtokaikat, amiket aztán házassággal szereztek meg később a Szász-Koburgok.