Orsolya
7 °C
17 °C

Először készült színes kép egy vörös óriáscsillag felszínéről

2009.03.03. 00:31 Módosítva: 2009-03-03 00:31:36
Az ESO VLT távcsőegyüttesének sikerült éles képet előállítani egy mira típusú csillag felszínéről és a körülötte lévő gázburokról.

Teleszkópokat interferometrikus üzemmódban használva az elérhető szögfelbontás elméletileg egy akkora távcsőtükör felbontásának felel meg, mint a mérések során alkalmazott teleszkópok közül a két legtávolabbi közti távolság. Egy 100 méteres tükörrel bíró távcső építése egyrészt pénzügyi, másrészt technikai okok miatt manapság nem kivitelezhető, a nagyobb szögfelbontás elérésének leghatékonyabb módja tehát az egymástól megfelelő távolságra telepített kisebb teleszkópok összekapcsolása. Technikai szempontból természetesen itt is akadnak problémák, hiszen a szükséges interferenciamintázatok eléréséhez a rendszer egyes elemeit a használt hullámhosszal összemérhető - ez a mikrométer törtrésze - pontossággal kell pozicionálni.

Ha egy objektumot több alkalommal különböző teleszkópcsoportokkal és konfigurációkkal is észlelnek, az így nyert adatok alapján lehetséges az objektum képének rekonstruálása is - írja a hírek.csillagászat.hu portál.. Pontosan ezt tette Jean-Baptiste Le Bouquin vezetésével egy francia kutatócsoport egy mira típusú öreg csillag, a T Leporis esetében. A rekonstrukció eredménye egy mindössze 15x15 pixeles kép, ami azonban az első, amit a közeli infravörös tartományban végzett interferometria segítségével állítottak elő egy hasonló típusú égitestről. A képen nem csak a csillag korongja látható, de egy burok formájában a mirákra jellemző kiterjedt atmoszféra is.

A T Leporis interferometrikus adatok alapján rekonstruált képe. A központi korong a csillag felszíne, melyet egy burok vesz körül.
A T Leporis interferometrikus adatok alapján rekonstruált képe. A központi korong a csillag felszíne, melyet egy burok vesz körül.

A T Leporis a Nyúl (Lepus) csillagképben található, távolsága körülbelül 500 fényév. A mira típusú vörös óriáscsillagok közé tartozik, melyek nukleáris életciklusuk vége felé járnak, és csillagszél formájában jelentős mennyiségű anyagot veszítenek. A ledobott anyag kiterjedt burok formájában veszi körül a csillagot. Néhány milliárd év múlva hasonló sors vár a Napra is, melynek táguló légköre el fogja nyelni a Földet is.

A mirák a legnagyobb molekula- és porgyárak az Univerzumban, ez alól a T Leporis sem kivétel. 380 napos periódussal pulzál, és minden évben a Földének megfelelő tömeget veszít el. A különböző molekulák és a porrészecskék a külső rétegekben keletkeznek, így fontos ezek direkt megfigyelése - ez azonban a csillagok óriási távolsága miatt nem könnyű, csak a legújabb interferométerekkel, például a VLTI-vel lehetséges, aminek felbontása 15-ször jobb, mint a Hubble űrteleszkópé. Segítségével egy kétemeletes ház is látható lenne a Hold felszínén (persze csak elméletben, mivel a Hold felszíne túl nagy a használható interferenciamintázat létrehozásához).

Az Orion-köd centrális része az ESO VLT ISAAC műszerével fényképezve. A jobb felső inzert a Hubble felvétele, a jobb alsó a VLTI adatai alapján rekonstruált kép kettőscsillag komponenseiről, rajta a 11 évnyi megfigyelési anyag alapján meghatározott pálya.
Az Orion-köd centrális része az ESO VLT ISAAC műszerével fényképezve. A jobb felső inzert a Hubble felvétele, a jobb alsó a VLTI adatai alapján rekonstruált kép kettőscsillag komponenseiről, rajta a 11 évnyi megfigyelési anyag alapján meghatározott pálya.

Az interferometrikus technikák alkalmazása új minőséget jelent a csillagok direkt képalkotásában, ennek egy másik illusztrációja a VLTI-vel az Orion-köd Trapézium négyesének legfényesebb objektumáról, a Θ1 Ori C-ről készített kép, az első, melyet interferometrikus mérések alapján valaha rekonstruáltak.

A képen jól kivehető a fiatal, nagy tömegű csillagokból álló kettős mindkét komponense. A 2 milliívmásodperc felbontású észlelések alapján a Max Planck Institute for Radioastronomy kutatócsoportjának sikerült az 1350 fényévre lévő kettősnek nemcsak a pályaviszonyait, de csillagainak tömegeit (47 naptömeg) is meghatározni.