A tudósok egyetértenek abban, hogy az univerzumunk négydimenziós lehet, három térbeli és egy idődimenzió alkotja. A terület szakértői már régóta keresik a módját, hogyan lehetne rekonstruálni az ilyen univerzumot.
Nem nagyon fér össze
A kutatók csaknem nyolcvan éve fáradoznak azon, hogy összhangba hozzák az elfogadott gravitációs elméletet a kvantumelmélettel. Sokáig próbálták megfejteni, hogyan alakulhat át a kvantumelmélet határozatlan térideje az Einstein relativitáselméletében leírt négydimenziós univerzummá.
Azok a kutatók, akik mélyen beleásták magukat a problémába, immár azt feltételezik, hogy a téridő minden egysége egyfajta négydimenziós háromszögként létezik, három térbeli és egy időbeli dimenzióval. A téridő finom szerkezete pedig megépíthető, ha ilyen háromszögeket tapasztanak egymáshoz.
Ügyes háromszögelés
Renate Loll és munkatársai az egyes építőköveket úgy tudták összeilleszteni, hogy abból mindenképpen négydimenziós univerzum jöjjön létre. Ehhez minden elemnek két feltételt kellett teljesítenie.
Egyrészt a relativitáselméletnek mindegyikben érvényesnek kellett lennie, vagyis a fénynél sebesebben semmi nem haladhatott át rajtuk. Másrészt a felépítésüknek az okozati elvet kellett követnie.
Meglepő volt a tágulás
Ez annyit tesz, hogy a téridő egy szelete nem épülhet fel úgy, hogy bármely történés, az univerzum akármilyen apró változása a keletkezési ok előtt lépjen fel.
Az ilyen formában létrejövő univerzumok az idő múlásával terjedni kezdtek, ahogy a valódi univerzum az ősrobbanás óta teszi. "Ez a fejlemény teljességgel váratlan volt, igen meglepett mindenkit" - jelentette ki Renate Loll.