1957 tavasza: a nagy átverés korszaka

1957 tavaszán egyszerre enyhítettek a rendszer külsődleges elnyomó funkcióin (feloldják a kijárási tilalmat, nagyobb szabadságot adnak a művészeknek, hazahívják az emigránsokat), és közben titokban megkezdődött a leszámolások előkészítése, a népbíróságok felállítása. Ekkor tartóztatják le Nagy Imrét, és megkezdődik Eörsi István és Angyal István pere is.

Hogy mennyire volt tudatos az enyhítő, lazító intézkedések meglebegtetése, és közben a megtorlás előkészítése, vita tárgya. Vannak olyan vélemények, hogy Kádár sokáig hezitált, aztán Moszkvában döntötték el az ügyeket, mások szerint Kádár mindent bevállalt a megtorlásból, hogy hatalmon maradhasson.

Kádárról írt életrajzában Huszár Tibor akadémikus 1957 áprilisához, a Nagy Imre-ügy operatív szakaszához köti a represszió és megtorlás időszakának kezdetét, amely szerinte 1961-ig tart. Mindeközben látványos gesztusokat tesznek az emigránsoknak, a művészeknek és más csoportoknak, hogy békés módszerekkel nyerjék el legalább hallgatólagos támogatásukat, és persze nagy tömegrendezvényt készítenek elő május elsejére.

Eseménytörténet: reform vagy megtorlás

1957 elején még nem dőlt el a küzdelem a reformerők és a sztálinisták, illetve a keménykezű kommunista konzervatívok között. Az ötvenes években és hatvanas évek elején végül az utóbbiak domináltak, és a Kádár-rendszer egésze alatt sem szűnt meg teljesen a befolyásuk. 1957 februárjában ugyan már megalakult a kommunista párt fegyveres alakulata, a Munkásőrség, azonban a reformerek ekkor még bátrak voltak: február 26-án Varga István vezetésével először ülésezett a gazdasági reformbizottság.

A valódi gazdasági reformokat tavasszal elhalasztották (politikai reformra nem is mertek ekkoriban gondolni), és csak a hatvanas években valósulhatnak meg bizonyos elképzelések. Ugyanakkor érdekes, hogy 1957-től Varga István újra taníthatott a Közgazdasági Egyetemen, és ebben az évben jelent meg A gazdasági vezetés túlzott központosítása című munka Kornai Jánostól is. Kornai bírálta a centralizált döntéshozatalt, munkája 1990-ig nem is jelenhetett meg többször.

Győznek a megtorlás hívei: Kádár Moszkvában tárgyal

A fordulatot, a reformerők vereségét egy utazáshoz lehet kapcsolni. 1957. március 20-28. között, több mint egy hétig tárgyalt Moszkvában Kádár János. Hivatalosan áruszállításokról, valójában a szovjet csapatok magyarországi állomásozásáról és - Rainer M. János szerint - a Nagy Imre-csoport bíróság elé állításáról is folyt az egyeztetés.

A tárgyalásokon Vorosilov marsall megtámadta Kádárt, és felmerült, hogy Rákosit vagy Gerőt hozatná vissza Magyarországra, de - Huszár Tibor könyve szerint - Hruscsov leintette a veterán bolsevikot, és megvédte pártfogoltját.

Hazahívják az emigránsokat

Kádár moszkvai tárgyalásai idején alakult meg a KISZ március 21-én. Az ország első számú vezetőjének hazaérkezése után (március 29-én) pedig megjelent az Elnöki Tanács 1957:24. számú törvényerejű rendelete (Tvr.) a jogellenesen külföldre távozott személyek hazatérésének megkönnyítéséről. Eszerint nem vonható felelősségre az, aki 1956. október 23. és 1957. január 31. között lépte át a határt, és március 31-ig bejelenti hazatérési szándékát.

Ez később csapdának bizonyult: sokan bíztak abban, hogy nyugodtan hazatérhetnek, visszaérkezésük után mégis elítélték őket..

Nincs elég vérbíró: népbíróságokat állítanak fel

Hogy mennyire álságos volt a március 29-ei törvényerejű rendelet, bizonyítja ezt a rákövetkező Tvr.: április 6-án az Elnöki Tanács 1957:25. számú törvényerejű rendelete az államrend és közbiztonság ellen elkövetett bűnügyekben az egységes ítélkezés garantálására létrehozza a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsát.

Zinner Tibor ennek kapcsán emlékeztet a kádári megtorlásról szóló könyvében arra, hogy a népbírókat azért kellett alkalmazni, mert sok legfelsőbb bírósági bíró 1956 után nem vállalta az ítélkezést. Júniusban egyébként újabb Tvr. jelent meg a gyorsított eljárásokról, illetve a fővárosi és megyei népbíróságokat is létrehozták.

Áprilisban Kádár lecserélte az államvédelem és a belügyminisztérium több vezetőjét is, mert nem voltak elég keménykezűek - írja Huszár Tibor. Az ÁVH ekkorra ugyan már megszűnt, de a régi ávósok most az ORFK-n létrehozott államvédelmi részleghez csatlakoztak.

Feloldják a kijárási tilalmat, jön Május Elseje.

A belügyminiszter április 13-án feloldotta a kijárási tilalmat Budapesten. Mindez alighanem már a május elsejei programok előkészítése miatt is szükséges lehetett: hatalmas tömegrendezvényeket nem szoktak kijárási tilalom idején tartani.

Az ezután megtartott május elseji gyűlést és felvonulást aztán a Kádár-rendszer propagandacélokra használta fel. Több százezer embert vittek ki az utcára, majd úgy állították be, mintha önként vonultak volna fel a Munka Ünnepén, ezzel támogatva a kormányt, illetve a szónokló Kádár Jánost.

Bíróság elé állítják Nagy Imrét

Április 14-én az addig Romániában őrzött (de még le nem tartóztatott) Nagy Imrét letartóztatták, és társaival együtt Budapestre szállították. Rainer M. János szerint Nagy Imre április 16-án megtagadta a választ kihallgatói kérdéseire, és a jegyzőkönyveket ettől kezdve nem írta alá.

Három hét múlva, május hatodikán megkezdődött Angyal István, Eörsi István és társaik pere a Fővárosi Bíróságon. Eörsit 5 évre ítélték, társait egy-hat évre. Angyal ügyét elkülönítették, majd a Tűzoltó utcai felkelők parancsnokát halálra ítélték. (A baloldali meggyőződésű Angyalt - Nagy Imréhez hasonlóan - csak 1958-ban végezték ki.)

Némi lazítás, de aztán maradnak az oroszok

Mindeközben próbáltak javítani a rendszer arculatán, elsősorban a kultúrpolitikában enyhítettek a szigoron: 1948 óta először 1957. május 5-én nyílt olyan Tavaszi tárlat a Műcsarnokban, ahol megjelenhetnek a sematizmustól, a szocialista realizmustól eltérő alkotások is.

Magyarország és a Szovjetunió május 27-én egyezményt írt alá az ideiglenesen Magyarországon állomásozó szovjet csapatok jogi helyzetéről. Ezzel gyakorlatilag eldöntött ténnyé vált a szovjet megszállás, ami a rendszerváltásig garantálta Kádár magyarországi hatalmát.