Ferenc, Olívia
-2 °C
4 °C

Vasszögeket tartottak szentnek az etruszkok

2006.07.03. 15:15
Először találtak Olaszországban etruszk vallási szertartásokról érintetlenül fennmaradt tárgyakat. Kiderült, hogy a rejtélyes ókori nép szögeket tisztelt szentként.

A Florida State University (FSU, Floridai Állami Egyetem) kutatói különleges vallási "kellékekre" bukkantak egy ókori etruszk település romjai között.

Nem találtak eddig a rituális szögeket

Az amerikai régészek a Kr. e. 1-2. századra datálható etruszk leleteket tártak fel, ami még önmagában nem lenne ritka Itáliában, amelynek középső részeit évszázadokig uralta a rómaiak előtt (és részben velük egy időben) a rejtélyes eredetű etruszk nép.

A mostani felfedezések különlegessége, hogy szinte érintetlen állapotban bukkantak rá olyan vallási szertartások kellékeire, amelyeket eddig csupán írott forrásokból ismertek. (Maguk a vallási szertartások azonban olyanok voltak, hogy rituálisan össze kellett törni bizonyos edényeket, ezért a régészeknek eleve törött darabokat kellett vizsgálniuk.)

Évszögek a rómaiaknál
Az etruszkoknak az idő mérésére különleges módszerük volt: minden év végén egy szöget ütöttek Nurtia templomában a falba. A latin kifejezés, vagyis a "Clavus anni" (évkezdet, más formában: Clavum anni) is ebből a szokásból eredeztethető, hiszen az annus az évet jelenti, a clavus jelentése viszont ebben az esetben szög, pontosabban "évszög". A rómaiaknál egyébként nem a Nurtiának megfelelő Fortuna templomaiban "szegeltek", hanem szeptember idusán (a hónap közepén, azaz 15-én) a capitoliumi Jupiter templom falába ütöttek egy szöget.

Az etruszkokról római, latin forrásokból tudni lehetett, hogy szögeket tiszteltek szentként, de eddig erre igazi bizonyítékot a régészek még nem szolgáltattak.

Most találtak

Most ez történt meg egy olaszországi ásatáson, amely Nancy Thomson de Grummond floridai professzor nevéhez fűződik, s amely egy Cetamura nevű helységben zajlik. Az amerikai kutatók Cetamurában egy szentélyt tártak fel, ahol olyan tárgyakat találtak, amelyek vallási rituálékhoz voltak használatosak.

De Grummond 1983 óta kutat Cetamura del Chiantiban, illetve Olaszországban, ő az igazgatója az FSU ottani kutatási projektjeinek is. Éppen ezért hihetünk neki, ha azt nyilatkozta az egyetem hivatalos közleménye szerint, hogy élete legérdekesebb felfedezéseire bukkantak ezúttal.

A most feltárt épület, amelyben a szentély is található, rendkívül szabálytalan alaprajzú, de igen erős falakra épült. A falvastagság 90 centimétertől 120-ig terjedt. Az épület egyik szárnya körülbelül 18-20 méter hosszú. A kutatók szerint a vastag falak arra is utalhatnak, hogy többemeletes épület állt egykor itt.

Az épület udvarán találtak egy kőoltárt, legalábbis egy magányosan álló kőtömböt, amely e célra is szolgálhatott. Az oltártól nem messze viszont egy veremre bukkantak, ahol az isteneknek felajánlott, és elhamvasztott áldozatok maradványaira találtak rá.

Tíz szög

A veremben 10 edény volt legalább; kisebbek és nagyobbak. A kisebbek maguk is felajánlásként kerülhettek ide, a nagyobbaknak viszont a szertartásokban lehetett szerepük de Grummond szerint. Volt közöttük egy tárolóedény is, amely talán gabonát tartalmazhatott, és egy korsó, talán a bornak.

Ugyancsak találtak kisebb ivókupákat, egy étkezésre szolgáló tálat, kisebb olaj- és fűszertartókat. Az összes edény keramikusok műve, néhányat egyébként rituálisan összetörtek, de általában minden töredéket a verembe tettek.

A legtöbb edényt helyben készítették, nem máshonnan szállították Cetamurába. Ez is azt mutatja a régészek szerint, hogy különleges jelentőséget tulajdonítottak az áldozati rítusokhoz használt edényeknek.

A legkülönlegesebb leleteknek azokat a vasszögeket tartja de Grummond, amelyeket a veremben találtak. Tíz szögre bukkantak rá, s mindegyik kiváló állapotban maradt fenn. Mindez egybeesik azzal, amit ókori latin szövegekből már korábban is tudtunk - magyarázta a floridai régész.

Szent szögek

E források szerint az etruszkok szentként tisztelték a szögeket, a "hajthatatlan, kérlelhetetlen sors" jelképeinek tartottak ezeket a tárgyakat. Volt egy rituáléjuk is, amelyet Nurtia (más változatban: Nortia) istennő tiszteletére végeztek: az istennőnek szentelt templomokban minden évben egy szöget kalapáltak a falba, ezzel is kifejezve tiszteletüket Nurtiának.

De Grummondék egyelőre nincsenek tisztában azzal, hogy pontosan mit jelképeznek a szögek Cetamurában, de elképzelhető szerinte, hogy esetleg az idő múlását szimbolizálták, és ezáltal összefüggésben vannak az etruszkok szent kalendáriumával.

A floridai régész egyik tanítványa szintén értékes leletre bukkant az olaszországi ásatáson: egy etruszk feliratot talált egy olyan kerámiadarabon, amely a kevésbé ismert etruszk isten, Lurs nevét is hordozta. Ha de Grummond tervei szerint tovább folyik majd az ásatás Cetamurában, talán többet is megtudhatnak e rejtélyes istenségről és a hozzá kapcsolódó rítusokról.

Nurtia és Fortuna
Egyesek Nurtiát, aki az etruszkoknál a sors istennője volt, Fortunával hozzák kapcsolatba, aki a szerencsés véletlen istennője Rómában. Bár a mitológiatörténet kutatói általában Fortunát görög megfelelőjével, a kevésbé híres Tükhével azonosítják, érdemes elgondolkozni azon, hogy Fortuna esetleg nem is görög, vagy legalábbis nem közvetlenül hellén közvetítéssel jutott el Rómába. Furcsa egybeesés ugyanis, hogy Fortuna tiszteletét a birodalomalapító városban egy rabszolga honosította meg. Persze egy különleges és legendás rabszolgáról van szó, aki a Servius Tullius nevet viselte, és utóbb Róma királya lett. Csakhogy Servius Tullius kétségkívül etruszk származású, márpedig a római legendáknak, amelyek a királyokról szólnak, nem mindig van történelmi alapja, de annak semmi oka nincs, hogy egy esetleg római eredetű uralkodót rabszolgasorból emeljenek fel, illetve etruszk származásúnak állítsák be. Így alighanem feltételezhető, hogy Fortuna is etruszk közvetítéssel ért el a latinokhoz, akik egyébként írásukban is etruszk átvétellel használtak fel néhány görög betűt.