Kaliforniában erősen öntözik a földeket, és emiatt a termelőknek komoly gondot okoz a régió egyik jellegzetes kőzete, az agyagpala. A kőzetből ugyanis a víz szelént mos a talajba, majd a víz távozása után a szelén nagy mennyiségben felhalmozódik, és ez megmérgezi a növényeket. Az indiai mustár szerencsére nemcsak jól bírja a káros anyag jelenlétét, hanem gyökereivel fel is szívja azt.
Tarolnak a gének
Persze az indiai mustár sem bírja jól a szelént, a vadon élő változat például csak feleakkorára nő a mérgezett talajon, mint amekkorára egyébként szokott. A Berkeley egyetem növénynemesítő szakemberei azonban genetikai beavatkozással olyan változatot készítettek, amely csak húsz százalékkal lesz kisebb, ráadásul sokkal több szelént fogyaszt, mint vadon élő társa.
A leghatékonyabban dolgozó génmódosított egyedek negyvenöt nap alatt a szelén négy és fél százalékát távolították el a talaj felső huszonöt centiméteres rétegéből. A kutatók szerint hosszabb idő alatt több szelént is kivonhattak volna a talajból, és szerintük így sikeresnek mondható a kísérlet, mivel bebizonyították, hogy a módszer élesben is működik.
Szaporodni tillos
A mérgező anyagok eltávolításához ma még ritkán használnak módosított növényeket; általában csak felszedik a talaj felső rétegét, és máshol elhelyezik. Gyakran alkalmaznak vegyi kezelést is, de mindkettő nagyon drága és munkaigényes megoldás, ráadásul a hátrahagyott talaj rossz minőségű lesz, és nagyon lassan regenerálódik.
A növényi helyreállítás olcsó, de korántsem tökéletes, ugyanis évekig tarthat, és problémás lehet a módosított génállományú növények használata, mivel azok vadon élő rokon fajokkal kereszteződetnek, és nem lenne célszerű, ha a táplálékként használt növények is könnyebben szívnák fel a talajból a mérgező anyagokat.
A kísérlet során a kutatók külön figyeltek arra, hogy az indiai mustárnak ne éljen közeli rokona a telepítés környékén, és a megjelenésük azonnal leszedték a virágrügyeket. Nem kísérleti körülmények között azonban a gazdálkodónak nem feltétlenül éri meg olyan növényt alkalmaznia, amelyre állandóan figyelni kell, ezért a kutatóknak valamiképpen meg kell akadályozniuk a módosított növény szaporodását.
A marhák megeszik
A szelénben gazdag indiai mustár egyébként könnyen hasznosítható takarmányként, a marhák esetében ugyanis néha éppen a szelénhiány okoz problémát. A kutatócsoport most olyan növényt próbál kifejleszteni, amely tízszer, vagy éppen százszor több szelént képes felvenni.