Tudósnők kellenek a fejlődéshez
További Tudomány cikkek
Több kutatást is végeztek az uniós szakértők, ezek egyikének eredménye a She Figures 2006 kiadvány. Ez a tudományos munkát végző nők 2004-es helyzetét vizsgálja különböző foglalkozási csoportokban és oktatási területeken, illetve szinteken. A nemeket érintő különbségekről gyűjtött adatok összegzéseként sommásan az állapítható meg, hogy bár egyre több nő dönt a tudományos karrier mellett, a tudományt továbbra is a nemek arányának egyenlőtlensége jellemzi.
Az elnőiesedett tudományágakban is férfiak
Maga a felmérés ugyanis rávilágított egy jókora ellentmondásra: a kilencvenes évek óta érezhető, hogy miközben Európában az egyetemi-főiskolai diplomát megszerzők többsége nő, addig a tudományos élet legfelsőbb rétegeibe csak nagyon kevés képviselőjük jut el. Ez a megállapítás még az úgynevezett elnőiesedett területekre is igaz. A szeniorpozíciókban, és így a tudományos testületekben meglehetősen ritkák a "gyengébb nem" képviselői, ennek egyenes következménye, hogy kevesen tudják csak hallatni hangjukat, megjeleníteni véleményüket a politika alakításában és a döntéshozatalban. Mindennek egy további hátulütője is van: nem szolgálnak példaként a tudományos karriert esetleg fontolgató társaik számára. Ha pedig valaki nem lát perspektívát egy életútban, akkor kevésbé fogja azt választani - azaz akár egy ördögi kör is kialakulhat.
Az utolsó vizsgált évben (innen vannak az utolsó adatok), 2004-ben a PhD- és doktori fokozatot szerzők közt a nők aránya 43 százalékos volt a 25 tagú Európai Unióban - ami fejlődést jelent az 1999-es 38 százalékos súlyhoz képest. A lassú, de biztos haladást mutatja az is, hogy a tudományos fokozatot szerző nők száma hét százalékkal nőtt, mialatt a férfiaké csak kettővel. A tudományban foglalkoztatott hölgyek számának növekedése biztató ugyan, de a női tudósok és mérnökök összlétszáma még mindig igen alacsony szinten van.
|
Gazdasági pozíciókban még kevesebb nő
Az EU munkaerőpiacának 44 százalékát nők képviselték 2004-ben, úgy, hogy 1999-2004 között "a gyengébb nem" térnyerése gyorsabb volt. Ám korántsem ilyen biztató a kép, ha felsőbb kategóriákat vizsgálunk: például 2004-ben a tudósként és mérnökként dolgozók mindössze 29 százaléka volt nő, ráadásul súlyuk 1999 és 2004 között csak 0,3 százalékkal nőtt.
A tanulmányból az is kiderül, hogy a gazdasági szférában a női kutatók aránya 2003-ban mindössze 18 százalék volt, ami az 1999-es értékhez képest egy százalékpontos elmozdulást jelez. A jelentés készítői szerint ez az adat aggodalmakra adhat okot, mivel a legtöbb tagországban a magánszféra adja a kutatás-fejlesztési bázis nagyobb részét. Az Európai Bizottság lisszaboni stratégiája is azt a célt tűzte ki, hogy 2010-re az EU kutatás-fejlesztési befektetéseinek kétharmadát a gazdasági szereplők fogják szolgáltatni - hívta fel a figyelmet a jelentésről összefoglalót közzétevő InfoPark Zrt. hírlevele. Ez a magánszféra részéről további 700 000 kutató foglalkoztatását követelné meg - teszi hozzá a cikk szerzője.
A nők aránytalanul kis mértékben részesednek a vezető pozíciókból. A felsőoktatásban dolgozó hölgyek 35 százalékának van a legmagasabb akadémikus fokozata, és közülük mindössze 15 százalék van vezetői poszton. A kutatás-fejlesztési ágazaton belül a nők a férfiaknál kisebb arányban dolgoznak kutatóként, míg technikusi és egyéb kategóriákban többségi szerephez jutnak. A felmérés annak a vizsgálatára is kiterjedt, hogy milyen szerephez jutnak a nők a tudománypolitikai stratégiák szintjén. A tanulmány szerint a pénzügyi támogatások elnyerésében a férfiak rendszerint több sikert érnek el, mint női kollégáik. Aránytalanság figyelhető meg a tudományos bizottságokban betöltött tagság tekintetében is. A 17 tagállamból, amely adatokkal szolgált a témában, kettő számolt be a nők 40 százalékot meghaladó arányáról, egy ország esett a 30-39 százalék közötti mezőnybe, öt a 20 és 29 közöttibe, a többi a 20 százalék alattiba. A jelentés biztatónak véli, hogy a két csoport fizetésbeli különbségei 15 százalékra csökkentek, ugyanakkor arra is rámutat, hogy a jövedelmi különbségek mértéke tagállamonként eltér.
Regionális helyzet
A tanulmány elsősorban "globálisan" vizsgálja az Európai Unióban tudományos pályára lépett nők helyzetét - ám egy rövid kitérőt szentel a kelet-közép-európai országokban tapasztaltaknak is. Megállapítja: ezekben az országokban jelentős arányt képviselnek a magasan kvalifikált nők. Ez minden területre igaz, de különösen a tudományos ágazatokra. A tudományos területen dolgozó nők aránya ezekben az országokban átlagosan 38 százalékra tehető, ám sokatmondó tény, hogy azokon a területeken érvényesül leginkább a "szabad a pálya számukra" gyakorlat, amelyeknek a legkisebb a finanszírozásúak. Ebben a régióban azonban inkább jellemző a dolgozó nőknek nyújtott állami támogatások, a gyerekintézmények, a jogi védelem hálója. Mindennek ellenére a tudományos karriert befutni kívánó nők kilátásai messze vannak a megfelelőtől: nem jutnak elegendő finanszírozáshoz kutatásaiknál, nagyon merevek az előrelépés szabályai, nehéz elismertséget kivívni, s sok helyütt és sok szempontból gyenge a szociális juttatási rendszer. Mindez az agyelszívás veszélyével fenyeget.
A tanulmány azt a következtetést vonja le, hogy a hagyományos karrierstruktúrák nem szolgálják megfelelően az európai fejlődést. Részben persze racionális okokkal is magyarázható a jelenség; a tudományos karriert választóknak fel kell készülniük arra, hogy kifejezetten hosszú - talán a leghoszszabb - tanulási-kvalifikációs folyamatot kell végigküzdeniük, ráadásul igen nagy a karrierbizonytalanság, s hátrány, hogy a tudományos pálya kulcseleme a nemzetközi mobilitás. Ez utóbbit családi háttérrel igen nehéz felvállalni. Ez pedig korántsem kedvez a női életutaknak. Nem véletlen, hogy sokkal több női professzor él egyedül, mint a hasonló karriert befutott férfiak, és sokkal kisebb arányban vállalnak gyereket. Az iparban dolgozó kutatónők pedig általában még kevesebben vállalnak gyereket és kevesebbet, mint az akadémiai szférában dolgozók. A tudományos karriert elért gyerekes nők sokkal gyakrabban morzsolódnak le, illetve nehezebben jutnak előre a tudományos és egyéb ranglétrákon, mint azok, akiknek nincs gyermekük.
Kevés állami segítség
Tovább rontja kilátásaikat sok országban az, hogy nincs vagy nagyon gyenge az állami segítség - nem mindenütt vannak ugyanis olyan állami szolgáltatások, mint Magyarországon a gyermekgondozási segély vagy díj, illetve nehéz a gyerekfelügyelet (bölcsőde, óvoda) megoldása. A jelentés leszögezi: a jelenleginél markánsabb családbarát munkahelyi környezet kialakítására volna szükség ahhoz, hogy a társadalmak egyértelművé tegyék: tárt karokkal várják a tudományos-kutatói életbe is a nőket.